Cigányok


Szegénység, fenyegetettség, nyomor. Olyan drámai képek az 1930-60-as évek nyugat-európai, elsősorban hollandiai cigányságáról, amilyenekhez csak Romániából, Bulgáriából, Jugoszláviából vagyunk szokva. Ennyire archaikus állapotok között éltek Nyugat-Európában még csupán két generációval ezelőtt is?


De az első döbbenet után már más részletek is kirajzolódnak: a jól karbantartott lakókocsik, a polgári ruhák és tárgyak, az érdeklődő és nyílt tekintetek. S ha a holland Nationaal Archief félmilliós fotógyűjteményének más, cigányokat ábrázoló képeit is megnézzük – például amelyek az alábbi mozaikon a provanszi Saintes Maries de la Mer cigányzarándoklatának sokkal konszolidáltabb világát ábrázolják – akkor világos lesz, hogy a drámaiság nagy részben a fotós hangsúlyainak köszönhető. Aki – ez első pillantásra látszik – nagyon jó fotós kellett legyen, ha ilyen meggyőző képeket készített. Keresni kezdjük az Archief adatbázisában a nevét.


Paul Almásy (Budapest, 1906 – Párizs, 2003) 1924-től politológiát tanult Bécsben, Münchenben és Heidelbergben, s 1929-től lett a Wehr német hírügynökség, később pedig a Berliner Illustrierte Zeitung fotósa. A világ minden országát bejárta („kivéve Mongóliát!”) s a fotótudósítás mellett személyes törekvése volt „a világ archívumának” összeállítása minden nép és minden társadalmi osztály fotóiból, a különféle etnikai és társadalmi marginális csoportokat is beleértve. Hogy sikerült-e neki, még nem tudjuk. Munkáiról a hetvenes évektől kezdve nagyrészt megfeledkeztek, és százhúszezer negatívból álló archívumának – nem beszélve a világ számos fotógyűjteményében őrzött képeiről – feldolgozása még éppen csak elkezdődött.


Az alábbi sorozatban Almásy képei mellett a Nationaal Archiefban őrzött néhány más, cigányokról készült felvétel is szerepel. A képek rákattintva, nagy méretben élnek igazán.






9 megjegyzés:

Petrus Augustinus írta...

Nyugaton az Egyesült Királyságban élnek még ilyen nagyszámban nomád cigányok, a polkorrekt elnevezésük a 'traveller' a kevésbé a 'pikey', ahogy Guy Ritchie filmjében is hallottunk. Ma is vannak hírek a velük kapcsolatos gondokról, letelepítési kísérletekről. Nálunk pl. a cigánykérdés kevésbé volt vándorlási probléma, főleg Mária Terézia letelepítési intézkedései után, bár még a 'Liliomfi'-ban is "a cigányéletnek vége" felütéssel adta tudtára Darvas Ivánnak a nagybátja, hogy a komédiáslét a múlté, és meg kéne házasodni. :)

cataracta írta...

Nagyon érdekes, elgondolkodtató, toleranciára tanító összeállítás.
A képek rávilágítanak, magyarázatot adnak egy nép tragédiájára: Akkorát változott a világ, hogy ma már nem élhetnek úgy, ahogy élni tudtak, élni szerettek.
Saját különlegesen értékes kultúrájuk óriási hanyatlását, leépülését, ellehetetlenülését elviselniük - ez bizony nem lehet könnyű.

marguerite írta...

milyen jó a kendős lány mellett az asztalon az elefántos-pálmafás zománctál a játékos egzotizmusával! ;>

Tamas Deak írta...

"Nálunk pl. a cigánykérdés kevésbé volt vándorlási probléma"

Hááát kedves Petrus Augustinus, én ezzel az állítással bizony vitatkoznék.
Magyarországon szerintem pontosan a vándorlással összefüggő problémák adták a kérdés lényegét, körülbelül az ötvenes évekig. Az 1941-es népszámlálás a cigányok létszámát 50.000-150.000 főben adja meg - pontosan a regisztrálhatatlan és megtalálhatatlan cigánykaravánok miatt.

Petrus Augustinus írta...

Igen, azért csak annyit írtam, hogy "kevésbé". Mondjuk leginkább azért, mert ma Írországból hall ilyen híreket az ember, itthonról meg nem. Elképzelhető, hogy úgy lenne helyes írni, hogy MA kevésbé vándorlási probléma.

r írta...

Esztergomban nemrégiben avattunk André Kertész emléktábláját a strandon (itt készült első, igen nagy hírű képe, a Víz alatt úszó, 1917 körül; ő frontsebesülése után itt lábadozott). Érdemes megnézni az ekkor a környéken készült cigányfotóit, rendkívül tanulságosak és emberközeliek: http://www.szeretgom.hu/search?q=Andr%C3%A9+Kert%C3%A9sz

Per Spegulo írta...

Az utolsó képösszeállításban található a "nagyszebeni cigánykongresszus 72 zászlajának megáldása" c. kép.
A kérdésem az lenne, hogy ez mikor történt?
Hiszen egyetlen cigány-zászló sincs, csak és kizárólag román zászlók.
Tudunk erről a képről valamit?

Studiolum írta...

A nagyszebeni cigánykongresszus 1934-ben volt. A romániai cigányság történetéről szóló írások ezt tartják a cigányság első önszerveződési kísérletének. Hamarosan szeretnék is írni róla az 1930-as években Kelet-Európa-szerte divatba jövő „cigánykirály-koronázások” kapcsán. Hogy miért román zászlókat áldattak meg, az nem világos: lehetséges, hogy a korabeli politikai légkörben más zászlót nem is használhattak volna Erdélyben.

Tamas Deak írta...

Ezt a cikket is elérte a forrás nélküli idézet sorsa...