Odú


Két éve már, hogy elmeséltem azt a mesét, amelyben a főkolompos róka különféle vonzó odúkban hesszöl, épp amilyenekbe én képzeltem magamat gyerekkoromban a föld alatti üregekben élő állatokról szóló Móra-képeskönyv alapján. Azóta is tervezem, hogy közzéteszem ez utóbbi könyvet, s mert ez idáig nem sikerült, most három másik mesével illusztrálom helyette, mire is gondoltam.


Taberna Mylaensis: Fammi ristari ’nto menzu di to braccia (4'10")


Az a jól berendezett odú, amelyre mindig vágytam, a 80-as évek népszerű meseírója, Vitalij Bianki A róka és az egérke című meséjében vonul fel parádésan, összkomfortosan, éppen mint a Móra-könyvben. Mindegy is, hogy – épp egy rókának köszönhetően – gyorsan véget ér, biztosak lehetünk benne, hogy az ezermester egér valahol máshol újra felépíti, szebben, több járattal, javított kiadásban.


– Egérke, egérke, mitől piszkos az orrod? – A földet túrtam

– Hát a földet mért túrtad? – Odút építettem.

– Hát az odú mire való? – Hogy elrejtőzzek előled, te róka.

– Egérke, egérke, én téged elkaplak! – Van énnekem az odúmban ágyacskám!

– Ha majd enni akarsz, csak kijössz! – Van énnekem az odúban spájzocskám!

– Egérke, egérke, kitúrlak én az odúdból! – Én meg elillanok a hátsó bejáraton, s itt se voltam!



Vitalij Bianki írta azt a másik mesét is, amelynek kezdő soraira – Терем, теремок, кто в тереме живет? – „Tornyocska-házacska, ki lakik a házikóban?” – még oroszórákról emlékezhet, aki. Az öreg tölgyfa évről évre növekvő odújában évről évre egyre több állat telepszik meg, míg végül végleg el nem korhad és ki nem dől. A mesekönyv álomszerű illusztrációit Tatjana Kapusztyina rajzolta.



De az odú-motívum gyökerei sokkal korábbról erednek, talán abból a századelőn rendkívül népszerű könyvből, amelyben Sybille von Olfers (1881-1916) írta meg és illusztrálta, hogy a föld alatti tágas üregekben alvó „gyökérgyerekek” hogyan ébrednek fel a tavasz első fuvallatára, hogyan készülődnek föld alatti termeikben a napvilágra jövetelre, és hogyan térnek vissza ugyanoda ősszel. Ez a kuckómese ilyenformán különösen aktuális ezekben a napokban. Az 1906-ban megjelent szecessziós mesekönyvet már 1912-ben lefordították oroszra, ahol a képek alá írt eredeti négysoros német verseket hosszú, részletesen kifejtett mesékkel váltották fel. Én itt most az eredeti német verseket idézem és fordítom.

A Wurzelkindern eredeti német (1906) és orosz (1912) kiadásának címlapja



„Wacht auf, wacht auf, ihr Kinderlein,
es wird nun wohl bald Frühling sein!”
Da reckt und streckt die kleine Schar
und fährt sich durch das wirre Haar.
„Ébredjetek, gyerekek
hiszen a tavasz közeleg!”
És nyújtózkodik a kis sereg,
kócos haját fésülgeti.


Schnell machen alle sich bereit
und nähn sich selbst ihr Frühlingskleid.
Mit Nadel Schere, Fingerhut,
geht ihre Arbeit schon ganz gut.
Mind gyorsan elkészülnek
és már varrják tavaszi ruhájukat.
Tűvel, ollóval, gyűszűvel
egészen jól halad a munka.


Nun kommt ein jedes Wurzelkind
und bringt sein Kleidchen ganz geschwind
hinein zur guten Mutter Erde,
damit’s von ihr gemustert werde.
És jön már minden gyökérgyerek
hozza ruhácskáját sebesen
a jó Föld Anya színe elé,
hogy az megszemlélje őket.


Die Wurzeljungen unterdessen
haben auch nicht ihr Amt vergessen:
Mit Pinsel, Bürste, Farbentopf
gehn sie den Käfern an den Schopf.
A gyökérfiúk közben
nem felejtették el feladatukat:
ecsettel, festékkel, palettával
munkálkodnak a bogarakon.


Und als der Frühling kommt ins Land,
da ziehn gleich einem bunten Band,
die Käfer, Blumen, Gräser klein
frohlockend in die Welt hinein.
S mikor a tavasz megérkezik,
egyetlen színes szalagként
vonulnak a bogarak, virágok és füvek
örvendezve fel a világba.

(Ugyanez a kép az orosz kiadásból: a német verspajzsot gyökerekkel helyettesítették)


Im Walde unterm dichten Grün,
sieht man alsbald Maiglöckchen blühn.
Ein lust'ger Schelm die Schneck' erschreckt,
das Veilchen sich am Baum versteckt.
Az erdő sűrű lombja alatt
már virágzik a gyöngyvirág.
Egy selyma ráijeszt a csigára,
a fa mögött ibolya rejtőzik.


Es spielen hier den ganzen Tag
Vergißmeinnicht am klaren Bach;
wie eine kleine Königin
läßt's Mummelkind umher sich ziehn.
Játék folyik egész nap
belefeledkezve a pataknál:
mint egy kicsi királynő, a sellő-
gyerek maga köré gyűjt mindenkit.


Auf grüner Wies' am Feldesrand
die Blümlein tanzen Hand in Hand,
Gräslein und Käfer freun sich sehr,
ach, wenn's doch immer Sommer wär'!
A mező szélén, a zöld füvön
a virágok kéz a kézben táncolnak
A fűszálak és a bogarak örvendeznek:
ó, bárcsak sose múlna el a nyár!


Da kommt der Herbst mit Sturm und Wind,
treibt sie zur Mutter heim geschwind.
„Geh’ nun zu Bett, du kleine Schar
und schlaf dich aus bis nächstes Jahr”.
De jön az ősz viharral és szelekkel:
hazaűzi őket anyjukhoz.
„Menjetek aludni, kis csapat,
aludjátok ki magatokat jövőre.”


5 megjegyzés:

marguerite írta...

Tatjana csodálatos!!!
azért van valami hátborzongató a föld alatt lakó és oda visszatérő gyerekcsapat ötletében.

Studiolum írta...

Tényleg kissé hátborzongató. Azt hiszem, valahol (gyökerében :) már benne van az a fajta természetkultusz, amely néhány évtizeden belül egyéb hátborzongató ötleteket is szül majd Németországban. Van is erről egy bejegyzés előkészületben.

Tília írta...

Óvónéni szemmel is igazi csemegének számít, hálás köszönet érte!!! Blogomban is utaltam a "Gyökérgyerekek" verses mesére: http://tilianna.blogspot.com/2012/03/gyokergyerekek.html
:)

Studiolum írta...

Nagyon köszönöm! Nagyon örülök, hogy az elmélet gyakorlati hasznosításra is kerül :) A megtalált gyökérgyerekek meg pompásak, tényleg tökéletesen illusztrálják a mesét.

Jozsef Petrenyi írta...

Ősz Zoltán munkáit ismered? Nem ennyire álomszerűek a rajzai, inkább humorosan bájosak, de neki is kedvenc terepe az odu, a földalatti világ.
http://cerkaweb.blogspot.hu/