Utazás

„Vidékünk északi részén, a festői Polesiábanírja Ed Khitry az ukrajnai Rovnóból – található Európa leghosszabb keskeny nyomtávú vasútja, a „kakukk” vagy „kisvasút”, ahogy a helyiek becézik. Teljes hossza 106 kilométer. Építése 1895-ben kezdődött, és 1905-re már néhány mellékvonala is volt. Mára azonban csak egyetlen vonal maradt, amely néhány település számára az egyedüli közlekedési lehetőséget jelenti. A naponta egyszer közlekedő vonat maximális sebessége óránként 30 kilométer. Vagy nyolcvan kilométer hosszan utaztunk rajta, aztán rövid gyalogtúra után elérkeztünk a csodálatos Horomnoje-tóhoz, ahol az éjszakát töltöttük. Mesebeli helyek, érdekes és nyitott emberek, kristálytiszta levegő. A tó vize annyira tiszta volt, hogy ihattunk, levest és teát is főzhettünk belőle. Így sikerült a fotókirándulás. Azt gondoltam, érdekes lehet felrakni ezt a rövid fotóriportot a keskeny nyomtávú vasútról.”

Jól gondolta. Ed Khitry elsősorban professzionális esküvői és stúdiófotós, úgyhogy a téma kétszeresen is kiruccanás volt számára. Vagy talán mégsem, mert ugyanazzal a figyelemmel és érzékenységgel fotózza a kisvasút utasait, a fáradt munkásokat és az örökmozgó gyerekeket mint más sorozatain az élettől sugárzó fiatal párokat. Ez az utazás visszavisz a gyerekkorba. A vonat indul.
































































23 megjegyzés:

bucin írta...

ez most jól jött ezen az ocsmány délelőttön, nagyon vágyom már egy kicsit kellemesebb időre, kék égre stb stb

Gábor írta...

Nagyon szép ez a vidék, gyönyörűek a képek.
Szeretném megkeresni ezt a vasútvonalat a google maps-ban. Légy szíves írj legalább egy helységnevet, hogy be tudjam azonosítani a térképen!

Studiolum írta...

Ez a délről északra haladó Antonovka-Zarecsnoje (ukránul Antonivka-Zaricsne) vonal. Antonovkában a széles nyomtávú vasútról ágazik le észak felé, Zarecsnojében pedig véget is ér. A Google-térképen kipontoztam A-tól I-ig az útvonalát, amely mellett látszik is a sín jelzése.

Gábor írta...

Köszönöm!

Rafael Balázs írta...

Чудеса! - írnám legszívesebben. És vannak még ilyenek a mi Alföldünkön is, kedvencem Kiskőrőstől Kecskemétig, Kecskeméttől Szikrán át Lakitelekig - csak hát megvannak-e még? Évtizedek óta nem jártam rajtuk, csak katona- és szerelmnes ifjúkoromban.
Rafael Balázs

Rafael Balázs írta...

Még egy kérdés: milyen géppel készültek ezek a képek? Mintha valamilyen lyukkamerával, vagy különleges maszkkal... a szélükön ez a sötétedés álombeli hangulatot kölcsönöz nekik
Rafael Balázs

Studiolum írta...

Ed Nikon D700-assal dolgozik, de ezt a peremsötétedést az nem okozhatja. Lightroom programmal végez színkorrekciót, valószínűleg annak van egy ilyen funkciója. De megkérdezem tőle.

Tizenöt-húsz éve én is sokat utaztam ilyen hangulatú kisvasúton az Alföldön, meg az ehhez hasonló Győr-Szentgotthárd vonalon, bennem is ennek a nosztalgiáját keltette fel. Amióta autóm van, sajnos nem utaztam rajtuk, de néhány éve többször is autóznom kellett Kalocsa és Szeged között, s akkor örömmel tapasztaltam, hogy van még ilyen.

trainmodeller írta...

Sziasztok!

Hogy vannak-e itthon mellékvonalak? Már nincsenek, a fenti megjegyzésekben említetteket bezárták. Azonban ha a fotók és a leírás tetszett, a következő kisfilmet szeretném a figyelmetekbe ajánlani, ez is tetszeni fog:
http://www.youtube.com/watch?v=qdI5rW5_7Vw
Ez egy kis zenés összeállítás a bezárt mellékvonalak hangulatából.

http://www.youtube.com/watch?v=UNxFnhDvPYw És egy ráadás, a 62-es számú Sellye-Középrigóc vonalon készült, Railfilm-első helyezett kisfilm.
Remélem tetszeni fog.

üdv

Névtelen írta...

nagyon jók a képek!
deaz egyiken egy pillanatra azt hittem, hogy balázs pali ellenőrzi a jegyeket. :D

Judit írta...

Csodaszép a táj! :-) Az emberek fáradtak, elgyötörtek, de látszik, hogy abban a közegben, amelyben egész életüket eltöltötték, nagyon jól érzik magukat, hiszen vidámak vagy csak elmélyültek, néha sorsukba törődöttek.
Debrecen környékén is van ilyen még, a Zsuzsi vonat, de nem ekkora hatalmas hosszúságú, s nos, a táj sem éppen ilyen!
Szép reggeli gondolatokat juttattatok eszembe, régi érzéseket, s valahol a gyermekkort is!
Köszönöm!

Gábor írta...

Valaha ott éltem és ismét az orosz egyszerűség, az elfogadás, a külföldinek megérthetetlen orosz lélek jut eszembe ezekről a képekről.

Studiolum írta...

