   |
A Bibliothèque Nationale azonban nemcsak az osztrák-magyar monarchia, hanem más korabeli nagyhatalmak hadseregéről is őriz fotóalbumokat. Például az orosz birodaloméról. Míg azonban az előbbi album mindössze tizenkilenc képben mutatta be a Monarchia katonáit, az 1892-ben összeállított Az orosz hadsereg kettő híján száz nagy méretű fotót (érdemes kattintani!) foglal magában. Sokatmondó a különbség. Tíz évvel vagyunk az Oroszországot elszigetelő német-osztrák-olasz hármas szövetség, és négy évvel az Oroszországnak nyújtott első francia kölcsön után, amelynek jóvoltából Oroszország hozzáláthatott hadserege nagy ütemű modernizálásához. 1891-ben, hetvenkilenc évvel Napóleon oroszországi veresége után először fut be francia flotta a kronstadti hadikikötőbe, ahol III. Sándor cár jelenlétében először hangzik fel Oroszországban a korábban büntetendőnek tekintett Marseillaise. Az album összeállításával egyidőben írják alá a hármas szövetség ellensúlyozására a francia-orosz katonai szövetség első változatát, amely két év múlva, 1894-ben válik véglegessé. További két év múlva, 1896. október 5-én a frissen koronázott orosz uralkodópár első külföldi útja – mint azt már bemutattuk – Párizsba vezet. S innen egyenes az út odáig, hogy további húsz év múlva, 1916-ban Franciaország népe élőben, francia földön is találkozzék az odáig csak képekről ismert orosz cári hadsereggel. De ez már következő bejegyzésünk tárgya lesz.
Az utolsó sorban, balról a második kockán egy kakukktojást találunk. A szembeötlően operettkatonának tűnő figurát 1892-ben hiába kereste volna bárki az orosz hadseregben. Felirata szerint ez a Preobrazsenszkij-ezred egyenruhája – az alapítás idején, azaz 1683-ban. Az ezred, amelyet Nagy Péter cár a Moszkva környéki Preobrazsenszkoje faluban alapított személyes testőrségeként, és számos későbbi hadjáratban kitüntette magát, a legelitebb alakulatnak számított, s csak arisztokraták lehettek tagjai – mint például a zeneszerző Muszorgszkij. Az ezred az októberi forradalom után oszlott fel, s tagjai a dél-orosz fronton harcoltak Gyenyikin hadseregében, majd beleolvadtak a Vrangel által 1924-ben Szerbiában létrehozott, s az 1990-es évekig fennálló emigráns orosz hadseregbe. De ez már megint egy újabb történet, amely megírásra vár itt a Wang folyón.
Utazzon velünk!
Heti előadásaink
Atlantisz
Csehország
Kaukázus
A Kelet képei
Könyvek, kiállítások, zene, film
Krím
Lwów/Lemberg
Mallorca
Odessza
Papírmúzeum
Perzsa levelek
A propaganda múzeuma
Temetők
Üzenet a falon
A zsidó örökség
5 megjegyzés:
a coudal.com az alábbi kommenttel idézi:
A great collection of photos of the Russian army from 1892, which was perhaps the most gilded age for hats and head-ware.
a bushcraft.uk-nak pedig a kaukázusi vadászszázad puskái tűnnek fel
Node 1891 - 89 = 1802 (számológépet használtam :), nem inkább hetvenkilenc? :) És akkor az 1812.
Valamint melyik nép egyenruhája az, amit az utolsó előtti és a középső nagy képen látunk? Ha jól tudom, valamely oroszországi etnikumé, a mellkason keresztül azok tölténytartók. Talán tatár? Azért kérdem, mert Wrangel is előszeretettel használta ezt, szobám falán is ilyen ruhában pózol. :)
Bizony, igazad van. Ki is javítom.
A középső nagy kép uráli kozákot ábrázol, azoknak a kozákoknak egy részét, akik 1577-ben Jermakkal együtt érkeztek ide (ők láthatók a fölötte lévő táblázat 11. számú, hármas csoportképén is). Az utolsó előtti nagy kép „tatár kozák” aláírással pedig azerbajdzsáni harcost: őket nevezték a forradalomig „kaukázusi tatároknak” (lásd ebben a posztban a „tatár leányiskola” képaláírását). Viselete az a „cserkeszka” (vagy több kaukázusi nyelven „csoha”), amely az egész Kaukázusban elterjedt volt és a Kaukázus-romantika révén az oroszokhoz is átkerült. Gondolom, Vrangelnek erre a képére gondolsz.
Igen, azaz! Valóban van valami hangyányi különbség a két egyenruhaként is használt népviselet közt, gondoltam, hogy tatár kötődés. Biztos kényelmesebb volt bennük harcolni, von Ungern-Sternberg is sokszor ment át őshonosba - nem csak öltözködésileg. :)
Micsoda csabító bevezetés!
„Harcolj, katona, amennyit akarsz, de hol találsz egy láb magas szőrmekucsmát és divatos zsinóros mentét? Vagy egy szárnyas aranyozott sisakot és lágyan redőzött nadrágtartót? A Bibliothèque Nationale-nak ez a Wang folyó blog által bemutatott 1892-es fotóalbuma egyszerűen elbűvölő. Hát ki tudta, hogy a leendő II. Miklós cár ilyen szívtipró volt? A forradalom még a távoli jövőben rejtőzött, amikor az orosz hadsereg már mélyenszántó modernizáción ment át, s ezer ürügye volt rá, hogy feszes alakulatokban sorakozzon fel pompás lovaikkal és mulatságos ágyúikkal. És persze ezekben az egyenruhákban! Nézzenek végig egy párat fotógalériánkban..”
flaworwire.com
Megjegyzés küldése