Láz

Ebben a száz csont és kilenc nyílás alkotta mulandó formámban van valami, amit jobb híján szélkergette szellemnek nevezhetnék, mert olyan ő, mint valami vékony szövet, amelyet a szél legkisebb rezdülése is leszakít és messzire fúj. Ez a bennem lévő valami hajt engem évek óta arra, hogy verset írjak. Először csak puszta szórakozásból engedtem neki, de csakhamar egy életre szóló elfoglaltságommá vált. Azt is el kell mondanom, hogy ez a valami néha olyan mély melankóliába süllyed, hogy már-már kész lemondani céljáról; máskor meg gőgösen felpöffeszkedik, és mások fölött aratott, nem létező győzelmeivel kérkedik. És amióta csak a költészetnek szenteltem magam, soha nem találta meg a békéjét énbennem, s az egyik fajta kételyből a másikba esik. Egyszer már azon volt, hogy udvari szolgálatba állva keres biztonságot magának, máskor meg azáltal akarta felmérni tudatlanságának mélységét, hogy tudósnak áll, de mindegyikben meggátolta őt a költészet iránti olthatatlan szeretete. Az az igazság, hogy nem is ismer más mesterséget, csakis a versírást, s ilyenformán azt műveli nagy beletörődéssel.

Bashō