Bédekker nélkül a Szentföldre, 1916-1918


Korábbi posztjainkban már írtunk az első világháborúban Palesztinában szolgált osztrák-magyar tüzérekről. Most egy újonnan talált fotóalbum apropóján azokról a német fegyvertársaikról is szólnánk, akik honfitársainkhoz képest jóval nagyobb számban voltak jelen a palesztin fronton. A Szuez-csatorna meghódítására igyekvő török szövetségesek kérésére 1916 tavaszán nagy számban érkeztek német egységek Palesztinába, köztük egy repülős osztag, több tüzérüteg, gépfegyveres és aknavető század, rádiós és légelhárító szakasz, két tábori kórház és számos motorizált egység. Ez utóbbiak egyikében, a Kraftwagen-Park 505 – röviden KP 505 – nevű autóscsapatban szolgált az a német katona, akinek fotóalbumára nemrég bukkantunk egy internetes oldalon.

Konstantinápolyból az út a sínai frontig – egész pontosan Gázáig, ahol a német csapatok a török hadsereg parancsnoksága alá kerültek – két hétig tartott. A vonatutat többször is meg kellett szakítaniuk, mivel a Taurusz és az Amanusz hegységeken átvágó alagutak ekkor még nem voltak kész. A sors iróniája, hogy ezeket majd csak az 1918. október végi fegyverszünettel egy időben fogják az építők átadni… Az első átszállási és átrakodási pont Bozanti (mai nevén Pozantı) volt a Taurusz hegység északi lábánál, ahova a csapatok három napos vonatút után érkeztek meg Konstantinápolyból. A muníció, a csomagok, a felszerelés és - tüzéregységek esetén - a lövegek teherautókra kerültek, a legénység pedig gyalogosan vágott neki a Taurusz hegység 1500 méter magas hágóinak.



Pár nap múlva, immár a Taurusz déli lejtőinél, ismét vonatra szálltak, majd az Amanusz hegységnél következett az újabb átrakodás és az újabb gyalogos menetelés a hegyeken át. Az út fennmaradó részét Szíria tartományban – a mai Szíria, Libanon és Palesztina/Izrael területén – Gázáig további két vonattal tették meg.

A közel-keleti tájak és a „bennszülöttek” egzotikuma, az évezredes történelem tanúiként álló épületek, sírok, templomok és mecsetek kétségkívül erős benyomást tettek az újonnan érkezett európai katonákra. Nem csoda, hogy az album negyven képének közel felét szentföldi látképek, illetve „keleti típusokat”, beduinokat, tevekaravánokat megörökítő zsánerfotók teszik ki.


kp505 kp505 kp505 kp505 kp505 kp505 kp505 kp505 kp505 kp505 kp505 kp505


Van, ahol a megörökített látványt az album tulajdonosának nem sikerült pontosan azonosítania. Az alábbi kép aláírása csak félig igaz: a kút valóban Jaffában van, de a neve nem Jákob kútja, hanem Szabil Abu Nabbut – Abu Nabbut kútja –, vagy más néven Tabitha kútja. A félreírás már csak azért is furcsa, mert – ahogy még látni fogjuk – a német autóscsapat épp abban a Nabluszban ünnepelte 1917-ben a Szilvesztert, ahol Jákob híres kútja is áll.


Egy békésebb pillanat civil honfitársak közt. Sarona a német templomosok – egy evangélikus millenarista szekta – mezőgazdasági kolóniája volt Jaffa közelében, ahol főleg narancsot és szőlőt termeltek, valamint borászatot működtettek. A békésebb idők végére az angolok előrenyomulása tett pontot: 1918 júliusában az összes templomost ellenséges ország polgáraiként Egyiptomba internálták. Sarona lakosai csak 1920-ban térhettek vissza időközben teljesen feldúlt és kifosztott telepükre.


