Gyurinak
A Camí des Correu, a sok évszázados Posta Útja Mallorca nyugati hegyláncán, a Tramuntana Sierrán halad végig, s a hegység belsejének elzárt völgyében fekvő Esporlest köti össze a tengerpart elzárt öblében fekvő Banyalbufarral.
Hogy ezek a mallorcai falvak mennyire világtól elzártak és magányosak tudnak lenni, azt érzékletesen írja le Llorenç Villalonga bizarr Mallorcai udvarház-a. A 9. századi arab hódítók által alapított Banyalbufar elfordult a tengertől, paraszttá lett, és hajózás helyett a hegyoldalakra ragasztott teraszait műveli. A 13. századi katalán hódítók által alapított Esporlesből hegyi patak fut le Palma felé, ám a falusiak nemigen járnak le a nyomán oda, ahonnét őseik jöttek. De talán mert ekkora magányt már ők sem tudtak elviselni, a világnak ez a két vége legalább egymást összekötötte egy hegyi úttal, amelyet a 20. századig, míg a pirossal jelölt aszfaltút a völgyben meg nem épült, naponta megjárt oda és vissza egy küldönc a postával. A zöld útvonal az.
Esporlesből a meredek ösvény hamarosan Sa Granjához – „a Majorhoz” – ér. Az arab birtok a katalán hódítás – 1229 – után ciszterci kolostor, majd nemesi udvarház lett és maradt is mindmáig. Arab eredetét azonban világosan jelzi az a legfőbb látványosság, amellyel az arab építészet itt Mallorcán és másutt is hivalkodik, amikor csak teheti: a víz. Az udvarház előtt tíz méter magas sugárban tör fel a hegyekből lehozott forrásvíz. Akárcsak Iszfahánban, ahol a folyó közepéről lövell fel egy hasonló magas vízsugár, eldicsekedve a város legfőbb kincsével, amely néhány kilométer múlva elvész a sivatagban.
A Major még ma is működik. Egy részét a látogatók előtt is megnyitották, amiről érdemes itt megnézni egy rövid filmet. A szigeten ugyan hemzsegnek a vadkecskék, de ezek itt éppen a majorsághoz tartoznak.
Az út meredeken emelkedik: tíz kilométeren négyszáz méteres szintkülönbség, fel majd le. Két és fél óra, kényelmesen három. Csak aztán majd vissza is kell jönni, mert Banyalbufarból kiszámíthatatlan a busz. És az út pont onnét, a tenger felől indul a legmeredekebben, s jó darabon árnyék sincsen, míg a teraszok után az erdőt el nem éri az ember.
Az ántivilág dichotómiájához tartozott, hogy míg idehaza és a szomszéd országokban rengeteget túráztunk, Nyugaton ilyesmi fel sem merült. A háromévenként kint tölthető két hetet és költhető száz márkát nagyvárosokra, múzeumokra, könyvekre tartogatta az ember. Noha azóta sokszor túráztam Nyugaton, mégis mindmáig fönséges luxusnak érzem azt, ami Keleten természetes, mint a víz.
Az utat felhagyott mészégető kemencék szegélyezik. A mallorcai mészégetésről rövid katalán nyelvű összefoglalót lehet találni itt. Még ennek az egykori kemencének a képe is benne van.
Időnként ilyen szárazon rakott – mallorcai specialitás – falak nehezítik az utat, a kóborló marhák visszatartására. A postásnak azért odateszik a létrát.
A Son Sanutges-csúcs felé közeledve lassan kinyílik a horizont. Azt a magányos sziklát a tengerben a citromfácska is látja.
Ahogy az út ereszkedni kezd, megpillantjuk az első banyalbufari teraszokat. Ezeket és az őket behálózó vízgyűjtő medencék és csatornák rendszerét még az arabok építették ki sok évszázados munkával. Nagy részüket ma is használják.
Olajfaligetek között ereszkedünk le az ötszáz lakosú városba.
14 megjegyzés:
és a tyúkok citromot csipegetnek!
igen, azt a képet, noha egy kicsit elmosódott, épp ennek szemléltetésére tettem be (avagy „Hogy felvitte a kend dolgát!”)
Jó, hogy sok fotó is van!
