Budapesten mindannyian szeretik és tisztelik egymást

Tegnapelőtt Budapesten járt a legjobb orosz fotóblogger, Ilja Varlamov, akinek képeit már a Wang folyón is többször idéztük. Megérkezése előtt szokása szerint körkérdést intézett olvasóihoz, mit érdemes megnézni a városban. A kérdésre 150 komment érkezett, amelyek egyszerre illusztrálják Varlamov népszerűségét, az orosz blogolvasók kommunikativitását, és az oroszok jólértesültségét a magyar fővárosról. Mielőtt megnéznénk, mit látott Varlamov Budapesten, érdemes megnézni, mit ajánlottak neki olvasói.

A pálmát természetesen a gyógyfürdők vitték el, elsősorban a Széchenyi, aztán a Gellért: még hajba is kaptak, melyik a jobb. Sokan ajánlották a Szimpla kertet, még a címet is megadták, helyesen leírva, ami nem kis dolog: Kazinczy utca. Többeknek tetszett a sikló, a budai Vár és a labirintus, a kilátás a Citadelláról. Sokan említették a metrót, és azt is, hogy olyan kocsik járnak rajta, mint az orosz metrón. Némelyek ezt szándékos retrónak tartották, de valaki helyretette: „igazán régiek, amilyenek nálunk is voltak Moszkvában, bár most már két vonal van, az egyik a mi kocsijainkkal, a másik másfélékkel”. A metró kapcsán valaki figyelmeztetett, hogy a 2-esről a 3-asra átszállva új jegyet kell lyukasztani, mert megbüntetnek, de őt is azonnal kiigazították, hogy ez most már megszűnt. Bár valaki szerint „alapvetően tömegközlekedéssel kéne bejárni Budapestet. A buszok és trolibuszok többnyire régi, rozzant Ikaruszok, de gyakran és gyorsan járnak. Mikor ott voltam, eleinte metróval jártunk, de aztán kiderült, hogy a föld feletti közlekedéssel épp olyan jól be lehet járni, és még megnézni is a várost.” Tetszett még „a Terror Múzeuma” és a Memento Park a kommunista szobrokkal, a Városliget, a Váci utcai Fatál és a „Resztoran Paprika na Dzosa Gyorgy it 72” a kitűnő magyar konyhával, a Gundel, „a legszebb étterem, de ha valami még magyarabbra vágytok, a Memento Parktól nem messze Diósdon van a Krapai Csárda: nagyon magyar, nagyon finom”. Ajánlották a kirándulást a Parlamentbe, „a világ legszebb épületébe”. A Filozófusok parkja a Gellérthegyen, Európa első metrója (valaki mindjárt javítja: „не метро, а именно подземка, földallati”, a Vásárcsarnok, az Úttörővasút, az Erzsébet-kilátó, Óbuda a római romokkal, Európa legnagyobb zsinagógája. „A Millenáris parkra megéri kisétálni, nagyon érdekes kiállítások szoktak lenni.” „Azt hallottam, hogy ebben a moszkvai léptékkel kicsike városban valami valószerűtlenül sok múzeum van – több mint 200!” „A világ legfinomabb mákos kalácsai a Normafánál, a 90-es autóbusz végállomásánál!” Vannak ellenvélemények is: „Nekem csak a cirkusz és az állatkert tetszett ott.” „Mindenütt az osztrák-magyar monarchiát böfögik fel. Régi ambíciók, nulla nagyság. Kellemetlen város (a fürdőktől eltekintve).” Másvalaki azonban tüstént védelmébe vesz minket: „Micsoda? Hogy a magyarok nagyságra törekednének? A Jobik [sic] idiótáin kívül senki sem gondol ilyesmire, szerintem.” És általában véve mindenki nagy odaadással beszélt Budapestről – amelyet maga Varlamov is „Európa legjobb városának” nevezett – és két napon át sóvárogva várták a fotóriportot.

És a fotóriport megérkezett, harmincöt képpel. Nézzük, mit látott Budapesten a legjobb orosz fotóblogger. Érdemes minden képre rákattintani, mert nagy méretben élnek igazán.


A képek sora természetes módon panorámákkal indul. Varlamov alig tud szóhoz jutni a Gellérthegyről kitáruló város láttán. Просто чудо, egyszerűen csuda… Смотрите, как он прекрасен, nézzék, milyen gyönyörű!




