Királyok könyve


Vajon ki ez a három király a perzsa miniatúrán, aki oly elszántan léptet lován? Ha nyeregtakarójuk zászlóiból még nem lenne világos, hát világossá teszik számunkra a fotókról és karikatúrákról jól ismert vonások: a köpcös szivarja, a nagybajszú pipája, s harmadikuk megnyúlt ábrázata. Bizony, ez itt Churchill, Sztálin és Roosevelt, akik hódító hadvezérekként vonulnak az 1943-as teheráni konferenciára.

A brit és szovjet haderő 1941. augusztus 25. és szeptember 8. között szállta meg északról és délről Iránt. A megszállás oka az volt, hogy a britek a németek szovjet inváziója, 1941 júniusa után veszélyben érezték a kezelésükben lévő iráni kőolajforrásokat, illetve a Perzsa-öböl felől vasúton kívántak hadiszállítmányokat továbbítani a Szovjetunióba. Noha Irán semleges volt, a sah az ország két világháború közötti modernizációját alapvetően német segítséggel végezte, s a német tanácsadókat brit felszólításra sem volt hajlandó kiutasítani. A békekötés után a britek lemondatták, egyiptomi száműzetésbe küldték, s a brit és amerikai irányt képviselő fiát, Reza Pahlavit ültették trónra, aki hadat is üzent Németországnak. Ezt követően, 1943 novemberében nyílt meg a teheráni konferencia a fenti három király részvételével, amelynek célja a közösen viselt háború egybehangolása és a második, nyugati front megnyitása volt.

Iráni nők az ún. „Perzsa Folyosón” északra vonuló konvojt figyelik, 1943

A perzsa hadsereg könnyű veresége és a megszállás megaláztatása nagyon érzékenyen érintette az ország közvéleményét. Ehhez járult még az is, hogy a brit csapatok nagy mennyiségű élelmiszer-felvásárlása súlyos éhínséget idézett elő a megszállt övezetben, valamint hogy az „oszd meg és uralkodj” elvén mindkét megszálló a többségi perzsa uralom ellen izgatta a területükön élő kisebbségeket. Részletesen leírja mindezt Simin Daneshvar a Savushunban (1969), a 20. századi Irán kulcsregényében.

Érthető tehát, hogy a teheráni konferencia alkalmával a britek jónak látták könnyen befogadható vizuális formában előadni a perzsa népnek jövetelük célját. A londoni propagandairoda Arthur Arberryt, a kiváló cambridge-i iranistát, Rumi fordítóját, ő pedig Mojtabâ Minovi perzsa történészt, akkoriban a BBC perzsa adásának munkatársát kérte fel a plakátok megtervezésére. Minovi pedig azt javasolta, hogy a szokásos győzelmi plakátok helyett Firdauszi Sahnaméját, a Királyok Könyvét, a perzsa nemzeti eposz motívumait és kéziratait vegyék mintául a nyugati téma perzsa vizuális nyelvre való átültetéséhez.

A végeredmény nem is plakát lett, hanem egy olyan könyvecske, amely hat kitéphető képeslapot tartalmazott, s amelyet a perzsa teaházakban terjesztettek, ott, ahol a hivatásos naghâlok ekkoriban még élőben recitálták a Sahname verseit. A rajzokat az egyiptomi születésű brit grafikus, Kimon Evan Marengo („Kem”, 1904-1988) rajzolta, aki egyaránt otthon volt a nyugati és az iszlám ikonográfiában, s aki a háború alatt közel háromezer brit propagandagrafikát készített különféle nyelveken.

A képeken Hitler a gonosz iráni uralkodó, Zahhāk alakját ölti, akinek vállából két kígyó sziszeg, s akit végül az igazságos kovácsmester, Kaveh által elindított népi felkelés űz el trónjáról. A brit propagandista ilyen módon teszi egyértelművé a jó és a rossz oldalt, valamint a perzsa nép szerepét a világméretű kataklizmában.

Hitler-Zahhāk trónon ülve, testőrei körében. Vállán a két kígyó Mussolini és Hideki Tōjō japán miniszterelnök és főparancsnok. Göbbels kicsi patás ördög – Iblis – formájában kávét szolgál fel nekik. A vers: Zahhāk vállából két kígyó nőtt ki csodás módon, s pusztításuk kiáradt a népre.

Hitler-Zahhāk és Göbbels csak a kínzásban és gyilkolásban lelik kedvüket. Az ikonográfia a Sahname egy későbbi epizódját, a korai szocialista és antiklerikális Mazdak és tanítványai kivégzését követi. A vers: A bölcsek törvényei elrejtőztek, s az ostobák vágyai kiterjedtek; az uralkodó keze gonosz szándékkal kinyúlt, s a jóságról csak titokban lehetett hallani.

Hitler-Zahhāk álmot lát a három királyról akik eljönnek, hogy megöljék őt. A vers: S akkor hirtelen három harcost látott megjelenni a császári palotából.