Az a különös, hogy ez „a külföldinek megérthetetlen orosz lélek”, bármilyen közhelyesnek hangzik is, valóban igaz. Nekem jó huszonéve vannak barátaim, tanítványaim, ismerőseim, sokat utaztam, dolgoztam ott, levelezek, folyamatosan kapcsolatban vagyok, és még most is csak azt mondhatom, hogy tanulom ezt a sajátos világlátást, lelkialkatot, reakciókat.

Judit: így van, ezek az emberek mintha sokkal inkább a saját vidékükön éreznék igazán jól magukat, mint például mi. Sokszor csodálkoztam, miért megy vissza egy-egy orosz, ukrán, belorusz tanítványom a maga istenhátamögötti kicsi vidékére, ha nem is falujába, de a legközelebbi kisvárosba. De őnekik ez volt természetes, és ma is jól érzik magukat.

Studiolum írta...

@névtelen: balázs pali szent igaz!

Gábor írta...

Annak idején, amikor hazajöttem mindig nehéz volt felvenni az itthoni ritmust. Ma talán még nehezebb lenne. Az ottani életre úgy emlékszem, hogy lassan, de teljesebben telt (már ha érthető, mire gondolok). Az emberek nyugodtabbak voltak, sokkal könnyebben, több hittel viselték el a nehézségeket.
Nagyon örülök, hogy rátaláltam erre a blogra. Ma visszaolvastam a régebbi bejegyzéseket is, régen találkoztam ennyi gyöngyszemmel.

Studiolum írta...

Igen, én is ezt tapasztaltam. Ezért is szeretem ezt a világot. És nagyon köszönöm. Gyere máskor is.

@trainmodeller: most tudtam csak időt szakítani rá, hogy megnézzem a kisfilmet, meg egy-kettőt a többi megszüntetett kisvasút filmjeiből. Nagyon szépek. Fogok is közölni belőlük.

Hol vannak még működő kisvasutak Magyarországon és a környéken? Ki tud még bármelyikről?

Különös véletlenképp épp az elmúlt hetekben, Dél-Spanyolországban ismertem meg közelebbről egy ott a 60-as évek végén bezárt kisvasutat. Hamarosan írok is róla.

Rafael Balázs írta...

Egyszer, négyen, Moszkvából elektricskával vágtunk neki az útnak Vlagyimirba. Nem volt persze engedélyünk. Oda is értünk, a pályaudvaron a rendőr visszafordította egyikünket, ő lengyel volt, Csoki (egy hót fekete srác, Afrikából) maradhatott. Aztán ketten elmentek Szuzdalba, én meg a 117-es busszal ki a templomomhoz, Pokrova na Nerli. A Rubljov elejéről... a világ egyik legszebb épülete. A fél falu ott fürdött alatta, 30 fok volt, ledobtam a cuccom, be vízbe. És ott úsztam ebben a vízben.
http://www.youtube.com/watch?v=qKIYImnv3xM
Nemrég kaptam ezt valakitől. Igen, ez a Rubljov-film, de más zenével. Nézzétek meg, nem túl édeskés.
Молитва, azaz Ima; Булат Окуджава - Жанна Бичевская.

Rafael Balázs írta...

És hogy egy másik, igen jó orosz fotósra hívjam fel a figyelmet, Anton Nossik, az ő képei erről a csodás templomról: http://public.fotki.com/lentaru/places/pokrova/

Studiolum írta...

Csodálatos élmény lehetett. És az a különös Oroszországban, hogy bármikor bárkivel megeshet hasonló.

Zsana Bicsevszkaját szeretem, meg is van minden felvétele. De épp ezt a dalt sokkal jobban szeretem Okudzsava nagyon egyszerű előadásában, ahogy én is felraktam és lefordítottam, itt. Viszont a képekkel csodásan összejön.

Nossik képei nagyon szépek, de valahogy túl egyértelműek nekem, hiányzik belőlük az a titokzatosság, töredezettség és félhomály, amelyet annyira szretek az orosz fotósokban, és amelyre te is felfigyeltél Ed fotóin.

Rafael Balázs írta...

Ez bizony így van, látod, ezt elfelejtettem, hogy fenn van... Egyszerűbb. Még egy közös koncertjükön is így volt, és mégis, összejött; mikor a Viszockijról szóló dalt énekelték (белый аист, чeрный аист), felváltva egy egy szakaszt, felnyújtottak nekik egy szál vörös rózsát, nem tudták, melyikük nyúljon érte...
De rövid az élet.

HaKohen írta...

Hangulatuk van. És kiváló szociofotók.

Vagy: Kiváló szociofotók. És hangulatuk van.

Engem leginkább a magányos erdő fogott meg, de ez persze egyéni.

Egy jó novellista némi helyismerettel nagyon jó novellákat tudna írni az emberekről, gyerekekről.

Milyen szép görbe sínszálak vannak a vonat mögött és előtt.

marguerite írta...

itt meg egy ősöreg sínbusz a magyarkanizsai (Kanjiža) tanyavilágban.
A film maga a mámiról szól, az is érdekes, de a busz emlékezetes volt benne, rögtön beugrott.

Studiolum írta...

csudás kis vicinális, szívesen végigmennék rajta egyszer!

meg tudom érteni a mozgalmárokat, akik egész Európát bejárják, hogy minden kisvasúton végigmehessenek, jól ledokumentálva

most jut eszembe, hogy Palma és Sóller között 30 kilométeren, de a hegyeken át (!) egy kis villamos (!) közlekedik már száz éve. Még sosem ültem rajta, de legközelebb végigmegyek oda-vissza és én is dokumentálok.

Marguerite írta...

a statisztika szerint sokan jönnek most megint valahogy innen.
tessék, a hatvan év körüli kijevi erdei villamos

bizonyítom, hogy nem vagyok robot.