Két szobor története

Kilépve a buşteni vasútállomás épületéből, akárhányszor is indultam kirándulni a Bucsecsbe, mindig ez a szobor volt az első, amit megpillantottam. Groteszk alakját nem lehet nem észrevenni, történetet mesél:


Ő Constantin Mușat káplár. Földműves családba született, az öt elemi elvégzése után szabónak tanult Bukarestben, ám az első világháború gyökeresen felforgatta békebeli életét. A Nagy Egyesítő Háború kitörésekor Muşat a Predeal környéki erőknél szolgált.



Treceti batalioane române Carpaţii

A híres román induló szövege az idők során némileg változott, de nincs ma sem olyan katonaviselt ember Romániában aki nem ismerné. A fiatalok ma inkább kirándulóéneknek használják, többnyire politikai töltés nélkül, hiszen a Kárpátok bérceire szólít a szöveg.

Treceti batalioane române Carpaţii
La arme cu frunze şi flori
V-aşteaptă izbânda, v-aşteaptă şi fraţii
Cu inima la trecători

Ardealul, Ardealul, Ardealul ne cheamă
Nădejdea e numai la noi
Sărută-ţi copile părinţii şi fraţii
şi-apoi să mergem la război

’Nainte! ’Nainte cu sabia-n mână, (néhány szövegben spre Marea Unire)
Hotarul nedrept să-l zdrobim
Să trecem Carpaţii, ne trebuie Ardealul
De-o fi să ne-ngropăm de vii.

A dal ritmusát és hangulatát tartottam fontosabbnak a fordításkor, mintsem a szó szerinti hűséget. Valahogy így kell érteni:

A Kárpátokon keljetek át, román zászlóaljak,
fegyvered csövében szál virág,
Vár a győzelem, és várnak honfitársak
a hegyen túl számítanak rád.

Erdély, Erdély, Erdély most szólít
A remény csak bennetek van már
Fiú búcsúzz el most, testvértől, anyádtól
S induljunk, a háború vár.

Előre, előre, karddal a kezünkben (a Nagy Egyesülésért)
E méltatlan határt zúzzuk szét,
Keljünk át Kárpáton, Erdélyért nem bánom,
Ha eltemetjük egymást ma még.

A váratlan oláh betörés hírére (augusztus 27.), az ekkor orosz fronton szolgáló székely gyalogezredet, a 82-eseket is visszavezényelték szülőföldjük védelmére.


A katonanóta szövege módosult tehát:

Románia felé nem tudjuk mi az utat.
Őrmester úr vezessen minket oda.
Elvezetlek jó fiaim én is el megyek.
A jó Isten tudja ki jön vissza veletek.

És megmutatták, mit ér egy magyar gyerek. A központi hatalmak válaszcsapásai október végére teljesen visszaszorították a román csapatokat kiinduló állásaikba. Muşat káplár pedig védte a hágót Predealnál, amíg védhette, majd a moldovai frontra vezényelték, ahol aztán súlyosan megsebesült. 1916 decemberében, amputálni kellett a bal karját. Leszerelhetett volna, ám kérvényezte, hogy visszamehessen a frontra. A harcokban a székelyek is véreztek.


Ellőtték a jobb karomat… Első világháborús katonadal

Ellőtték a jobb karomat, folyik piros vérem
Nincsen nékem édesanyám, ki bekösse nékem
Gyere kisangyalom kösd be
Sebeimet, s gyógyítsd meg a bánatos szívemet.

1917-re a román-orosz csapatok, a sorozatos német-török-bolgár győzelmek miatt (itt harcolt Erwin Rommel is), Havasalföld felett elveszítették az ellenőrzést, ezután már a Moldovában, taică Bertalau (Bertalau papa - Berthelot francia missziós tábornok) segítségével újjászervezett román illetve orosz csapatok ellen folytak véres ütközetek, ezek közül kiemelkedőek az Ojtoznál, Mărăştinél illetve Mărăşeştinél vívott harcok.

