Alter

De milyen név ez az Alter?

Kárpátaljai falu. Margaret Bourke-White fotója, 1938

Ivan Olbracht (1882-1952), noha Észak-Csehországban született, a két világháború közötti Kárpátalja legjelentősebb írója volt. 1931 és 1936 között az itteni hegyekben élt, a ruszinok és zsidók lakta Ökörmezőn, s innen tudósította lapját, a Literární novinyt az újonnan létrejött Csehszlovákia e kevéssé ismert, és romantikus módon elképzelt legkeletibb csücskéről. Nagy szeretettel írt e soknemzetiségű, szegény vidék ruszin, zsidó, magyar, német lakóiról, és bírálta a cseh államot, amiért gyakorlatilag gyarmatként kezelte a tartományt. Erről a vidékről írta két főművét is: a Nikola Suhajt (Nikola Šuhaj loupežník, 1933) a ruszinokról és Robin Hood-szerű legendás betyárjaikról, s az Átok völgyét (Golet v údolí, szó szerint gálut, azaz evilági száműzetés, 1937) a kuriózumnak számító kárpátaljai földműves haszid zsidókról. Ez utóbbi kötetből származik az alábbi rövid részlet.


Técsői Banda: Ökörmezői ruszin tánc. A Vertek engem, vertek… (2004) lemezről.
Az egyik utolsó hagyományos cigánybanda a kárpátaljai hucul ruszin vidéken, akik még egyaránt játsszák a környező falvak ruszin, magyar, román és zsidó repertoárját. Dumneazu gyakran zenél együtt velük.

Kárpátaljai zsidó iskola. Margaret Bourke-White fotói, 1938

„Házigazdámat Herskovics-Alter Ábrámnak hívják, de ha keresik, akkor Alter után kérdezősködnek, mert mindenki így ismeri. És az Alter nagyon szép név.

A vallásos haszid zsidók életében nem is olyan ritkán… előfordulnak bizonyos tragikus mozzanatok, amelyek miatt megengedhetőnek tartják az Örökkévaló becsapását. Például a kelecsényi Herskovicsnénak egymás után meghal néhány újszülött gyereke. Ezután az Úr vigaszképpen fiúval ajándékozza meg, és a szülei a fiúnak a Sámuel nevet adják. De a kis Számi nemsokára megbetegszik, nem segítenek a forró borogatások, nem segítenek a gyógynövényfőzetek, nem segítenek az imádságok, s az anya szívét kétségbeesett félelem fekszi meg, hogy Számi követi testvérkéit. Az anya tehát felkeresi a rabbit, és összeteszi előtte a kezét, de vigyázva, hogy az ujjai ne fonódjanak össze, mert akkor a kereszt jegye rajzolódna ki rajtuk.

– Rabbi, tégy csodát!

Kárpátaljai zsidó fiúk tanulnak. Cseh képeslap, 1938 előtt

A rabbi alulról fölfelé simogatni kezdi ősz szakállát. Gondolkozik.

– Már három gyereked halt meg?! És ez most fiú?… Igen, akkor meg van engedve.

És a rabbi csodát tesz. Szertartást hajt végre a gyermeken a zsinagógában. Elveszi tőle a nevét, és az ugyanaz, mintha a lelkét venné el. És más nevet ad neki, s az ugyanaz, mintha új lelket adna neki. A fiút már nem hívják Sámuelnek, hanem Ábrahámnak. Nemsokára ezután betelik az idő, és az Úr szólítja a halál angyalát:

– Betelt a gyermek Sámuelnek, Herskovics Cháim fiának ideje. Menj, és hozd el nekem!

„Leendő rabbik”. Kárpátaljai cseh képeslap, 1938 előtt

A halál angyala tehát könnyű szárnyán Kelecsénybe repül egyenesen Herskovicsékhoz… Herskovics Sámuel?… Hol van itt egy Herskovics Sámuel?… Nincs itt semmiféle Herskovics Sámuel!… Végigrepül az egész falun. Herskovics Sámuelt sehol sem talált. Visszatér az Úrhoz:

– Uram, Kelecsényben nincs semmiféle Herskovics Sámuel nevű gyermek. Hiba csúszhatott a könyvedbe.

