Esik

– Minden rendben? – kérdezi Michael.
– Persze, csak, most, hogy végre elállt az eső, melegem lett a vízhatlan kesztyűben, úgyhogy visszacserélem a rendesre. – felelem.
– Ilyet sosem szabad mondani Angliában!
– Te jó ég, mit? (Mit már megint? Még küzdök a nyelvvel, mondok időnként vicces hülyeségeket.)
– Azt, hogy elállt az eső. Akkor rögtön újrakezdi.

Angliában negyedik hónapja esik az eső. Az előző két aszályos év okozta kritikus vízhiány enyhítésére még márciusban kifüggesztett, víztakarékosságra buzdító és általános locsolási tilalomra figyelmeztető plakátokat előbb kifakította, majd lassan lemosta.

Reggelente (nagyon nem angol és eléggé el nem ítélhető módon) elnézem az emeleti ablakból, amint a szomszédasszony esernyővel és gumicsizmában átgázol a pázsitján terjeszkedő bokáig érő pocsolyákon, hogy eljusson a hivatalos kerti tóig és megetesse az aranyhalait.


Április eleje óta a BBC időjárás-előrejelző weboldala a napos (sunny) és felhőátvonulásos (sunny intervals) ikonokat egytucatnál többször aligha használta. A többi napokat ugyanők a következő kifejezések variációjával írták le:

Drizzle (szemerkélő eső)
Fog (erős köd)
Mist (enyhébb köd)
Light rain (könnyű eső)
Heavy rain (heves eső)
Light rain shower (enyhe zápor)
Heavy rain shower (heves zápor)
Grey cloud (sötét felhők)
White cloud (világos felhők)

Angliában azonban a rossz idő olyan elképesztő változatosságot mutat, hogy annak leírására mindez édeskevés. Az itteni időjósok mostanában sikertelenebbek még pesti kollégáiknál is. A helyzet enyhítésre az említett weboldal néhány hete háromórásról óránkéntire sűrítette a napi előrejelzés-táblázatot, de ezzel a lépéssel csak a hibaszázalékukat növelték.


Valójában azonban nem is várhatunk többet. Az itteni időjárásnak nemhogy előrejelzésére, de a puszta leírására is másfajta képességek kellenek, mint amit egy egyszerű mérnök magáénak tudhat.

Valahogy így:

„Négy évig, tizenegy hónapig, és két napig esett. Időnként csak szemerkélt, akkor mindenki kicsípte magát, olyan arcot vágott, mint a lábadozók, és készült megünnepelni a derülést, de hamarosan megtanulták, hogy a szünetekre csak még nagyobb ború következik. Az ég dübörögve zúdította le terhét. (…) Látva, hogy a kilincsek szerelelésével és az órák szétszedésével foglalkozik, Fernanda arra gondolt, talán Második Aurelianót is a rombolás-teremtés szenvedélye űzi, mint Aureliano Buendía ezredest az arany halacskákkal. (…) De ez nem volt igaz. Csak az esőt érhette vád, amely mindent felforgatott, úgyhogy a legmeddőbb gépek fogaskerekei is virágot hajtottak, ha háromnaponként meg nem olajozták őket. A brokátok fémszálai elrozsdásodtak, és a nyirkos fehérneműn sáfrányszínű algák születtek. Olyan nedves volt a levegő, hogy a halak az ajtón át beúszhattak volna, aztán ki az ablakon. (…) A házban felgyűlt víz elvezetésére csatornákat kellett ásni, ki kellett söpörni a varangyokat meg a csigákat, hogy felszáradjon a padló, kivehessék az ágyak lába alól a téglákat, és újra cipőben járhassanak.”

(G. G. Márquez: Száz év magány, ford. Székács Vera)

Persze nem pontosan így. Angliában például sokkal hidegebb van, mint Kolumbiában.

– Magyarországon a leghatékonyabb esőcsináló varázslatnak a teregetés számít. – mondom Michaelnek.
– Nálunk a krikett. – feleli ő.

De ilyesmire most egyáltalán semmi szükség.