A nyúl éve

A kistarcsai Nosztalgia a környék legjobb étterme. A tulajdonos-séf, Boross Jenő, az általam ismert egyik legkreatívabb szakács a 80-as években Pesten régi vágású mestereknél tanulta, majd Stuttgartban a kitelepített svábok magyar éttermében gyakorolta a szakmát. A 90-es években Budapest-szerte híres étteremmé futtatta fel az általa bérelt csömöri Zöldfát, majd 2002-ben a szomszéd faluban megnyitott saját vendéglőjét, a Nosztalgiát.


A Nosztalgiába nemcsak a helyiek járnak, hanem még a környező városokból is kijönnek ide a gourmandok, Budapesttől Vácon át Gödöllőig. És nemcsak a magyarok, hanem egyre inkább az izmosodó magyarországi vietnámi és kínai középosztály is. Ezt csak részben magyarázza a rákospalotai Ázsia Center közelsége – amelynek neoimperiális-szürreális stílusú épületegyütteséről majd még szeretnék írni –, hiszen még Budáról is átugranak ide ünnepelni a magyar kultúrához közeledő kínaiak, és doktor Zhen, aki a tiszteletbeli konzul szerepét tölti be a hazai kínai kolóniában, rendszeresen ide hozza ki a kínai kormányküldöttségeket és a nyugat-európai kínai orvosi delegációkat.


A 90-es évek elejének nagy bevándorlási hulláma idején nem lehetett olyan kínait találni, akibe egy magyar fogást is bele lehetett volna diktálni. A kínai könnyedén változtatta nevét Árpádra vagy Gyulára, a „haszontalan” kínai helyett szívesebben járatta magyar iskolába gyerekét (legalábbis mielőtt Kína csillaga az évtized közepétől emelkedni kezdett volna), nem sokra becsülte a hagyományos kínai kultúrát, de a konyhában nem engedett identitásából. Egy kínai még a hazai kínai éttermek többségét is túl magyarosnak találta, s néhány autentikus vendéglőtől eltekintve leginkább otthon evett.


Ez a trend az utóbbi időben változni látszik. Ugyanaz az üzletember, miközben hangsúlyozza kínai kultúráját és hagyományos kínai tárgyakkal rendezi be lakását, tea helyett bort – mégpedig neves villányi, szekszárdi vagy egri vörösbort – iszik a vacsorához, és szívesen jár néhány megválogatott magyar étterembe. Nem tudom, spontán folyamat-e ez, vagy szerepe van benne annak a hivatalos nyitásnak a magyar kultúra felé, amelyet a kínai vezetés látványosan meghirdetett a tavalyi holdújév ünnepi programjában.


Idén szokatlanul korán köszönt be a holdújév. Zhenék házában, sokfogásos ünnepi asztal mellett nézzük a kínai tévé szilveszteri műsorát – az ottani éjféli műsor nálunk ebédidőre esik –, és próbáljuk értelmezni az aktuális politikai üzenetet. A most kezdődő tizenkettedik ötéves tervben a hangsúly a gazdasági élretörés helyett a fenntartható fejlődésen, a környezetvédelmen és az életszínvonal általános emelésén van. Ennek megfelelően a korábbi évek lenyűgöző high-tech showműsora helyett a kínai kisembert léptetik fel, utcai zenészeket hívnak be, családi jeleneteket adnak elő. És az átlagember gondosan kicentizett színpadi lakásában ott látni az asztalon, első ízben a kínai tévében, a borosüveget.


Megemlítem Zhennek, hogy Jenő megkért rá, készítsek kínai nyelvű étlapot gyarapodó törzsközönsége számára, s hogy ezért előző nap végigfotóztuk (és persze végigkóstoltuk) a kínaiak által leginkább kedvelt fogásokat: a halételeket, belsőségeket, lávakövön sült húsokat. „Ah, a Nosztalgia!” sóhajtja Zhen. Majd egy pohár egri borral a számítógéphez ül – tizenöt éve ilyenkor még tust-ecsetet vett elő –, és rövid töprengés után ihletett ajánlást komponál az étlaphoz:

餐馆Nosztalgia 是“回忆往事”的意思，她能使您和您的朋友永远记住这一天，永远铭记朋友间的恩情和友谊！在人生漫长的修行过程中，这个流淌在心中的回忆，滋润着心房，使您永远充满喜悦和欢愉！

A Nosztalgia étterem neve annyit tesz: „a múlt felidézése”. Ez a hely [a kínaiban bensőséges hangulatú nőnemű személyes névmás!] megadja Önnek és barátainak, hogy örökre emlékezzenek erre a napra, hogy szüntelenül megőrizzék a baráti szeretetnek és együttlétnek ezt a pillanatát. Az élet hosszú folyamán pedig a szívbéli emlékezetnek ez az eleven lüktetése mindig örömmel és elégedettséggel tölti el a szív kamráját.

Ma este, a holdújév első ünnepi vacsoráján a Nosztalgia étterembe látogató kínai vendégek már Zhen doktor ajánlásával veszik kezükbe a vendéglő új kínai étlapját.




Ghymes – Vujicsics – Miquèu Montanaro: Ungaresca



View Nosztalgia Étterem in a larger map