Adonáj nyájasan mosolyog. Mosolyt csalt az ajkára az anyai szív és népe bölcsessége. Odalent az anya pedig Ábrámka mellett ül, és bölcsődalt énekel neki:

– Aludj, gyermekem, aludj, kisfiam, dulinka… dulu-lu.

És hangtalan nevetéstől, vagy talán sírástól remeg. Az ilyen csodálatos módon megmentett gyermeket aztán egész életében Alternek hívják. „Alt sol er verdn… Sokáig éljen!” És ilyen Alter az én házigazdám, Herskovics Ábrahám, azelőtt Sámuel.”

Zsidók kisfiúk. Munkácsi cseh képeslap, 1938 előtt

Ha már Olbrachtról esik szó, hadd idézzek tőle még egy részletet, azt, ahol a falusi mikvéről, a péntek esti rituális fürdőről ír. Azzal az iróniával és szeretettel, ahogy a tágabb régió más nagy írói, Singer, Roth vagy Sólem Áléchem is írtak volna, de azzal a fanyar abszurditással is, amely a cseh humor sajátja.

Kárpátaljai zsidó zöldséges illetve köszörűs ugyanazon a piacon (a háttérben ugyanaz a cégér).
Cseh képeslapok, 1938 előtt

„A szent törvényhozók, akik elrendelték Izrael fiainak a mosdást, jól ismerték a zsidókat. És ismerte őket Baal-Sém Tov is (nyugodjék békében), e hegyek híres favágója, a tudatlanok védője a tanultakkal szemben, az Úr nagy prófétája, aki a testi tisztaságot Isten kegyelmének föltételévé tette. E törvényhozók tudták, hogy ha például azt mondták volna: Kárpáti földművelők, favágók, cipészek, szabók, kereskedők, fuvarosok, koldusok, véssétek agyatokba, hogy a tisztaság fél egészség, akkor a zsidók sokat gondolkodtak volna a rendelet bölcsességén, hogy hirdették volna azt az imaházakban, magyarázták volna a héderekben és a jesivákban, a rabbiképzőkben, hogy a hét mesterségben, amelyeket a rendelet említett volna, a hét angyali kar szimbólumát látták volna, hogy véres vitákat folytattak volna arról, vajon az egészség szó örökkévalóságot vagy isteni bölcsességet jelent-e, hogy abban a mondatban biztosan találtak volna egy három- vagy ötbetűs csoportot, amely nem is betűcsoport, hanem valami végtelenül mély titok, aminek a nyitjára sohasem lehet rájönni, de amelyen gondolkodni fölér egy emberi élettel – viszont nem mosakodtak volna.

Kárpátaljai zsidó drótos. Cseh képeslap, 1938 előtt

Ezek az öreg bölcsek – és mindenek előtt Baal-Sém Tov, minden haszidok atyja (nyugodjék békében) – tudták azt is, hogy ha röviden és világosan elrendelték volna: Mosdjatok meg minden pénteken!, hogy akkor az ő zsidóik a parancsolatból megható ceremóniát csináltak volna, taleszüket a fejükre és vállukra borítva jajgattak vagy ujjongtak volna, imájukat szép és méltóságos mozdulatokkal kísérve, hogy megemlékeztek volna a vizekről, amelyek fölött kezdetben az Isten szelleme lebegett, a vízről, mely Mózes botja nyomán a sziklából fakadt, a Vörös-tenger vizéről, amelyet az Úr keleti széllel kettéválasztott, hogy Izrael fiainak kétoldalt falként szolgáljon, megemlékeztek volna a babiloni folyók vizéről és a fűzfák ágaira aggatott citerákról – de a mosdásból nem maradt volna egyéb, mint az, hogy három ujjuk hegyét ünnepélyesen vízbe mártották volna.

Nem! A polanaiakkal másképpen kell beszélni. Sokkal határozottabban és szigorúbban.”

Hogy pedig pontosan hogy is kell beszélni a polanaiakkal, azt már olvassa el ki-ki maga az Átok völgyében.

Ungvári zsidó varrógépbolt cseh és magyar feliratokkal. Mint Giacomo Ponzetto rámutatott
az angol változathoz fűzött kommentárjában, a reklámozott cég, a MINERVA, Erste
Österr.-Ungar. Nähmaschinen-Fabrik AG még ma is működik
Csehországban. Margaret Bourke-White fotója, 1938