Estampiták

Macario Schettino: Száz év zűrzavar. Mexikó a 20. században, 2008

A Casasola-fivérek korai mexikói fotóiról írt bejegyzésünket a népszerű Metafilter blogon is idézték, ahol egy mexikói olvasó azt a megjegyzést írta a képekhez:

„Igazán nagyszerű fotók egy olyan korból, amelyet a legtöbb mexikói nemigen tud elképzelni, hacsak nem valamiképpen azoknak a „estampitáknak” a képregényszerű ábrázolásai alapján, amelyeket az iskolában kellett vásárolnunk és a házi feladat mellé ragasztgatnunk.”

Az „estampita” szó szerint „kisnyomtatványt” jelent, de a mindennapi életben „szentképecskét” értenek rajta, amelyet könyvjelzőnek használnak az imakönyvben, vagy a plébános ad ministrálás után vagy jó feleletért a hittanosoknak, akik igyekszenek összegyűjteni egy-egy teljes sorozatot.

Don Francisco Esquieres szentkép-sorozata a fülöp-szigeteki Lucbanból, 1920

Mexikóban azonban, amelyet a 19. század közepe óta harcos antiklerikális rezsimek vezettek, s az 1917-ben elfogadott és 1991-ig érvényben lévő alkotmány olyan mértékben nyomta el a vallásgyakorlás minden formáját, mint korábban csak a francia forradalom – ebbe enged bepillantást Graham Greene Hatalom és dicsőség (1940) könyve –, a betiltott szentképek helyét a „forradalmi estampiták” műfaja foglalta el. A forradalom hőseiről és 19. századi előfutáraikról képsorozatokat adtak ki a korábbi szentképekkel megegyező formátumban, a képek hátulján éppúgy a hős „vida, virtudes y milagros”, életének, erényeinek és csodáinak leírásával mint korábban a szentekével, s az iskolásoknak ezeket kellett összegyűjteniük és füzetükbe vagy előre nyomott albumokba ragasztaniuk.

„Amikor iskolába jártam, gyakran küldtek el a papeleríába – szó szerint papírboltba, valójában mindenfajta irodai és tanszert árusító boltba –, hogy estampitát vegyünk egyik vagy másik forradalmi hős, egykori elnök vagy más hazafias téma képével és leírásával. Az estampiták előoldalán többnyire valamilyen rendkívül idealizált ábrázolás volt, hátulján pedig hozzá a magyarázat. Meg kellett vennünk, papírra vagy egyébre ragasztanunk, és a következő órán bemutatnunk az osztályban.” – írja a fenti olvasó.

Estampiták Juarez elnök és a forradalmi „hős fiúk” arcképeivel

Az estampiták olyan mértékben átvették a szentképek szerepét, hogy az ábrázolt hősöket egy idő után valóban szentként kezdték tisztelni. Az Ánima de Coyoacán blog részletesen bemutatja a „Szent Pacho Villa” forradalmi vezér körül kialakult szentkultuszt az azt terjesztő nyomtatványokkal együtt.

„Hiteles imádság Pancho Villa szelleméhez”. Lejjebb: Pacho Villa sírja és a gyógyulásért vagy más csodáért hozzá járulók fogadalmi képei

Az 1960-as évektől sok minden megváltozott Mexikóban, de a forradalmi estampiták és hőseik, úgy tűnik, halhatatlanok. Manapság, a forradalmi kerek évfordulók és a századelős nosztalgiahullám hátán másodvirágzásukat élik. A Diario de Sueños blog egy frissen kiadott albumot mutat be, amelybe a régi szokás szerint újra be lehet ragasztani a hősök képeit.


2008 őszén, a forradalmi évfordulóra – november 20, éppen ma – készülve pedig a termékeny „Mitos y leyendas” kártyagyár dobott piacra Insurgentes – „Felkelők” címmel új csomagot, amelynek 140 lapján a népszerű internetes művész, Genzoman alkotta meg a forradalom hőseinek, Zapatának, Pacho Villának, a forradalmároknak és a markotányosnőknek a modern kor grafikai konvencióihoz igazított képét. A sorozatot a fogyasztók nagy lelkesedéssel fogadták, s minden bizonnyal éppúgy ez határozza meg majd a következő évek vagy évtizedek populáris képét a forradalomról, mint korábban az estampiták. És éppúgy a Casasola-képek helyett.