Én is szívesebben hagyom a képekre a szót. Csak hát nagyon esetleges, mikor van egyáltalán idő és kedv fotózni, no és hány jót sikerül csinálni. Azért Mallorca maximálisan megteszi a magáét a jó képek érdekében.
da a kiáltó kiskecske is jól elkapott pillanat! :)
pont az utóbbi hetekben olvastam újra a Villalonga-regényt!! :) nagyon megörültem a képeknek, - erősen kétséges hogy valaha eljutok-e arrafelé - gyönyörű, tényleg, csodaszép! ahogy nézem a képeket, az orromban érzem a fűszeres forró fenyőerdőillatot.
ha így folytatod, csak egész kis adagokban tudok majd Wangfolyót magamhoz venni, mert olyan erős az elvágyódás.
de hát én is csak egész kis adagokban csepegtetem a Wang folyót!
Sajnos ezek szerint még ennyin keresztül is intenzíven átjön az én elvágyódásom.
Mallorcára menni egyébként meglepően könnyű (így idény előtt meg majd után rendkívül olcsón van oda Berlinen át fapados repülő és ott kinn szállás is), és nagyon érdemes, mert ilyen gyönyörű és archaikus az egész, talán csak a déli turistás partszakasztól eltekintve.
A fenyőerdőillat után pedig hamarosan forró, száraz tengerfövenyillatpróba jön, jön.
Nagyon szép túra, köszönöm, remélem, hogy még az idén sikerül végigjárnom!
A citromok közt sziesztázó tyúkok nekem is tetszenek. Egész új értelmet adnak a citromos csirkehús kifejezésnek. :-)
Erről Zhen jut eszembe, aki mikor boldogan újságoltuk neki, hogy télen lejárnak a szarvasok a kertünkhöz, teljesen lázba jött, és már a nem létező puskáját kereste.
Hálából egy link neked és az olvasóknak:
http://www.youtube.com/watch?v=EblAioEW2mM
Köszönjük. Gyönyörű helyek.
Én csak a nyálam csurgathatom.
+
Figyelmedbe ajánlom a márc. idusi béjegyzésem alján írottakat s a rokonlelkűk oldalelem tetejin "az Isten szeretet" c. blogot +nyitását.
Minden jót kívánok.
Tisztelettel
sat.
…Én meg a felvidéki hegyek után csurgatom a nyálam, olyan ritkán tudok eljutni oda… nem úgy, mint Mallorcára, ahová munka és barátság apropóján járok.
Köszönöm a linket, de mire odaértem, már csak hűlt helyét találtam. Azért hogy hiába ne jöttem légyek, otthagytam egy csomagocskát.
A tenap éji egyik +jegyzésem én törlém Nálad, mer' 2x írám maj' ugyanazt, miko' azt hittem, hogy az egyházi cenzúra má' Tőled is eltilta: másodszor a nejem címirül, ki jobban szeretné a melegebb vidéket járni, de még a fölvidéki hegyekbe' se jutunk el gyakran a kulizás mellett. A nyálcsurgatás egyelőre csak tréfa /majd az a kor is eljön). Egyébkint mindenki az után vágyik, ami hiányzik neki, s ha +van, akkor már nem is érdemes.
Hálásan köszönöm a segítséged is. Én má' nem tudám te'nap se béjutni az említett jegyzetelőbe': az egyik percbe' +' +jegyzést írám oda, a másik pillanatba' má' volt - nincs. Ebbe' nagyon éberek a papok - még az Úr is példát vehetne róluk.
A megjegyzésedre a cserepes jegyzetelőbe' is válaszolám.
Minden jót kívánok.
Tisztelettel
stb.
A kérdéses jegyzetelőt mégis a szerző törlé, tehát igaztalan volt a föltételezésem, gyanúsításom.
Bocsáss meg, kérlek, az elsietett reakcióimért, s hogy belevittelek ebbe a dologba.
A segítségedért, a "csomagcsákért" azonban továbbra is nagyon hálás vagyok.
Minden jót kívánva tisztelettel s köszönettel
stb.
Szeszélyes egy szerző, hun kiugrik, hun be, mint a népdalbeli béka. No nem baj, remélem, te majd szilárdan kézben tartod már az új blog kormánykerekét.
Megjegyzés küldése