Nyelvek és legendák vadásza

Valami egészen mást kerestem a könyvespolcon, amikor rábukkantam a viharvert 1981-es kiadású „Szisztáni mesék és legendák” című könyvre a Szovjet Tudományos Akadémia kiadásában – s meglepve tapasztaltam, hogy még mindig képes vagyok fejből idézni néhány verssort a gyönyörű orosz fordításból, és még mindig emlékszem a könyv születésének körüményeire, a meglepő felfedezésre, hogy egy szisztáni énekmondó évtizedek óta háborítatlanul élt egy türkmenisztáni kisvárosban. A részletek azonban már elmosódtak, úgyhogy újra utánaolvastam a nyelvésznek és költőnek, aki feljegyezte és lefordította ezeket a történeteket, amelyek a Sahname, a Királyok Könyve kanonikus Rusztam-ciklusát variálják, más, korábban ismeretlen legendákat adnak elő történelmi elbeszélésekként, s megint másokat a maguk kánonjába illeszkedő népmese formájában költenek újjá.

A. L. Gruenberg-Cvetinovic
(nyugati átírásban Aleksandr Grjunbergként is ismert)
Alekszandr Gruenberg-Cvetinovic lenyűgöző egyéniség volt, iranista és megszállott terepmunkás, aki számtalan kis nyelvet dokumentált a Kaukázus és Közép-Ázsia távoli völgyeiben, s rengeteg legendát és népköltészetet mentett meg és fordított le számunkra.

Huszonkét évesen végzett a leningrádi egyetem iráni nyelvészet szakán, majd 1953-tól a Nyelvészeti Intézetben folytatta tanulmányait. Kandidátusi dolgozatában az észak-azerbajdzsáni hegyek között szinte teljesen elszigetelten élő tatok nyelvét vizsgálta (a nagyobb létszámú dagesztáni hegyi zsidó tatokkal szemben az azerbajdzsáni tatok egy része síita muszlim, másik része örmény keresztény; egyik csoportjuk, a híres lahidzsi rézművesek úgy tartják, hogy Perzsiából költöztek ide még a Sahnaméban szereplő legendás király, Kai Khosrow idején.)

Lahidzsi rézműves munka közben, egy 2011-es útibeszámolóból

Ám a fiatal tudós legegzotikusabb kalandját 1958-ban élte át a tadzsikisztáni Badakhshan hegyei között, a Szovjet Tudományos Akadémia jeti-expedícióján, amely már kezdetektől a badakhshani hegylakók nyelvének és folklórjának kutatásává vált. Noha a Nyugat 1955-56-ra már jórészt átesett a jeti-lázon, Oroszország szokás szerint néhány évvel el volt maradva. Vlagyimir Obrucsev, az orosz geológia kilencvenéves pátriárkája némi hitelt szerzett a Pamírban – „a világ tetején”, ahogy büszkén emlegették – élő jeti hipotézise számára. Kirill Sztanyukovics, a neves geobotanikus és scifi-író arról számolt be, hogy a helyiek egy „vademberről” beszéltek neki, akit golub-yavannak, vagy gul-bayavannak neveznek. És 1958-ban Sztanyukovics megbízást kapott egy expedíció vezetésére, amelybe valahogyan egyetlenegy főemlős-kutató sem került be, hanem ehelyett két iranista tagja is volt.

A Sarez-tó, a golub-yavan feltételezett lakóhelye Kirill Sztanyukovics szerint
Alekszandr Gruenberg Anna Rozenfeld pamíri expediciós csoportjához csatlakozott, aki szintén Szentpéterváron született, csak egy generációval korábban, szintén iranista, dialektus- és folklór-kutató volt, s ugyancsak népmeséket fordított. Anna Rozenfeld szkeptikusan viszonyult a jeti kérdéséhez, amelyet elsősorban folklórgyűjtési gyakorlatként közelített meg. A tisztán szentpéterváriakból álló csoportnak két további, minden iráni háttér nélküli tagja volt: Valentyina Bianki, egy fiatal újságírónő, a híres természettudós és gyermekkönyv-szerző, Vitalij Bianki unokahúga, és az ötvenöt éves történész-szociológus Borisz Porsnev, aki akkor már a nagy tekintélyű Történeti Intézet nyugati történeti tanszékének vezetője volt, de a jeti lelkes híveként maradt meg az utókor emlékezetében. A csoport valamennyi tagja közzétette a maga beszámolóját a pamíri kalandról, ám elsősorban Porsnev kötetei tették halhatatlanná azt. Sztanyukovics fiktív elbeszélések sorát közölte a hegyi emberről, úgyhogy a végén már nem volt világos (ahogy az a népmesékben szokás), mennyi ebből az expedíció tapasztalata, s mennyi a fantázia szüleménye. A Rozenfeld-csoport pamíri nyelveket kutatott: vakhant, shugnant, rushant, ishkashimot, de még azt is felfedezték, hogy a Hindukush déli lejtőjéről származó chitrali törzsek is élnek a Badakhshanban, azoknak a rabszolgáknak az elszigetelt leszármazottai, akiket a hírhedt közép-ázsiai rabszolgavadászok hurcoltak el a 19. század közepén.

