Budapesten mindannyian szeretik és tisztelik egymást


Tegnapelőtt Budapesten járt a legjobb orosz fotóblogger, Ilja Varlamov, akinek képeit már a Wang folyón is többször idéztük. Megérkezése előtt szokása szerint körkérdést intézett olvasóihoz, mit érdemes megnézni a városban. A kérdésre 150 komment érkezett, amelyek egyszerre illusztrálják Varlamov népszerűségét, az orosz blogolvasók kommunikativitását, és az oroszok jólértesültségét a magyar fővárosról. Mielőtt megnéznénk, mit látott Varlamov Budapesten, érdemes megnézni, mit ajánlottak neki olvasói.

A pálmát természetesen a gyógyfürdők vitték el, elsősorban a Széchenyi, aztán a Gellért: még hajba is kaptak, melyik a jobb. Sokan ajánlották a Szimpla kertet, még a címet is megadták, helyesen leírva, ami nem kis dolog: Kazinczy utca. Többeknek tetszett a sikló, a budai Vár és a labirintus, a kilátás a Citadelláról. Sokan említették a metrót, és azt is, hogy olyan kocsik járnak rajta, mint az orosz metrón. Némelyek ezt szándékos retrónak tartották, de valaki helyretette: „igazán régiek, amilyenek nálunk is voltak Moszkvában, bár most már két vonal van, az egyik a mi kocsijainkkal, a másik másfélékkel”. A metró kapcsán valaki figyelmeztetett, hogy a 2-esről a 3-asra átszállva új jegyet kell lyukasztani, mert megbüntetnek, de őt is azonnal kiigazították, hogy ez most már megszűnt. Bár valaki szerint „alapvetően tömegközlekedéssel kéne bejárni Budapestet. A buszok és trolibuszok többnyire régi, rozzant Ikaruszok, de gyakran és gyorsan járnak. Mikor ott voltam, eleinte metróval jártunk, de aztán kiderült, hogy a föld feletti közlekedéssel épp olyan jól be lehet járni, és még megnézni is a várost.” Tetszett még „a Terror Múzeuma” és a Memento Park a kommunista szobrokkal, a Városliget, a Váci utcai Fatál és a „Resztoran Paprika na Dzosa Gyorgy it 72” a kitűnő magyar konyhával, a Gundel, „a legszebb étterem, de ha valami még magyarabbra vágytok, a Memento Parktól nem messze Diósdon van a Krapai Csárda: nagyon magyar, nagyon finom”. Ajánlották a kirándulást a Parlamentbe, „a világ legszebb épületébe”. A Filozófusok parkja a Gellérthegyen, Európa első metrója (valaki mindjárt javítja: „не метро, а именно подземка, földallati”, a Vásárcsarnok, az Úttörővasút, az Erzsébet-kilátó, Óbuda a római romokkal, Európa legnagyobb zsinagógája. „A Millenáris parkra megéri kisétálni, nagyon érdekes kiállítások szoktak lenni.” „Azt hallottam, hogy ebben a moszkvai léptékkel kicsike városban valami valószerűtlenül sok múzeum van – több mint 200!” „A világ legfinomabb mákos kalácsai a Normafánál, a 90-es autóbusz végállomásánál!” Vannak ellenvélemények is: „Nekem csak a cirkusz és az állatkert tetszett ott.” „Mindenütt az osztrák-magyar monarchiát böfögik fel. Régi ambíciók, nulla nagyság. Kellemetlen város (a fürdőktől eltekintve).” Másvalaki azonban tüstént védelmébe vesz minket: „Micsoda? Hogy a magyarok nagyságra törekednének? A Jobik [sic] idiótáin kívül senki sem gondol ilyesmire, szerintem.” És általában véve mindenki nagy odaadással beszélt Budapestről – amelyet maga Varlamov is „Európa legjobb városának” nevezett – és két napon át sóvárogva várták a fotóriportot.

És a fotóriport megérkezett, harmincöt képpel. Nézzük, mit látott Budapesten a legjobb orosz fotóblogger. Érdemes minden képre rákattintani, mert nagy méretben élnek igazán.


A képek sora természetes módon panorámákkal indul. Varlamov alig tud szóhoz jutni a Gellérthegyről kitáruló város láttán. Просто чудо, egyszerűen csuda… Смотрите, как он прекрасен, nézzék, milyen gyönyörű!




