Kultuszok

„Még mindig nem tudtam, kiket láttam valójában a Petřín dombján.
Valamiféle titkos szektára bukkantam? Egy új hit születésének voltam tanúja?
Vagy épp ellenkezőleg, egy ősi vallás végső agóniájának?”

Michal Ajvaz, A másik város (2005)

Michal Ajvaz Másik város-ának Prágája, nem is rejtetten, hanem éppen csak annyira, hogy „a szemünk sarkából még láthatjuk”, számos titokzatos kultusz színhelye. A Petřín-hegyi homoktartó láda valójában egy földalatti pogány katedrális kupolájának világítóablaka, és a Slavia kávéház alagsori vécéjének utolsó ajtaja egy hatalmas folyó által keresztülszelt végtelen dzsungelre nyílik, amelyben egy tigrisimádó szekta tagjai mészárolják saját eretnekeiket. Mindezt tekinthetnénk akár írói fikciónak is Kafka szellemében, ha… ha prágai időzéseink során nem bukkannánk egyre több apró jelére annak, hogy a fikció jóval közelebb áll a valósághoz, mint gondolnánk.

Megírtuk már, hogyan döntötték le Csehszlovákia függetlenségének kikiáltása után a prágai Óvárosi téren álló Mariánský sloup-ot, az 1620-as években a cseh rendek fölötti Habsburg-győzelem emlékére emelt Mária-oszlopot, amely egyszersmind a prágai meridián is volt, azaz ennek pontos észak-déli árnyéka jelezte a helyi idő szerinti dél időpontját. A Mária-oszlopnak térben és ideológiában betöltött központi szerepét Husz János szoborcsoportja váltotta fel, amely, mint már említettük, szintén különös helyi kultuszt indukált, a csehszlovák vallást. A hely és a szobor, mint az alábbi kép mutatja, azóta is mágnesnek bizonyult unorthodox kultuszok számára, de mi most csak arról szeretnénk beszámolni, amit saját szemünkkel láttunk.


Valamikor a rendszerváltás utáni években az Óvárosi tér kövezetébe két fém jelet illesztettek. Az egyik az egykori oszlop észak-déli árnyékának vetületén fekszik, azzal a felirattal: Meridianus, quo olim tempus Pragensis dirigebatur – „A meridián, amelyhez egykor a prágai helyi idő igazodott”. A másik pedig az árnyékot vető oszlop helyét jelzi, mondván: Hic stabat et iterum stabit columna B[eatae] M[ariae] V[irginis] – „Itt állt és áll majd ismét a Boldogságos Szűz Mária oszlopa”.

Jól érzékelhető, hogy a felirat túlmutat a puszta történeti emlékezeten, s olyan rítusra utal, amelynek követői az egykori Mária-oszlop, mint egyfajta axis mundi, újbóli felállítására törekszenek. A titkos rítusok pedig mindig kitermelik a maguk üldözőit és eretnekeit: erről tanúskodik, hogy a jövő időbe mutató igealakot valakik a felirat mind a négy nyelvű változatán kitörölték. Prágában, az Óvárosi téren száz éve folyik láthatatlanul, csupán a tárgyakban megtestesülve, a képrombolók és képtisztelők hitvitája.

Most azonban, akárcsak Ajvaznak a petříni homokládán és a Slavia kávéház vécéajtaján keresztül, egy percre nekünk is megadatott, hogy beletekintsünk a Prága félhomályában élő különös kultuszokba.

Október utolsó napja, Mindenszentek ünnepe. Késő délután érünk az Óvárosi térre. A sarokház mögül kikanyarodva meglepve látjuk, hogy a Mária-oszlop helyét jelző felirat előtt fiatal apáca imádkozik. Előtte, a réztáblán gyertya ég. Kezében virágcsokrot tart, amelyet áhítatosan éppen az emléktáblára készül helyezni. Felemelem a gépet, és gyorsan elsütöm, inkább csak találomra, hogy ellenőrizzem a fénybeállításokat. Második lövésre azonban már nincs időm. Az apáca a gép zajára összerezzen. Felpillant, megrettenve néz rám, aztán sarkon fordul, és futva menekül a térről. Mielőtt utánaeredhetnénk, már el is tűnt a turisták tömegében.