Asztrolábiumok, csillagászok, csillagvizsgálók

Aboû Moḥammad al-Qâsim ibn ʿAlî al-Ḥarîrî, Maqâmât, 13. sz. MS arabe, 3929. Párizs, Bnf.

Kezében bottal gyalogol a csillagok alatt. Valahol az oldal sárga sivatagában két kutya támadta meg. Aboû Moḥammad al-Qâsim ibn ʿAlî al-Ḥarîrî Maqâmât-jának ez a kézirata a 13. századból származik, maga is sokat utazott, több lapját elvesztette, s elszenvedte a könyvek sorsát, hogy kézről kézre adják és rongyossá olvassák.

Aboû Moḥammad al-Qâsim ibn ʿAlî al-Ḥarîrî, Maqâmât, 13. sz. MS arabe 3929. Párizs, Bnf.

Aboû Moḥammad al-Qâsim ibn ʿAlî al-Ḥarîrî, Maqâmât, 13. sz. MS arabe 5847. Párizs, Bnf.

Mindaz, amit a szerény tonnerre-i meridiánnal kapcsolatban találtam, egyfajta befejezetlenség érzését hagyta maga után. Mindezek a középkori képek, kvadránsok és asztrolábiumok, akárcsak Eratoszthenész kútja, folyton eszembe juttatják azt az arab tudományok történetét bemutató kiállítást, amelyet hat vagy hét éve rendeztek a párizsi Arab világ intézetében, s amely ugyancsak egyfajta befejezetlenség ízét hagyta maga után. Ennek alapján nyilvánvalónak tűnt, hogy lehetetlen az ókori tudományokról az arab-muzulmán világ érintése nélkül beszélni, csakhogy nem könnyű hozzáférni ehhez a tudáshoz.
Ideje hát összefoglalni, mit is tudunk.

1. Eratoszthenész volt az első, aki megállapította a földrajzi koordináták első hálóját, lehetővé téve ezáltal a kartográfiai projekciót. Nem volt egyedül: Tyrusi Marinus a Kr.u. 1. század végén szintén fel akarta mérni a földet, de térképéhez Eratoszthenészétől eltérő mérésekre támaszkodott. Ez a térkép vált ötven évvel később Ptolemaiosz Geographiájának alapjává. Mind Marinus, mind Ptolemaiosz a Nyugat-Afrika legszélső pontján túl felvett kezdő meridiántól kiindulva hálózták be a földet egymástól egyenlő távolságra lévő hosszúsági és szélességi fokokkal. Az egyenlő téglalapokat alkotó háló nagyjából az északi szélesség 36°-án, Rhodosz szigeténél ad helyes projekciót, s ez fogja egységes rendszerbe az egész világot az atlanti partoktól Kínáig.

Al-Isthari (?-951), Földrajzi traktátus. 16. századi kézirat. Párizs, Bnf. A térkép Ptolemaiosz vetületét másolja.

Ptolemaiosz, Cosmographia, Jacobus Angelus interpres. Párizs, Bnf.
A világnak ez a Ptolemaiosz szerinti ábrázolása, amely Firenzében készült 1451 és 1500 között, feltünteti a meridiánokat is.

2. Mind Tyrusi Marinust, mind Ptolemaioszt többször is lefordították arabra a 8. századtól kezdve, s az utóbbi műve Almagestként válik ismertté Nyugaton 12. századi újrafelfedezése után. Mindkettő a nagy 10. századi geográfus, al-Masûdʿî alapvető forrásai közé számított.
Ettől az időtől fogva szaporodnak meg látványosan a fejedelmi könyvtárak és szerényebb magángyűjtemények, párhuzamosan a „Bölcsesség házaival”, amilyet Harun al-Rasid alapított a 8. század végén, vagy a madraszákkal, amelyek a Szeldzsuk-kortól kezdve a felső szintű oktatás legfontosabb intézményeivé válnak.


Az ilyenfajta szövegek, mint az Almagest, fordítóikkal, kommentátoraikkal és kutatóikkal együtt körben járnak az egész muzulmán világban.


3. Az arab és perzsa csillagászok nagy erőfeszítést tettek a Föld felmérésére éppúgy, mint az idő pontos mérésére.
Térképeket rajzoltak, s gyakran meridiánokkal is ellátták őket. Bírálták Ptolemaiosz megfigyelési módszereit, és kifejlesztették azokat az eszközöket, amelyeket majd a mi európai csillagászaink is átvesznek: a nagy méretű műszereket a pontos mérések céljára, s a görög modellhez képest tökéletesített planiszferikus asztrolábiumokat, hogy a muszlim kontextusban pontosan meg lehessen állapítani az ima irányát (qibla). Hasonló vallási igények indították el egy másik tudomány, az időmérés (ʿilm al-mîqât) fejlődését is, amely a napórák kialakításához vezetett. A megfigyelési módszereknek, s a bennük foglalt matematikai modelleknek ez a fejlődése szükségszerűen vezetett a görög csillagászat, különösen az Almagest kritikájához, s ezáltal előkészítette a 16. századi kopernikuszi fordulatot.


Az iszlám világban is megtaláljuk hát, ha nem is a padlóra rajzolt meridiánt, de a napórát, amely alapvető szerepet játszik az imaórák szabályozásában.

