Száz év mérlege

Az Art historia blog még egy Nicolae Ionescu-képpel szolgál, de ennek külön bejegyzést szentel, s mi is így teszünk. A 20-as években készült képen a Bukarest óvárosában, a Szent György téren felállított nyilvános mérleget látjuk teljes kihasználtsággal üzemelni. Ki tudja, mitől volt ilyen népszerű? Ekkoriban még nem volt divatban a slank testalkat, és egyébként is csupa férfi áll sorban előtte, katonák, diákok, naplopók vegyesen.

De a legérdekesebb az, hogy a mérleg azóta is folyamatosan üzemel. Igaz, nem pontosan ezen a helyen. A blog szerzője, Radu Oltean innen néhány száz méterre, a Cişmigiu-parkban bukkant rá, a csónakázótó partján. Kutatásai szerint felállítása óta, közel száz éve működik, tízszer kellett már átállítani újabb típusú érmékre, de javítani még egyszer sem. Szerencsére, mert nem is igen lenne kinek.


„A két háború közötti Bukarest utcabútoraiból szinte semmi sem maradt fenn” – írja Oltean. – „Az Aranykor [értsd: a Ceauşescu-korszak] pusztító dühe gyakorlatilag minden cégtáblát, padot, hirdetőoszlopot, járdaszegélyt, újságárus-bódét eltüntetett. Ez a mérleg a néhány túlélő egyike.”


A blog olvasói azt is kiderítették, hogy a mérleget a Max Sielaff Maschinenfabrik készítette a berlini Neuköllnben, a Jeger Automatensammlung katalógusa szerint 1900 körül. A flickr-en egész fotósorozat mutatja be a berlini metróállomásokon ma is üzemelő kollégáit.


A Cişmigiu-parkot az 1800-as évek közepén alakították ki akkor még az óváros szélén fekvő tó körül sétaparknak. A két háború között már körülvette a város, s mint csónakázótó a bukarestiek kedvelt szórakozóhelye és több népszerű regény színhelye lett. Itt állt a híres Thierry-étterem, amelyet a kommunista hatalomátvétel után bontottak le, s a tó körül számos amatőr fotográfus kínálta szolgáltatásait.


A látogatót már a név hallatán is keleti hangulat fogja el, hiszen eredete, a török ceşme, „forrás” perzsa kölcsönszó, amely egyaránt jelent „forrást” és „szemet”. A Cişmigiu Bukarest egyetlen megmaradt szeme. A valaha mellette fekvő másikat, amely már csak nevében – Parcul Izvor, Forrás-park – emlékeztet az egykori tóra, a 80-as években, a Fehér Ház építésekor pusztították el a régi Bukarest legnagyobb részével együtt.