A Badakhshan hegyláncai és falvai, egy 2012-es útibeszámolóból


Gruenberg figyelme ettől kezdve fordult azok felé az elszigetelt etnikai diaszpórák felé, akiknek eredeti hazája a szovjet határoktól délre húzódott, ám akiket e határokon belül lehetett tanulmányozni. 1958 és 1960 között felfedezett és dokumentált számos teymuri, jamshidi és szisztani népcsoportot Saraghsban és Kushkában, Türkmenisztán déli részén. Majd egyedülálló lehetőséget kapott rá, hogy a helyszínen tanulmányozhassa a Hindukush völgyeinek ritka nyelveit, mint az afgán bányászati minisztérium mellé kirendelt tolmács. 1963 és 1968 között széles körű terepmunkát végzett a távoli Nurisztánban, Nagy Sándor seregeinek legendás menedékhelyén, első ízben dokumentálva olyan nyelveket, mint a munjani, glangali és kati. Sajnos gyűjtésének legnagyobb része még feldolgozásra várt 1995-ben bekövetkezett hirtelen halálakor. Egy másik meg nem valósult projektje az volt, hogy az afgán tudományos akadémiával közösen a dárin alapuló ábécét adjanak a baludzsi, kafirisztáni, pamiri és pashai nyelveknek.

Saraghs-Baba mauzóleum, Türkmenisztán, 1024
A hordozható magnó forradalmasította a folklórgyűjtést, s 1975-ben Gruenberg visszatért Saraghsba, hogy felvegye ottani szisztáni adatközlője, Iszmail Jarmamedov epikus elbeszéléseit. Az 1915-ben született Iszmail a saraghsi szisztániak első nemzedékéhez tartozott. Elbeszéléseinek Gruenberg által készített költői orosz fordítása a fent említett 1981-es könyv. A szisztáni legendák Rusztam-ciklusa annyiban szokatlan felépítésű, hogy részben ritmizált prózát váltogat versbetétekkel. Archaikus szókincse és a visszatérő verbális formulák azt sugallják, hogy olyan ősi epikai hagyományt követ, amely talán gyökerében más, mint Firdauszí Sahnaméja. Minthogy Rusztam szisztáni hős volt, és mivel számos név és helynév másként hangzik a szisztáni változatban, mint Firdauszínál, Gruenberg úgy véli, hogy ez a legendaciklus egy Firdauszí előtti helyi eposzi körre megy vissza.

A Szisztáni mesék és legendák, amely első pillantásra száraz akadémiai tanulmánynak tűnik, valójában annyira költői, hogy 75 ezer példányban kelt el, s széles körben népszerűvé vált. Alekszandr Gruenberg más közép-ázsiai népmeséknek és legendáknak is társfordítója lett, többnyire a verses betéteket fordítva bennük. Sok száz remekbe sikerült verssel vett részt vett számos tat, török és pamíri legendagyűjtemény és iráni „névtelen elbeszélés” fordításában. Az alábbi prózai fordítás persze semmit sem tükröz ebből, ám Gruenberg stílusának bemutatására álljon itt mégis itt a Sahname-fejezeteket és más szisztáni epikus történeteket bevezető egyik kanonikus előhang az ő orosz fordításában:

Голос донесся с бескрайних небес,
с синего купола дальних небес:
«Мудрый рассказчик, дервиш-острослов
не надевает на слово оков;
страстным влюбленным, тоской обуянным,
мчится оно фарсанг за фарсангом,
ловко, как заяц, и сладко, как мед...».
Шайтан приказал нам посеять табак,
куришь — погибнешь, погибнешь и так!
Курит Аббас, что в Иране царем,
пусть себе курит, да дело не в нем...
Слова — это шерсть, я же войлок валяю;
слова — молоко, я же масло сбиваю.
Ложь безграничная — вот мой рассказ.
Верблюд на блохе едет в город Шираз.
Ива и тополь, сосна и чинар
 сладких плодов не приносят нам в дар;
гранат и айва, померанец и тут
сочные щедро плоды нам дают.
Хлебом пусть станет вершина Ходжа,
в мясную шурпу Хильменд превратится.
Явился старик, чтоб шурпой подкрепиться.
«Много не съесть мне,— старик говорит.—
Стар я, устал я, и почка болит.
Съел я три сотни бараньих голов,
ножек без счета — а все же не сыт!»
Hang hangzik a határtalan égből,
a távoli egek kék kupolájából:
„Bölcs énekmondó, éles nyelvű dervis,
ne vess béklyót szavadra, száguldjon,
akár a vággyal eltelt szerelmes,
egyszerre sok paraszangnyi utat megtéve,
fürgén, mint a nyúl, és édesen, mint a méz!
Az ördög adta nekünk a dohány élvezetét,
szívd és meghalsz – de hát meghalsz úgyis!
Abbas sah, Irán uralkodója szintén
dohányzott – de nem erről van most szó…
A szavak, mint a gyapjú, nemezzé döngölöm
a szavak, mint a tej, vajjá köpülöm.
Ordas hazugságokból szövöm történetem,
egy teve légy hátán üget be Sirázba.
A jegenye, a fűz, a ciprus és a fenyő
nem adnak nekünk ebédre gyümölcsöt,
de a gránát, a birs, az eperfa édes
gyümölcsükkel mindenkit jóllakatnak.
Váljon a Hojja-hegy kenyérből heggyé,
legyen a Helmand-folyó gazdag bárányleves!
Egy öregember üget be a tápláló levesért.
Sokat enni nem tudok, így az öreg,
hisz öreg vagyok, fáradt, görcsöl a belem is.
Megettem vagy háromszáz bárányfejet,
s ugyanannyi combot – de ennék még kicsit.”


A teheráni Hozeye Honari Musical Center az elmúlt években harminckét CD-n adott ki átfogó válogatást az Irán különböző tartományaiban elevenen élő epikus és Sahname-hagyományból. Nekünk a harminckettőből csak hat van meg, s a szisztáni éppen nincs közöttük. Hallgassuk meg helyette a Sahnaménak ezt a helyi változatát egy loresztáni (Nyugat-Irán, Zagrosz hegység) énekmondótól.

Öreg Sahname-énekmondó, Irán

Nincsenek megjegyzések: