Sant Llorenç

María del Mar Bonnet: De Santanyí vaig partir (Elindultam Santanyíból) A Saba (1979) albumról

Nevével – és a valldemossai Trinitattal – ellentétben az Ermita de Sant Llorenç soha nem volt remetelak. Kápolnának épült a 13. században – okiratok 1274-ben említik először – Mallorca északnyugati csücskének legfontosabb pontján, azon a hármas útelágazáson, * ahol a lluci kolostor és zarándokhely felől az Escorca hágóján át érkező út meredek szerpentinekkel ereszkedni kezd nyugatra Tuent és északra Sa Calobra keskeny öblei felé.



View Mallorca, Ermita de Sant Llorenç in a larger map




Ez az a pont, ahonnét az egész tengerpart szemmel tartható, és ahonnét még idejében hírt lehet adni a sűrűn ismétlődő arab, genovai, pisai, francia kalózhajók közeledtéről. A szentély fölött nem sokkal, ötszáz méter magas szirtfokon és körülbelül ugyanilyen messze a tengerparttól még ma is áll a Sa Mola de Tuent őrtornya, amelynek nem is annyira a két kis halászfalu, Tuent és Sa Calobra védelme volt a feladata – ezek lakói amúgy is az erdőben aludtak éjszakánként, hogy ne érje őket váratlanul a kalóztámadás –, hanem inkább a gazdag lluci kolostorba vezető úté.





A kápolna valamikor a két falu temploma volt. Joan és Vicenç Sastre, a palmai turista-illusztrátor-fotográfus testvérpár fantasztikus túrakönyve, a legjobb palmai könyvkiadó, barátunk, Olañeta által megjelentetett kétkötetes Mallorca vora mar. Marines de Tramuntana (A tengermenti Mallorca. A Nyugati Hegyek partjai) szerint vasárnaponként az evangéliumi (az oltár felől nézve jobb) oldalon ültek Tuent, a szentlecke oldalán Sa Calobra lakói, mintha a két padsor között húzódna láthatatlanul a két községet elválasztó hegy gerince, aminthogy többé-kevésbé így is volt.




A kápolnát azonban még Wang Wei sem látta soha nyitva. Manapság, hogy a két falu hívei autóval negyedóra alatt a pompás lluci kolostortemplomban vannak, egész évben zárva áll. Csak védőszentje napján, augusztus 10-én tartanak itt ünnepélyes búcsút. De kinek van ereje az év legmelegebb hetében eljönni Mallorcára és felkapaszkodni a Coll de Sant Llorençre?





A templom mögött citrom- és olajfák között negyedórás gyalogösvény ereszkedik le az Escorca mély völgyében fekvő Sa Calobra falucskához. A falu már az 1232-es Llibre de Repartimentben, „A felosztás könyvében” is szerepel, amelyben a három évvel korábban az araboktól meghódított sziget birtokainak tulajdonviszonyait rögzítették. A települést a völggyel együtt Raphal Calobra katalán vitéz kapta, azóta is az ő nevét viseli.





A falu olyan kicsi, hogy hat házát nem is számozzák, hanem saját nevén emlegetik: Can Penya, Can Maite Vell, Can Maite Nou, Cas Puput, Can Termes, Can Marrai. Száz méterrel följebb, a hegyoldalban áll a hetedik ház, a középkori őrtorony és udvara köré épült Can Pau.



A legközelebbi citromvirágzás idején majd gyalog járjuk be ezt a völgyet. Ezúttal azonban a másik irányban ereszkedünk le, a tuenti öbölhöz, ahol a 18. századi ballada szerint „akkora volt az éhínség, hogy megettek egy kutyát”. A ballada azonban túloz. Mint látni fogják, a kutya jó egészségben van.