De egyelőre még maradjunk Gázánál. Az itt készült katonai témájú fotók között elsőként egy régi ismerős üdvözöl: az az angol tank, amelyet a mi osztrák-magyar hegyi tarackos ütegünk lőtt ki 1917. április 19-én a második gázai csatában, és amelyről már mutattunk is fotót egy korábbi bejegyzésünkben. A HMLS (His Majesty’s Land Ship) Nutty nevet viselő tank teljes, hét fős legénysége török fogságba került, parancsnoka, a harmincöt éves birminghami Frank Carr hadnagy ezen felül a tankból menekülés közben olyan komoly égési sebeket szerzett, hogy fogságba esése után nem sokkal a Tel el Seria-i török tábori kórházban elhunyt. A sikeres kimenetelű ütközet után egy fénykép erejéig még a három vezérkari pasa – Izzet, Kress von Kressenstein és Dzsemal – is büszkén odaállt pózolni a kilőtt tank elé.


Forrás: F. Kress von Kressenstein: Mit den Türken zum Suezkanal, 1938

Enver pasa, török hadügyminiszter látogatóban a Berseba melletti török és német erők főhadiszállásán 1916. március elején. Középen szemben Dzsemal pasa (szakállal), a palesztinai csapatok főparancsnoka, tőle balra Enver pasa (felemelt jobb kézzel).


Dzsemal pasa Ramléban, német katonai repülőbemutatón. A pasa a kép jobb oldalán tőlünk a második legtávolabbra álló, a fényképezőgép kamerájába néző tiszt.

A Kraftwagen-Park 505 parancsnokát, Emil Axster századost több kép is megörökíti. Axster civilben egy jó nevű német bank igazgatója volt, és úgy tűnik, a frontszolgálat alatt sem sikerült teljesen levetkeznie a jól öltözött banktisztviselő stílusát. Poroszosan nyakig begombolt tiszttársaival szemben Axstert mindig kihajtott zubbonygallérral, az alatt pedig elegáns fehér inggel és nyakkendővel látni, szinte ugrásra készen arra, hogy egy kívánkozó előnyös üzleti lehetőség esetén visszatérhessen régi polgári szerepébe. Axster Jeruzsálemben is válogatott körökben forgott, egyik bizalmas barátja Antonio de la Cierva y Lewita, Ballobar grófja, a jeruzsálemi spanyol konzul volt. Jeruzsálemi barátja és szomszédja kedvéért még azt is elintézte, hogy a gépkocsi-egység generátoráról bevezessék a konzulátusra az elektromos áramot.


Axster az álló sorban balról a harmadik.

Disznóvacsora a német autós egységek jeruzsálemi kaszinójában. Nem lehetett könnyű feladat a vacsorához egy disznót felhajtani a zömében moszlimok és zsidók lakta városban.

Axster százados a hátsó sorban középen ülve, hóna alatt egy majommal (!) születésnapját ünnepli. Figyeljük meg a német, illetve a török birodalmi zászlók elhelyezése közti stratégiai különbséget!

Különösen érdekes az a három kép, amely egy jeruzsálemi katonai temetést mutat, és amelyről názáreti kollégánk és barátunk, Norbert Schwake kutatásainak köszönhetően számos részletet tudunk. 1917. július 16-án késő éjszaka egy német katonai gépkocsi úton volt Jeruzsálemben, amikor az autó a városfal északkeleti sarkánál rosszul vett egy veszélyes kanyart, kisodródott az útról és felborult. Az autót vezető Friedrich Schütze tartalékos hadnagy, a Kraftwagenkolonne 506 sofőrje, valamint Karl Feldbrügge, a Kraftwagen-Park 505 őrvezetője a helyszínen életét vesztette. Az autó harmadik utasa koponyatöréssel élte túl a balesetet. A két halálos áldozatot másnap, július 17-én délután 5 órakor kísérték ünnepélyes gyászmenetben utolsó pihenőhelyére, a Sion hegyi német és osztrák-magyar katonai temetőbe, ahol a sírjuk a mai napig áll. Feldbrügge parancsnoka, Emil Axster százados személyesen értesítette részletes levélben az elhunyt családját a tragédiáról.

Temetési menet útban a Sion-hegyi katonai temetőhöz. Jobbra a jeruzsálemi Óváros fala látszik, háttérben az ottomán óratorony a Jaffai kapunál.


Külön érdekesség a temetés ökumenikus jellege. Feldbrügge katolikus volt, Schütze pedig evangélikus, ez magyarázza, hogy a gyászmenetet egy katolikus pap és egy evangélikus lelkész is követi. A hátsó, koporsót vivő gépkocsi mögött középen fekete talárban Dr. Friedrich Jeremiast, a jeruzsálemi Erlöserkirche evangélikus lelkészét látjuk, mellette katonai egyenruhában és széles karimájú kalapban (Schlapphut) egy katolikus tábori lelkészt.