Rácsodálkozik a vakok számára készített letapogatható, Braille-írásos műemlék-modellekre és változatos mintájú járófelületekre. Elismerően ír az autók számára felhajthatóvá tett járdaszegélyről, a parkolási rendszerről, az Oroszországgal ellentétben ténylegesen behajtott parkolási büntetésekről (külön megemlíti, hogy a Mikulás-zacskón oroszul is szerepel a felirat).


Különösen két jellegzetesnek tartott budapesti járműről ír elismeréssel: a villamosról és a bicikliről. „Általában véve a közlekedés Budapesten egyszerűen csodálatos. A villamosokról külön posztot is akarok írni. Hiszen mint köztudomású, ez a legjobb közlekedési eszköz. Budapesten szeretik a villamost. A legdrágábbat is odaadják neki: a város kellős közepén a part menti sétányt! Ilyen csak Budapesten lehetséges.” Megemlíti, hogy itt járnak a világ leghosszabb villamosai, az 53,9 méter hosszú Combinók, percenként követve egymást, naponta 20 ezer embert szállítva. „És nézzék, milyen gyönyörűen határolják el a villamospályát az úttesttől!” A bicikliről: „Mindenütt bicikliutakat építenek. A partmenti sétányon a gyalogosok megosztoznak a biciklistákkal. Budapesten mindannyian szeretik és tisztelik egymást.”


Néhány zsánerképet is közöl, a telegraffitizett falakról és foghíjas külvárosi utcákról (úgy tűnik, a Dob utca tájékáról), a New Yorkból, „a világ legszebb kávéházából” („de készüljenek fel rá, hogy a pincérek bunkók”), az utcai vécékről. „De Budapesten a legfantasztikusabbak a melegvizű fürdők. Nem is mutatok róluk képet, mert akkor holnap mind idejöttök, és hát ez a város sincs gumiból!”


Ezt a helyszínt Gilicze Bálint azonosította: a várbazár pavilonjának ajtaja előtt (itt)

A budapesti kebel büszkén feszül az áradó dicséret olvastán, az örökké elégedetlen és cinikus budapesti szív bűnbánóan száll magába, ám a budapesti szemnek a képeket végignézve hiányérzete támad. Ezek a képek… ööö… kommerszek. Átlagos turistafotók. Semmi sincs rajtuk, amit egy japán turista meg ne örökített volna egy délelőtti belvárosi séta során, s biztos vagyok benne, hogy legtöbb olvasónk izgalmasabb témákat talált volna egy kétórás bevetésen. S nem csak a témák közhelyesek, de még formailag is messze alatta maradnak Varlamov megszokott színvonalának. Mintha sietett volna, nem hagyott volna magának időt felfedezni a részleteket, megtalálni, ami önálló képként is megáll a város sűrű szövetéből. Tegyük például az alábbi képét Zavada Andrea ugyanott készült fotója mellé:

„Boldog kerékpáros halad a hídon”

Zavada Andrea: Árvíz

Ilja Varlamov egyébként is az a fajta fotós, akinek olyankor jók a képei, amikor már eleget tud a helyszínről, s ez a tudása figyelmessé teszi a részletek iránt. Sok ilyen fotósorozata van, amelyekből közöltünk is már és közlünk is még a Wang folyón. Ez a sorozat nem ilyen. Azóta is gondolkodom rajta, mit lett volna érdemes bejárnia egy nap alatt, hogy minél több, valódibb és izgalmasabb arcát lássa Budapestnek. Gondoljanak bele, és írják meg, ki milyen útvonalat állított volna össze neki – vagy bármely más külföldi fotósnak – egy napra!


De hiányérzet ide vagy oda, hogy is lehetne haragudni valakire, aki ilyeneket ír fotóriportjában, mindjárt a legelső mondatban:

„Soha nem jártam még Magyarországon. Az igazat megvallva soha nem éreztem különösebb érdeklődést a kelet-európai országok iránt. Budapest kellemes meglepetés volt… Sőt nem csak meglepett, de már az első sétára egyenesen beleszerettem ebbe a városba… Azelőtt csak Amszterdamot szerettem, Berlin, Londont, a portugáliai Portót. De Budapest mindet felülmúlta. Most már csak itt tudok meghalni. Ez a város egyenesen csodálatos. Nehéz megmagyaráznom, mitől annyira szép, még én magam sem értem… A magyaroknak mókás a nyelve, mókás a pénze is, amelyet „forintnak” neveznek. Budapest olyan, mint egy bájos kismacska, amelyet lehetetlen nem szeretni.”

A BMW és a moszkvai önkormányzat információs központjának támogatásával összeállított video, készítette Ilja Varlamov és Makszim Katz

22 megjegyzés:

marguerite írta...

A két Szabadsághidas képnél látszik, hogy milyen fantasztikus dolog a fényképezés demokratizálódása, amit a digitális forradalom hozott! ;) (hogy sírt ezen a szakma, emlékszem.)

Komaváry írta...

"Japántúristaként" nagyon örültem, amikor megláttam a vakok és gyengénlátók számára készült útburkolati jeleket (?) dudorokat (?). Itt pontosan ugyanezek vannak, igaz, narancssárgában, és évek óta hiányoltam őket - ezek szerint feleslegesen.

Ami a képeket illeti - gonosz leszek - ezek nem budapesti képek. Ezek pesti képek. Viszont kivülről pestiek.

Ami nagyon hiányzik: a temetők, a Vár túloldala. Ami pestről hiányzik - bemenni a házak közé, felnézni a homlokzatokra. Egy kényelmes és kiadós séta, kezdve mondjuk a Március 15. tértől a Reáltanodán és az átjáróházon át fel egészen a Keletiig, majd a sugárút túloldalán ugyanígy "egy utcával beljebb" vissza (ahol nem is biztos, hogy a Dohány utca lenne a domináns)sokkal emberközelibbé tenné Budapestet, és ez még mindig csak a túristaváros lenne.

Studiolum írta...

Komaváry: Jó séta. Egy különös metszetnek nagyon jó. Megcsinálom, közzéteszem.

marguerite írta...

azért az rettenetesen ciki, hogy a New Yorkról az terjed, hogy bunkók a pincérek.
És valóban sokféle módon tudnak pesten kellemetlenek lenni a pincérek, de még csaposok is.
Nekem nem tetszik egyáltalán a New York - egy kávéház mégiscsak legyen kávéház, nem elsősorban lehengerelnie kell -, de azt gondolnám, hogy a csúcskategóriában már van kapacitás az alkalmazottak viselkedésére is figyelni a vezetés részéről. Hiszen főként ez tenne úri hellyé egy úri helyet.
Ilja megjegyzése meg azt is mutatja, hogy nagyon mellé lehet nyúlni, ha a - mégoly elegáns libériába bújtatott - pincér mondja meg, hogy ki a fontos vendég. Illetve hogy az internetkorszakban veszélyes bárkire azt mondani, hogy nem fontos vendég, mert a nemfontos vendég véleménye is sok ezer potenciális ügyfelet téríthet el. ,)
Mindent összevéve ez még a jobbik eset, mert pár Combino-megállóval odébb van ahol verekszenek is a pincérek.

Petrus Augustinus írta...

Úgy néz ki a Jobik idiótája vagyok: én ugyanis nagyságra törekszem és szeretném hazámat is nagynak látni, tudni, azzá tenni. Akármennyire is, gáz, vagy nemtudommi, nem aktuális ez ma.

Hogy védelembe vétel az, hogy mi nem törekszünk nagyságra? Mióta negatívum az, hogy az OMM-et böfögjük fel? Megintcsak bebizonyosodott, hogy máshogy gondolkodom, mint bárki más...

Petrus Augustinus írta...

Tamás, félreértés ne essék, ne tegyél be a 'magyar megnyitás' alapkategóriái közé, :) nem a posztod ellen szólt, hanem az ottaniak hozzáállása nem tetszett meg..ez egyszerűen nem így van.

Amúgy, csak egy kis pozitívumot: a videó budai is, mégpedig valami okból a lakásomtól gyalog 8 percre lévő ex-Skála felújított környezetét pécézte ki magának muszka barátunk drága XI. kerületemben.. :)

Studiolum írta...

Petya: ne viccelj, hát attól, hogy leközlöm Varlamov orosz olvasóinak véleményét, attól az még nem az én véleményem, sem az egyik, sem a másik. Mindkettő az orosz gondolkodás egy-egy aspektusára világít rá, úgyhogy csak az derül ki, hogy máshogy gondolkodsz, mint bizonyos oroszok… :)

Az inkriminált kommentárok egyébként az eredetiben így szólnak:

Повсюду словно отрыжка австровенгерской империи. Амбиции старые, а величия - ноль. Неприятный город (за исключением бань).
Да ладно! Венгры гонятся за величием? Кроме идиотов из Йобика об этом там никто не думает, по-моему.

