
María del Mar Bonnet: De Santanyí vaig partir (Elindultam Santanyíból) A Saba (1979) albumról


View Mallorca, Ermita de Sant Llorenç in a larger map



Ez az a pont, ahonnét az egész tengerpart szemmel tartható, és ahonnét még idejében hírt lehet adni a sűrűn ismétlődő arab, genovai, pisai, francia kalózhajók közeledtéről. A szentély fölött nem sokkal, ötszáz méter magas szirtfokon és körülbelül ugyanilyen messze a tengerparttól még ma is áll a Sa Mola de Tuent őrtornya, amelynek nem is annyira a két kis halászfalu, Tuent és Sa Calobra védelme volt a feladata – ezek lakói amúgy is az erdőben aludtak éjszakánként, hogy ne érje őket váratlanul a kalóztámadás –, hanem inkább a gazdag lluci kolostorba vezető úté.




A kápolna valamikor a két falu temploma volt. Joan és Vicenç Sastre, a palmai turista-illusztrátor-fotográfus testvérpár fantasztikus túrakönyve, a legjobb palmai könyvkiadó, barátunk, Olañeta által megjelentetett kétkötetes Mallorca vora mar. Marines de Tramuntana (A tengermenti Mallorca. A Nyugati Hegyek partjai) szerint vasárnaponként az evangéliumi (az oltár felől nézve jobb) oldalon ültek Tuent, a szentlecke oldalán Sa Calobra lakói, mintha a két padsor között húzódna láthatatlanul a két községet elválasztó hegy gerince, aminthogy többé-kevésbé így is volt.



A kápolnát azonban még Wang Wei sem látta soha nyitva. Manapság, hogy a két falu hívei autóval negyedóra alatt a pompás lluci kolostortemplomban vannak, egész évben zárva áll. Csak védőszentje napján, augusztus 10-én tartanak itt ünnepélyes búcsút. De kinek van ereje az év legmelegebb hetében eljönni Mallorcára és felkapaszkodni a Coll de Sant Llorençre?




A templom mögött citrom- és olajfák között negyedórás gyalogösvény ereszkedik le az Escorca mély völgyében fekvő Sa Calobra falucskához. A falu már az 1232-es Llibre de Repartimentben, „A felosztás könyvében” is szerepel, amelyben a három évvel korábban az araboktól meghódított sziget birtokainak tulajdonviszonyait rögzítették. A települést a völggyel együtt Raphal Calobra katalán vitéz kapta, azóta is az ő nevét viseli.




A falu olyan kicsi, hogy hat házát nem is számozzák, hanem saját nevén emlegetik: Can Penya, Can Maite Vell, Can Maite Nou, Cas Puput, Can Termes, Can Marrai. Száz méterrel följebb, a hegyoldalban áll a hetedik ház, a középkori őrtorony és udvara köré épült Can Pau.

A legközelebbi citromvirágzás idején majd gyalog járjuk be ezt a völgyet. Ezúttal azonban a másik irányban ereszkedünk le, a tuenti öbölhöz, ahol a 18. századi ballada szerint „akkora volt az éhínség, hogy megettek egy kutyát”. A ballada azonban túloz. Mint látni fogják, a kutya jó egészségben van.


2 megjegyzés:
"Mint látni fogják, a kutya jó egészségben van" -- írod, de hiába keresem a blogon, nem találom :)
Bizony, sok adósságot halmoztam fel már ilyen ígéretekkel, úgyhogy már csak ezért is érdemes eljönni Mallorcára, hogy az ember saját szemével lássa, amit én nem írtam meg. No de legalább ezt a tuenti kutyát még megírom addig, hátha azóta már tényleg megették. :)
Megjegyzés küldése