Balra: Kaveh, a kovács felkél Hitler-Zahhāk ellen. A vers: Felemelte kezét és felkiáltott a sah előtt: Ó sah, Kaveh vagyok, aki az igazságot keresem: legyen vége az elnyomásnak!”
Jobbra: A három király (mindig Churchillel az élen!) Kaveh vezetésével a nyeregre kötözött Hitler-Zahhākot szállítja és eltiporja Göbbelst. A körülállók Hitler vereségét látván levetik horogkeresztjeiket. A vers: Erősen megkötözte kezét és lábát, úgyhogy kötelékeit még a dühöngő elefánt sem téphette volna el.

A hatodik, utolsó képeslapot csak kicsi fekete-fehér változatban találtam meg. Ezen Hitler-Zahhākot a Damavand hegyére szögezik. A vers: Fürgén, mint a hírvivő, elvitte Zahhākot és a Damavand hegyére kötözte őt. Zahhāk neve porrá lett, s a világ megtisztult gonoszságától.

A sorozatot azonban még egy további, nagy méretű plakát is kiegészíti, amelyen a három királyok vígan űzik el nyíllal, karddal és lándzsával a három gonoszt: Hitlert, Tōjōt és Mussolinit. Utóbbi Churchill nyilától megsebesülve már földre esett, utalásként az itáliai partraszállásra. Ez a kép azonban formailag nem tartozik a fenti sorozathoz, hiszen más stílusban készült, és Hitlert sem ábrázolja Zahhāk képében. Rajzolója sem Kem volt, hanem az iszfaháni Musavver al-Molk, megrendelője pedig Sir Percy Spikes volt kermáni és mashhadi konzul fia, aki a bakhtiari törzseket jött felkészíteni az esetleges német betörés ellen az Iszfahán fölötti hegyekbe. A plakát szegélyén körbefutó vers azt beszéli el, miként erősít Rusztam – a képen Churchill – sastollakat nyilaira, s miként lövi ki azokat ellenségeire.



7 megjegyzés:

Tamas DEAK írta...

Tōjō - ez lenne a korrekt átírás? Jó magyarosan hogyan ejtem ki? :)

Studiolum írta...

Nem, ez az angol. Magyarul Tódzsónak kell ejteni, de a japán nevek magyar akadémiai helyesírását nem ismerem.

Petrus Augustinus írta...

Hát az átírásuk nem egyszerűen kiejtés szerint? A Todzsóval semmi baj nincsen. Jah, és mivel a névsorrendük ugyanaz, mint a miénk ezért amit az angol úgy ír át, hogy Yukio Mishima az nekünk Misima Jukió. Én legalább is így tudom. Koreaiban és kínaiban, vietnámiban és laosziban ugyan ez, nem?

Studiolum írta...

Hát bármilyen hihetetlen, japánul, koreaiul, vietnámiul és laosziul nem tudok, és még nem is igen írtam át nevet, úgyhogy csak a vietnámiról tudom, hogy mivel latin betűs, ezért írás szerint vesszük át (max. a mellékjeleket lehagyva). Kínaiul viszont nem kiejtés szerint írunk át. Még 1990 előtt sem így volt, egyszerűen mert a kínai kiejtést magyar átírásban lehetetlen reprodukálni, hanem egy egyszerűsített akadémiai konvenció szerint: tehát a Deng Xiaopinget, amely kiejtés szerint tɤŋ˥˩ ɕjɑʊ˩ pʰiŋ˧, magyarul megközelítőleg Deŋ Śiaopʰiŋ lenne, Teng Hsziao-pingnek, és így tovább. A 90-es évek óta azonban világszerte, és ma már többnyire magyarul is a pinyin átírást használják, tehát Dèng Xiăopíng, max. a diakritikus jeleket elhagyva. Ennek alapján használom én is a japánban a nemzetközi átírást, ha nagy ritkán használnom kell.

bitxəšï írta...

A japán nevek, szavak magyaros átírása a hepburnon alapul, tehát ts: c, sh: s stb, azonban a z helyett a dz, a w helyett a v használatos. A hosszú magánhangzók az (á), ú, é, ó betűkkel jelölendők.
A bejegyzésben is említett Tōjōt 東條 Studiolum jól írta át, azonban a Petrus-féle 'Jukió' helyesen 'Jukio' lesz (az o rövid).

Tamas DEAK írta...

@Studiolum: a vietnámi és a kínai között nem túl magas a kölcsönös érthetőség ugye? Ha megismerném a vietnámit, legalább a távol-keleti nyelvek logikáját megismerném?

Studiolum írta...

@bitxəšï: Nagyon köszönöm!

@Tamás: Hát annyi bizonyos, hogy a kőbányai piacon a vietnámiak a kínai büfében és a kínaiak a vietnámi büfében magyarul rendelnek, úgyhogy vélhetően nem sokat értenek egymás nyelvéből. Eleve más nyelvcsaládhoz tartoznak (a kínai a sino-tibetihez, a vietnámi az ausztroázsiaihoz), úgyhogy minden bizonnyal csak a vietnámiba átkerült sok kínai kultúrszó, meg a franciák érkezéséig használt kínai írás teremt kapcsolatot közöttük. S hát a koreai és a japán nyelvtant egy kicsit (a kínait pedig jól) ismerve kételkedem benne, hogy lenne a távol-keleti nyelveknek bármilyen közös logikája.