Jól látszik, hogy itt a величия szót a „nagyság” kétféle értelmében használják: az elsőben inkább szellemi/lelki/morális nagyságként (ámde a magyaroknak az nincs meg), a másodikban inkább politikai nagyságként (de arra az orosz olvasó a maga országának perspektívájából nevetségesnek tartaná törekednünk).

marguerite írta...

az iróniát félretéve egyébként tényleg vannak néhol olyan apró kezdeményezések, amikből a néző tiszteletre következtethet, még ha ez általános értelemzési keretként nem működik is. pl
a metróban is van braille, nektek is feltűnt már?

Tamas Deak írta...

Hát tőlem eléggé távol állt az orosz lélek gondolkodása, és most ez még inkább messzebb került. El sem merem képzelni hogyan érintkeznek ott az emberek, ha a pesti tapló tolakodó stílus az ő percepciójukban tisztelet- és szeretetteli.

Studiolum írta...

Azt hiszem, Varlamov ebből a stílusból keveset tapasztalt (illetve amikor igen, a New Yorkban, azt ő is elítélte). Tény, hogy az orosz nyilvános kommunikáció általában keményebb és nyersebb, mint a magyar, de itt nem a kettő különbségéről van szó, hanem inkább arról, hogy Varlamovot elbűvölte a város, és hajlamos volt mindent rózsaszínben látni. A fotón a biciklis és gyalogos ikon tényleg szeretettel és tisztelettel megfér egymás mellett a járdán, s innen egy mámoros lépés csupán azt gondolni, hogy a való életben is így van. Persze az is kell hozzá, hogy az ember ne olvasson magyar blogokat…

ee írta...

Útvonal ajánlatok:

Budai kereszmetszet: Felszállni a 41-egyes villamosra és elmenni a Batthyány tértől Kamaraerdőig. Ebben minden benne lesz, világörökség, a Bartók Béla út régi bérházai, 11 ker, panelek, elhagyott gyártelepek, majd városszéli erdő, és úttörő felvonuási tér. Akár a szoborparknak is jó megközelítés.

Budai panoráma: Sas-hegy, ahonnan a várra is jól rálátni.

Pest panoráma: Bazilika tornya. Innen sokkal ember közelebbi a város, mert nem messziről látunk rá, hanem csak éppen kibukkanunk

Pesti keresztmetszet: ezt legjobb biciklivel megtenni: Mondjuk újpest-kőbánya bicikli úton. Legyen benne az újpestről a vasút mellett menő bicikli út (Tatai utca, Dévényi uta, régi tisztviselő telep forma házak emlékeim szerint). Bónusz megálló a Rákosrendező vasút állomás.

Aztán egy kis belvárosi biciklizés (a fent ajánlott párhuzamos utca módszer elég jó, Király utca, ilyenek) után kifelé a kőbányai bicikli úton (a kerepesi temető, kínai piac...), kb. az újhegyi parkig. Visszafelé akár a wekerlét is útba lehet ejteni, de akkor már tényleg rá kell szánni egy délelőttöt minimum. Valami külvárosi kifőzdébe lehetne ebédelni.

Mondjuk ez a második felét még jobban ki kéne dolgozni és esetleg lerövidíteni, hogy beférjen az egy napos követelménybe.

Fürdőnek meg a rudas az ajánlat, az is férfi napon és hajnalban a nyitáskor (amikor a törzsközönség kezdi). És így a hajnali keléssel talán bele is lehet férni egy napba.

Rafael Balázs írta...

Érdemes megnézni Varlamov honlapján a többi várostúrát is - olyan dolgokat vesz észre, amelyek mellett sokszor elmegyünk. Hiába gondolja az ember, hogy valamennyire ismeri például Párizst, Prágát - különös dolgokat mutat be. Talán még inkább, mint Budapesten... Bár én elfogult vagyok a mi fővárosunkkal szemben. Szó szerint szemben. A legtöbbször bizony simán szégyenkezem miatta.

Tamas Deak írta...

Ma voltam a Normafánál, de nem találtam mákos kalácsot ...

marguerite írta...

a Normafánál a nordicwalking-tanítást érdemes megkeresni szerintem :)

Névtelen írta...

amit még javasoltam volna neki a teljesség igénye nélkül:
- sas-hegyi panoráma
- Gül baba utca és környéke
- Óbuda (2000 éves romok, 300 éves templomok és 30 éves panelek egy képen).
- Csepel Művek (bár egy orosznak talán annyira nem lenne izgalmas)
- Belső-Újlipót
- teljesen kimaradt neki ahogy nézem az Andrássy és a Diplomatanegyed.
stb stb...