Rácsodálkozik a vakok számára készített letapogatható, Braille-írásos műemlék-modellekre és változatos mintájú járófelületekre. Elismerően ír az autók számára felhajthatóvá tett járdaszegélyről, a parkolási rendszerről, az Oroszországgal ellentétben ténylegesen behajtott parkolási büntetésekről (külön megemlíti, hogy a Mikulás-zacskón oroszul is szerepel a felirat).


Különösen két jellegzetesnek tartott budapesti járműről ír elismeréssel: a villamosról és a bicikliről. „Általában véve a közlekedés Budapesten egyszerűen csodálatos. A villamosokról külön posztot is akarok írni. Hiszen mint köztudomású, ez a legjobb közlekedési eszköz. Budapesten szeretik a villamost. A legdrágábbat is odaadják neki: a város kellős közepén a part menti sétányt! Ilyen csak Budapesten lehetséges.” Megemlíti, hogy itt járnak a világ leghosszabb villamosai, az 53,9 méter hosszú Combinók, percenként követve egymást, naponta 20 ezer embert szállítva. „És nézzék, milyen gyönyörűen határolják el a villamospályát az úttesttől!” A bicikliről: „Mindenütt bicikliutakat építenek. A partmenti sétányon a gyalogosok megosztoznak a biciklistákkal. Budapesten mindannyian szeretik és tisztelik egymást.”


Néhány zsánerképet is közöl, a telegraffitizett falakról és foghíjas külvárosi utcákról (úgy tűnik, a Dob utca tájékáról), a New Yorkból, „a világ legszebb kávéházából” („de készüljenek fel rá, hogy a pincérek bunkók”), az utcai vécékről. „De Budapesten a legfantasztikusabbak a melegvizű fürdők. Nem is mutatok róluk képet, mert akkor holnap mind idejöttök, és hát ez a város sincs gumiból!”

Ezt a helyszínt Gilicze Bálint azonosította: a várbazár pavilonjának ajtaja előtt (itt)

A budapesti kebel büszkén feszül az áradó dicséret olvastán, az örökké elégedetlen és cinikus budapesti szív bűnbánóan száll magába, ám a budapesti szemnek a képeket végignézve hiányérzete támad. Ezek a képek… ööö… kommerszek. Átlagos turistafotók. Semmi sincs rajtuk, amit egy japán turista meg ne örökített volna egy délelőtti belvárosi séta során, s biztos vagyok benne, hogy legtöbb olvasónk izgalmasabb témákat talált volna egy kétórás bevetésen. S nem csak a témák közhelyesek, de még formailag is messze alatta maradnak Varlamov megszokott színvonalának. Mintha sietett volna, nem hagyott volna magának időt felfedezni a részleteket, megtalálni, ami önálló képként is megáll a város sűrű szövetéből. Tegyük például az alábbi képét Zavada Andrea ugyanott készült fotója mellé:

„Boldog kerékpáros halad a hídon”

Zavada Andrea: Árvíz

Ilja Varlamov egyébként is az a fajta fotós, akinek olyankor jók a képei, amikor már eleget tud a helyszínről, s ez a tudása figyelmessé teszi a részletek iránt. Sok ilyen fotósorozata van, amelyekből közöltünk is már és közlünk is még a Wang folyón. Ez a sorozat nem ilyen. Azóta is gondolkodom rajta, mit lett volna érdemes bejárnia egy nap alatt, hogy minél több, valódibb és izgalmasabb arcát lássa Budapestnek. Gondoljanak bele, és írják meg, ki milyen útvonalat állított volna össze neki – vagy bármely más külföldi fotósnak – egy napra!


De hiányérzet ide vagy oda, hogy is lehetne haragudni valakire, aki ilyeneket ír fotóriportjában, mindjárt a legelső mondatban:

„Soha nem jártam még Magyarországon. Az igazat megvallva soha nem éreztem különösebb érdeklődést a kelet-európai országok iránt. Budapest kellemes meglepetés volt… Sőt nem csak meglepett, de már az első sétára egyenesen beleszerettem ebbe a városba… Azelőtt csak Amszterdamot szerettem, Berlin, Londont, a portugáliai Portót. De Budapest mindet felülmúlta. Most már csak itt tudok meghalni. Ez a város egyenesen csodálatos. Nehéz megmagyaráznom, mitől annyira szép, még én magam sem értem… A magyaroknak mókás a nyelve, mókás a pénze is, amelyet „forintnak” neveznek. Budapest olyan, mint egy bájos kismacska, amelyet lehetetlen nem szeretni.”

A BMW és a moszkvai önkormányzat információs központjának támogatásával összeállított video, készítette Ilja Varlamov és Makszim Katz