A temetést a Krafwagen-Park 505 saját zenekara kísérte. Jellemző, hogy mind a német, mind az osztrák-magyar egységek kis „hazaiként” hozták magukkal saját fúvószenekarukat Palesztinába.



A német katonák nem sokáig élvezhették a Szent Város vendégszeretetét. 1917 őszén Allenby seregei áttörték a Gáza-Berseba védelmi vonalat, és folyamatosan szorították észak felé a törököket és szövetségeseiket. December 9-én maga Jeruzsálem is angol kézre került.


Az angol offenzívának csak a keserves téli idő tudott ideig-óráig megálljt parancsolni: a viharos esőzések, az eláradt vádik, a megáradt Jordán folyó és az esők nyomán a síkságokat ellepő mély sár lehetetlenné tették a további katonai műveleteket. A Galileába felszorult németek ezért aránylag nyugodt körülmények között ünnepelhették a karácsonyt és az újévet. Az alábbi szilveszteri fotó azt tanúsítja, hogy a nem túl rózsás katonai helyzet ellenére sem estek a németek búskomorságba, amiben biztosan nagy szerepe volt a bőséges készleteknek skót whiskyből, francia konyakból és – hogy ne csak az ellenség nedűjével koccintsanak annak vesztére – Pfefferminzlikőrből és valódi Julius Meinl-féle Dominikanerből.


1917-1918 esős évfordulóját több fénykép is megörökíti: a Henriette névre keresztelt motorcsónak vízre bocsátásakor és – horribile dictu! – Vilmos császár születésnapjának megünneplésekor is vigasztalanul ömlött az eső az égből.


A Vilmos császár születésnapját ünneplő szövetségesek: helyi notabilitások a bal szárnyon, török katonák a jobb szárnyon, német katonák középen, mögöttük balra takarásban a KP 505 fúvószenekara.

Szintén Nabluszban készült az a képsorozat, amely Falkenhayn tábornagy csapatszemléjét és a török és német csapatok ünnepélyes felvonulását mutatja. A datálatlan képek valamikor 1917. novembere és 1918. márciusa közt készültek. Erich von Falkenhayn, aki 1917. szeptember 7-én oszmán tábornagyi rangban vette át a főparancsnokságot a Palesztinában állomásozó török seregek fölött, a közelgő angol front elől visszavonulva 1917. november 14-én tette át főhadiszállását Jeruzsálemből Nabluszba. Az angol csapatok további előrenyomulását és Jeruzsálem elfoglalását azonban már ő sem tudta megakadályozni, és 1918. március 1-én át kellett adnia a helyét az új főparancsnoknak, Otto Liman von Sanders tábornoknak.



Falkenhayn – oldalán pisztolytáskával – a tisztek közt jobbról a második.

Falkenhayn – kezében bottal – jobbról az első tiszt.

Liman von Sanders tábornok csapatainak még sikerült ez év tavaszán a két Jordán-menti csatában visszaverniük az angol támadásokat, de Allenby szeptember 19-i, mindent elsöprő offenzívájának már nem tudtak ellenállni. A hetekig tartó, kaotikus és véres visszavonulás során a török katonák ezrei mellett németek, osztrákok és magyarok százai estek el vagy estek fogságba. Hogy az album tulajdonosának mi lett a sorsa, nem tudni. Könnyen lehet, hogy ő is és albuma is angol fogságba került, erre utalhatnak az albumlapokon a német feliratok alá sebtében beragasztott, nem egyszer hiányos és hibás angol fordítások.

A KP 505 bélyegzőjével feladott jeruzsálemi képeslap (árverési szájtról)

2 megjegyzés:

Jozsef Petrenyi írta...

A gazai lőállásról (Stellungen bei Gaza) szóló képet legszívesebben beletenném minden háborús irodalomba: tökéletesen kifejezi a háború értelmetlenségét. Balra semmi, jobbra semmi, de mindenki kész arra, hogy egymást ölje érte.

Tamas Deak írta...

Érdekes a német katonák "viselkedése", 25 évvel később az afrikakorpsos filmhíradó is valami hasonló pózokkal igyekszik nyaralásnak beállítani a helyzetet ...