Névtelen írta...

illetve ha valaki több időt itt van és elkalandozna jobban a külvárosban (Budai oldal):
- Budafok: mini Szentendre kanyargós kis hegyi utcácskák, több kastély, dunai panoráma,...
- XII. Melinda út - Kalóz út sarok, télen amikor nincs lomb a fákon az egyik legjobb "nem hivatalos" panoráma (és a gyermekvasúttól kb 10 perc).
- Csőrsz utca: zsidótemető egy foghíjtelken a házak közt.
- Óbudai Gázgyár és a gázgyári lakótelep
- Békásmegyer-Ófalu

Névtelen írta...

Pesten:
- Külső-Erzsébetváros (Csikágó): van romantikája, és a közbiztonság is elviselhető.
- Stefánia út a környéke
- Wekerle és József Attila (két korszak mintalakótelepe), bátraknak az Aszódi úti lakótelep régi MÁV kaszárnyákkal és előkertes sorházakkal.
- szintén bátraknak a Salgótarjáni úti MÁV telep (a Hungáriától nyugatra eső rész biztonságosabb és van egy templom is), Pongrácz-telep.
- "katasztrófaturistáknak" egész Kőbánya (én felfedeztem az egészet és imádtam: minden sarkon más évszázadban találod magad, az ipari forradalom Angliájától a 70-es évek kijevi külvárosáig).

Névtelen írta...

Nem akarok nagyképűsködni, de ciki, ha ez a "legjobb orosz fotóblogger", mert ezeknél még én is jobb fotókat készítettem Budapestről.
A várbazáros szoborról nekem olyanom van, amin az ajtó felé van fordítva, mint egy rosszalkodó kisfiú, akit a sarokba állítottak. :-))

Tamas Deak írta...

A várbazáros szobor kit ábrázolhat, így profilból ismerős, de még nem azonosítottam.

Sári mama írta...

Nem vagyok pesti, sem budapesti! El szeretném mondani, hogy Ilja Varlamov fotói nagyon megérintettek. Mélységesen és végtelenül emberi az ahogyan a benyomásait - természetesen saját lelki szűrőjén keresztül visszatükrözik a fotók. Allegórikus fotó valamennyi!

A szem valóban mást vesz észre, de nem rohanhatunk el a fotói mellett úgy mint a rutinból vezető gépkocsivezető a mától egyirányúsított utca kresz táblája előtt!

"Budapesten mindannyian szeretik és tisztelik egymást" ha ezt valaki két órányi fotózás után ki meri jelenteni, akkor az látott valamit. De mit látott és hogyan látta, vajon más is látja?

Felfedezted már városodat egy vendég szemével és lelkével? Szelektív a hallásunk vagy csak a látásunk?
Sokszor halljuk, hogy részletkérdés, pedig itt most millió részlet vall a városról. Patyolat tiszta utca, kiszáradt fűcsomó, jé a sarokban egy galamb és micsoda fények? Nem csoda, ha szeretnek itt filmet forgatni.
A téma "közhely" lenne?

"Boldog kerékpáros halad a hídon" Mit látunk először? Milyen monumentális a Szabadság híd, de hol van itt kerékpáros? Alig látszik! Igen, ilyen kicsi az ember!De mitől boldog?

Mert ilyen csodálatos várost tudhat magáénak, "ahol mindannyian szeretik és tisztelik egymást".
De van egy szépséghibája; nem biztos, hogy lakói ezzel szeretnének dicsekedni! Pedig ez sem rossz turista csalogató...

U.i.: "Érdemes minden képre rákattintani, mert nagy méretben élnek igazán."

és várni a hatást, mert az VAN!

marguerite írta...

arra gondolok most, hogy amit a címbe emeltél, az (nyilván) nem Budapestről szól, de nem is valamely valódi városról, hanem arról a nagyon érthető emberi vágyról, hogy valahol valóban legyen egy hely, ahol az emberek szeretik és tisztelik egymást, és ezt a gyerekes és teljesen méltányolható vágyat csak ebben a játékos ironikus formában, egy ismeretlen városra vetítve lehet jól bevallani.

Peter írta...

Nem mákos kalács, mákos rétes... tényleg a második legfinomabb Budapesten, ma is kapható a Normafánál, egy hete ettünk (az első díjas a Domus oldalában terem (egy nap különbséggel vett rétesminták alapján összehasonlított eredmény két ember véleménye alapján :) )
http://pastelpiano.blogspot.hu/2012/11/retes.html