És a meridiánok?
A csillagászok, földrajztudósok és matematikus népe utazó kedvű. Arab, perzsa, türkmén, kurd, török, mongol tudósok rótták a Damaszkuszból Szoltanijébe, Reyből Szamarkandba vezető utakat. Utaztak, találkoztak, eszmét cseréltek, megfigyeléseket végeztek.

Aboû Moḥammad al-Qâsim ibn ʿAlî al-Ḥarîrî, Maqâmât, 13. sz. MS arabe 5847. Párizs, Bnf.

Egy meridián megrajzolásához mindenekelőtt csillagvizsgálóra van szükség.
A camera obscura használata előtt a csillagok mozgását kutak segítségével végezték. Nem úgy, mint Eratoszthenész, aki a kút mélyén visszatükröződő napsugárhoz képest számította ki a meridián hosszát, azaz a Föld kerületét, hanem azért, hogy fényes nappal is végezhessék megfigyeléseiket, anélkül, hogy zavarná őket a napfény.

Taqiy al-Din ibn-Maruf, Az isztambuli azimuth-megfigyelőkút: Csillagvizsgáló eszközök a Shâhinshâh tábláihoz, Törökország, 1580. Párizs, Bnf.

Ulugh Beg (1394-1449), Tamerlán unokája és örököse elsősorban nem mint Szamarkand fejedelme maradt fenn a történelmi emlékezetben, hanem mint kiváló csillagász, matematikus, és az iszlám világ egyik első csillagvizsgálójának építője.
A csillagvizsgáló rögzített megfigyelőeszközökkel volt ellátva, amelyek működtetéséhez legalább hatvan, de talán száz csillagászra is szükség volt. Megfigyeléseiket hosszú időn keresztül, 1420-tól 1437-ig végezték. Ők határozták meg a napév pontos tartamát – 365 nap, 6 óra, 10 perc, 8 másodperc –, s állították össze 1012 csillag katalógusát.

Temür Beg unokája, Ulugh Beg Mirza nagy épületet építtetett, háromemeletes csillagvizsgálót a Kuhak-domb oldalán, amelyet csillagászati táblák összeállításához használtak. E csillagvizsgálónak köszönhetően állította össze Ulugh Beg Mirza a Köregeni Táblákat, amelyeket ma az egész világ használ, s rajtuk kívül ritkán használnak más táblákat. Azelőtt az Ilkhan-táblákat használták, amelyeket Khaja Nasir Tusi állított össze Maraghában az Ilkhannak nevezett Hülegü Khan alatt. Minden bizonnyal nem készült töb a világon hét vagy nyolc csillagászati táblánál. Egyikük Mamun kalifa munkája, amelyet Mamun-tábláknak neveznek. Ptolemaiosz is készített egyet.

Babur, Az A.H. 903-as (1498-as) év eseményei, Babur-Nama

A szamarkandi csillagvizsgáló monumentális hengeres épület volt, magassága 30 méter, átmérője 46 méter. Egy hatalmas, 40 méter sugarú márványszextánst foglalt magában, a „Fakhri szextánsát”, amely igen pontos csillagászati megfigyeléseket tett lehetővé a Nap, a Hold vagy a bolygók meridián fölötti átvonulásakor. A 60°-os ívnek mindkét oldalán lépcsők voltak, hogy a mérést végzők szabadon mozoghassanak rajta.




A szextáns, ma részben föld alá temetve, jó állapotban megmaradt, míg az összes többi eszköz eltűnt. Maga Ulugh Beg tulajdon fia áldozata lett.

Ezért a világért, amely öt nap alatt elpusztul, képes volt megölni egy ilyen bölcs és öreg embert, mint apja volt. Ulugh Beg Mirza halálának kronogramja a következő:

Ulugh Beg Mirza, a tudás és bölcsesség óceánja
Aki a világ és a vallás támasza volt
Abbas kezétől ízlelte meg a vértanúságot
Ezek a betűk a kronogramja: Abbas ölt meg engem.

Babur, Az A.H. 903-as (1498-as) év eseményei, Babur-Nama.

S végül egy szokatlan tárgy. Nem asztrolábium, még ha kör formájú, s mozgatható pálcával, úgynevezett alidadéval van is ellátva. Ez az iszlám világ matematikai ábrázolása, amely lehetővé teszi a nagy városok viszonyának megállapítását Mekkához. Mekka van a kör közepén, s a százötven város helyzetét koordinátáik jelölik. Az alidade mozgatásával, a szegélyen körbefutó skálának köszönhetően közvetlenül meg lehet állapítani minden egyes városban Mekka irányát és távolságát. A tárgy aljára egy iránytűt is beillesztettek. A műszer azokon a csillagászati táblákon alapul, amelyeket Ulugh Beg megfigyelései alapján állítottak össze Szamarkandban. Ebből a térképből – hiszen valódi térképről van szó – csupán két példányt ismerünk: az egyiket 1989-ben, a másikat 1995-ben fedezték fel.

Mekka-központú muszlim világtérkép, Irán, 17. sz. Kuvait, al-Sabah-gyűjtemény, Dar al-Athar al-Islamiyyah.