Nyombiztosítás


Ezt a fényképet a berlini Mauerflohmarkton vettem emlékül, huszonöt évvel a fal megnyitása után, és … évvel a bolhapiac bezárása előtt.

berlinfloh014 berlinfloh014 berlinfloh014 berlinfloh014 berlinfloh014 berlinfloh014 berlinfloh014 berlinfloh014 berlinfloh014 berlinfloh014 berlinfloh014 berlinfloh014 berlinfloh014 berlinfloh014

8 megjegyzés:

Swann írta...

Istenem! Ezredfordulón készülhetett? Tapasztalatom szerint akkor kerül szemétbe, jobbik esetben bolhapiacra egy ilyem családi tabló, ha kihalt a család, vagy ha mégis akadnak leszármazottak, nem is ismerik egymást, különben átpasszolnák egymásnak az effajta családi "ereklyéket".

Róbert Zsófi írta...

A Soósnál mindig rengeteg régi családi fotót kínálnak.

Tamas DEAK írta...

De már fixen tervbe van véve a bolhapiac bezárása? Pontosan miért is fontos az a terület?

Studiolum írta...

Nem tudni pontosan. Az biztos, hogy a pankowi önkormányzat, amelyikhez tartozik, már jó két éve szűkíti a mozgásterét, a kulturális rendezvényeket betiltják, csak a bolhapiac maradhatott eddig, és most augusztusban az eddigi üzemeltetővel sem hosszabbították meg a szerződést, indoklás nélkül, lásd itt (alá is lehet írni!) Hogy mit terveznek, nem tudni, de ilyen lépések vezettek a többi, egykori fal melletti terület beépítéséhez is.

A terület, érthetően, azért fontos, mert Berlin egyesítésével hatalmas beépítetlen területek kerültek a város központjába, s ezek nyilvánvalóan felértékelődtek. Középről – Potsdamer Platz, Reichstag melletti kormányzati negyed stb. – kiindulva építik be őket, sok még szabad, de nyilvánvaló, hogy ezekre is előbb-utóbb szemet vetnek majd. Az év eleji Tempelhof-beépítési vita majd népszavazás is erről szólt. A Mauerflohmarkt területe hatalmas, városközpont-közeli, jól beépíthető, szép völgy, kínálja magát a telekspekulációra. Sokkal több (sőt jobb) bolhapiac is van Berlinben, én sem elsősorban ide járok, de ez a legnagyobb, amely nemcsak ócskapiac, hanem valódi kulturális központ is.

Studiolum írta...

Swann: Első világháború előtti mindenképpen. A berlini bolhapiacokon viszonylag kevés régi családi fotó található, ami részben az általad említett megőrzéssel, részben pedig a háborús pusztulással magyarázható. Én azért szívesen böngészem a kínálatot, és ha egy-egy jót találok, azt megveszem, publikálom, aztán tovább ajándékozom.

Kinga írta...

Ezen a képen minden arcnak van karaktere. Nem feltétlenül megnyerő, van amelyik kifejezetten ellenszenves, de olvasható - annak ellenére, hogy egy más időhöz és országhoz tartoznak, mint amiben én Budapesten felnőttem.
Pár éve külföldre költöztem, London mellé, és az egyik legkevésbé feldolgozható kulturális különbség az, hogy nem tudok az arcokban olvasni. Nem tudom, milyen karakterek, vagy hogy milyen kedvük van éppen. Eleinte ezt idegenségemnek tudtam be, de négy év alatt ez nem változott. Viszont Angliában Londontól messze vidéken az arcok határozottan újra karakterekké válnak. A hiba Londonban kell legyen.

Studiolum írta...

Egy képelemző szemináriumon nagyon jó kérdés lenne, vajon mitől van így. Kevésbé volt központilag és egészen kis kortól gleichschaltolt a társadalom (oktatás, média?) Vagy városban a sokszoros kommunikációs terhelés és gyakorlat folytán létrejön egy társadalmilag kidolgozott homogén maszk? Vagy…?

Kinga írta...

Nem tudom, mi az igazi ok.

De az első felvetést illetően éppen ellenkező a helyzet - sehol, ideértve az itt élő kontinentális nyugat-európaiakat - sem látom olyan szintem társadalmilag kötöttnek a középosztály viselkedését, mint az angolokét. Itt azt mondják, hogy a munkásosztály sz**k rá, hogy kell viselkedni, mert ők úgyis csak munkásosztály, ha a fejük tetejére állnak is. A felső osztály azonos okokból hasonlóan áll a kérdéshez. A középosztály viszont elképesztően teper, hogy a saját maga által felállított, a felső osztályhoz igazított viselkedési normáknak megfeleljen. Mondjuk ezek közé a normák közé tartozik a stiff upper lip is.
Tulajdonképpen éppen hogy úgy tűnik néha - és lehet, hogy ez a megoldás - hogy a társadalmilag megfelelő viselkedés a középosztály jelentős része életének célja és kitöltője, más irányú érdeklődés, gondolat, vélemény, hangulat már nem fér bele.

Ez alól a konformista hozzáállás alól kivétel a liberális értelmiség, de azokból itt (vagy itt lenn délen, a gazdag London mellett) nagyon sokkal kevesebben vannak, mint azt kívülről gondolnánk.

Ami a nagyvárosi feltevést illeti, lehet, hogy London mérete - vagy gazdagsága - a hibás, mert pl. Manchesterben nem ez volt a helyzet, ott kifejezetten Bp.-i hangulatom volt, vidáman társalgó, sétálgató emberekkel az utcán, akik láthatóan az együttlét és egy jó sör kedvéért mentek a belvárosba, nem elsősorban vásárolni, mint itt.