A térképen jelölt pontok fentről lefelé: Székelyudvarhely, Ojtozi-szoros, Tömösi-hágó.
Ez utóbbi Predeal határa, a Tömös és Prahova folyók vízválasztója.
Az itt jelölt 2508 méteres magaslat, a Bucsecs Omu csúcsa.
1916 őszén súlyos harcok folytak a Déli-Kárpátok többi átjáróján is.

Így keveredtek hát 1917 nyarán a 82-es székelyek és Muşat káplár bajtársai a Ojtozi-csatába. Muşat káplár, a történet szerint, félelmet nem ismerve, épen maradt karjával dobálta a gránátot a rettenthetetlen székelyekre. Ropogtak a masingeberek s így érte őt is augusztus 14-én a hősi halál.

Mednyánszky: Katonák

Baeșu, Aurel: La atac (A támadás)

1917-ben a 82-es székely gyalogezred hősi halottainak Székelyudvarhelyen szobrot avattak. Cserefából készült, de vaspikkelyekkel borították. Ezért, és nem kevésbé a harcokban tanúsított vitézségük miatt, Vas-Székelynek nevezték el.


Az avató ünnepségen József főherceg is jelen volt. Talapzatán a következő versek voltak olvashatóak:

Gyopárt a Hargitáról hozzatok,
a székely hősök halhatatlanok
Ojtuznál, Volhina síkjain, s ott lenn Doberdón,
ismeri az ellenség a puskatusom
A trón, s a haza védelmében vassá válik a székely,
s hősi, csodás tettét hirdeti a hon, s a világ
Magyar testvéreink, ne féljetek,
míg napkeletnél állanak a székelyek

A breszt-litovszki béke után Romániának sem maradt választása: a rablóbékének nevezett bukaresti békében, megszegve az antantnak tett ígéretét, kilépett a háborúból (igaz, az antant sem volt képes tartani a Romániának ígért háborús körülményeket). A világháború utolsó előtti napján azonban újra hadba lépett. (Románia a világháborúban)

Az 1918-ban bevonuló román csapatoktól a Vas-Székelyt semmilyen nemzetközi egyezmény nem tudta megvédeni. A kijárási tilalom leple alatt 1919 februárjában ismeretlenek lefűrészelték a puskáját, mely Ojtozra emlékeztetett. Később egy koporsót helyeztek rá, majd reggel a román katonák felpofozták azokat a diákokat, akik ezt levették a szoborról. Február 9-én aztán ledöntötték a szobrot talapzatáról és puskalövésekkel szimbolikusan kivégezték, majd a helybéliekkel feldaraboltatták. A tisztek vacsoráját, a történet szerint, ezen főzték meg aznap (forrás).

A háború után számos emlékművet emeltek a Nagy Egyesítő Háború halottainak emlékére, Muşat káplár vitézsége és hazaszeretete szimbólummá vált a románok között, így három városban is szobrot mintáztak róla. Brăila, Bârlad illetve Buşteni ad otthont ma ezeknek az emlékműveknek.


Ezt itt, Buşteni vasútállomásán, a papírgyáros Otto Schiel támogatásával, 1928-ban emelték, az avatásra még Mária királyné is ellátogatott. Az alkotás címe: Ultima grenadă a caporalului Mușat, vagyis Muşat káplár utolsó gránátja.


A Vas-Székely kultuszát sokan tartották életben, például nagyapám, aki naiv fafaragó művészként, élete végéig faragta a Vas-Székelyt. Vélhetőleg mások is készítettek hasonlókat. A nyolcvanas évek során több tucat hasonló faragás készült:


A szobor-mese 2000-ben, március 15-én nyert új fordulatot. Ekkor avatták újra, az immár bronzból készült Vas-Székelyt a Patkóban, Székelyudvarhelyen, alig száz méterre eredeti helyétől.


Talapzatán ma csak ez a strófa olvasható az eredeti négyből:

„Gyopárt a Hargitáról hozzatok,
a székely hősök halhatatlanok”


És ez a halottaiból feltámadt bronz Vas-Székely, a Hargita kapujában.


Hazatérek a Bucsecsből, ahol egykoron a magyar határ húzódott. Elhaladok Székelyudvarhely főterén a Vas-Székely előtt. Hát így teljes számomra a két szobor története.