Ferenc Ferdinánd három halála


A szarajevói zsinagógákról szóló előző posztunkba kakukktojásként került bele a kis színes Gavrilo Princip jugoszláv emléktáblájáról, amelyet a bevonuló német hadsereg 1941. áprilisában lecsavarozott és elküldött Hitlernek születésnapjára. A kakukk most kikél a tojásból, és meglebegteti szárnyát.

Deák Tamás hívta fel rá a figyelmet, hogy a tábla leszerelését a német hivatalos filmhíradó, a Deutsche Wochenschau is olyan jelentősnek tartotta, hogy az adott hét valóban világrengető eseményeiről szóló huszonnégy percből fél percet ennek szentelt. Ha rákattintunk, 11:38-nál kezdődik a jelenet.


„In Sarajewo. Hier wurde am 28en Juni 1914 der österreichische Tronfolger Erzherzog Franz Ferdinand durch das feige Attentat eines serbischen Studenten niedergestreckt. Diese Schüsse waren das Signal zum Weltkrieg. – Die Marmortafel, die diesem Ort von Volksdeutschen entfernt, und dem deutschem Wehrmacht übergeben. Sie trägt die Inschrift: »An dieser historischen Stätte erkämpfte Gavrilo Princip Serbien die Freiheit.« Der Führer überwiest die Tafel der Berliner Zeughaus.”

„Szarajevó. Itt végzett 1914. június 28-án egy szerb diák aljas merénylete Ferenc Ferdinánd osztrák trónörökössel. Ez a lövés adta meg a jelt a világháborúra. – Itt a márványtábla, amelyet a volksdeutschok eltávolítottak e helyről és átadtak a német hadseregnek. Felirata: »Ezen a történelmi helyen vívta ki Gavrilo Princip Szerbia számára a szabadságot.« A Führer a táblát a berlini Zeughausnak adta át.”

A híradó hangsúlyozza, hogy a táblát nem a hadsereg, hanem a helyi volksdeutschok szerelték le és továbbították a hadseregnek. De a makulátlan fehér ingbe-nyakkendőbe öltözött, jól koreografált kis masírt leíró tucatnyi fiatalember spontaneitása nem több, mint egy CÖF-meneté, nem is szólva arról, hogy az akcióhoz – ugyancsak spontán módon – a Wehrmacht katonazenészei és tisztjei asszisztálnak. És ha még azt is tudjuk, hogy a felvételeket Heinrich Hoffmann, Hitler személyi fotográfusa készítette, aki utána azonnal felszállt Hitlernek a tábláért előre elküldött különvonatára, a Sonderzug Amerikára, hogy másnap már Mönichkirchenben fotózhassa az ötvenkettedik születésnapját ünneplő Führert, amint elmélyülten szemléli a táblát, úgy egyértelmű, hogy jó előre megtervezett és előkészített szimbolikus eseményről volt szó.


Hitler ugyancsak rendkívül spontán pózban szemléli a két és fél zombi által körbeállt táblát. Tudjuk, hogy csak Hoffmannak volt szabad fényképeznie őt, és csak beállított pózokban, olyan pózokban, amelyek méltóak voltak a nagy államférfihoz. Ezeket a pózokat a klasszicizmus és romantika festészete és szobrászata által kialakított toposz-tárból kölcsönözték, és mi is abból érthetjük meg őket. Ez itt a „nagy hadvezér mereng Róma romjai fölött” toposz. Amiből újra csak azt sejthetjük, hogy a táblának nagyobb jelentősége volt számára, mint pusztán egy Versailles által létrehozott természetellenes államalakulatból származó hadizsákmánynak.

Hitler helyeselte Ferenc Ferdinánd kiiktatását a trónutódlásból, noha elítélte a gyilkosokat. A szlávbarát trónörökös cseh feleséggel a szlávokkal való kiegyezés és a német elem háttérbe szorulásának veszélyét jelentette az ő és elvbarátai számára. Nem csoda, hogy megkönnyebbült örömmel ünnepelte a müncheni Odeonplatzon a háborút, amely leszámol a német élettérre törő Szerbiával és Oroszországgal. Erről éppen Hoffmann készített képet, amelyen húsz évvel később a Führer kívánságára ki is kereste őt. Mindegy, hogy az a figura tényleg a fiatal Adolf-e, vagy, mint egyesek állítják, Hoffmann némi retusálása is kellett az azonossághoz: a lényeg, hogy Hitler rajta akart lenni azon a képen, ott akart lenni a dicsőséges német Sturm origójában. A szarajevói pisztolylövés nullpontja az, amely elindította őt és a német népet a helyes pályán, s most, hogy ez a pálya – Versailles megaláztatása ellenére, s azt dicsőségesen eltörölve – zenitjére ért, és már csak Oroszország legyőzése van hátra, a Führer erre a kiindulópontra tekint vissza az elébe hozott Princip-táblát szemlélve.


Hogy a jugoszláv állam 1930-ban – magánadománynak feltüntetve – táblát helyezett el a Princip-gyilkosság színhelyén e felirattal: „На овом историјском мјесту Гаврило Принцип навијести слободу на Видов-дан 15. јуна 1914” – „Ezen a történelmi helyen hozta el Gavrilo Princip a szabadságot Szent Vitus napján, 1914. június 15-én” (azaz a gregorián naptár szerint 28-án), azzal sikerült kivívnia nemcsak egykori világháborús ellenfelei, hanem szövetségesei felháborodását is. Hogy a Deutsche Allgemeine Zeitung szerint ez „szörnyeteg és eltűrhetetlen provokáció”, az német részről csak természetes. De a London Times is azt írta: a tábla „olyan aktusnak állít emléket, amely a nagy háború, s az ezzel együtt járó minden szörnyűség és általános szenvedés közvetlen kiváltó oka volt”. Churchill az ekkortájt megjelent The Unknown War-ban „az aljasság emlékművének” nevezte „a Princip honfitársai által nemrég emelt táblát, amely egyszerre állít emléket az ő és emezek becstelenségének”. Robert William Seton-Watson kortárs brit történész szerint pedig a Princip-emléktábla „minden helyesen gondolkodó ember arculütése”.

A szarajevói volksdeutschok átadják a Princip-táblát a német hadseregnek

De nem érthetjük meg a tábla állításának igazi okát, ha nem ismerjük a mítoszt, amelybe illeszkedik. A kulcsot a Vidovdan, Szent Vitus napjának látszólag fölösleges archaizmusa adja meg a szövegben. Ezen a napon, 1389. június 15-én vált mártírrá az egész szerb nemzet, élén Lázár fejedelemmel, a koszovói síkon, mindhalálig ellenállva az oszmán hadseregnek. Ez a szerb történelem nullpontja, ide kell visszatalálni, innen kell újra kezdeni az ott sajnálatosan rossz irányba fordult történelmet. Ez az úgynevezett koszovói mítosz, amely a 19. századi szerb romantikában alakul ki, s amelynek a 20. század összes Belgrádból kiinduló balkáni háborúját köszönhetjük. Vitus napján zsarnokot ölni, a győztes szultánra lesújtó mondabeli Miloš Obilić szerb dalia példájára, archetipikus cselekedet: s így ha egy szerb dalia Vidovdanon öl meg valakit, az szimbolikusan igazolja, hogy az illető zsarnok volt. Princip vidovdani golyója egyetlen pillanat alatt előállította azt az archetipikus konstellációt, amelyre az őt felbujtó szerb katonai vezetésnek szüksége volt, hogy a Balkán újrafelosztásáért vívott harcot szent nemzeti háborúnak állíthassa be. Innentől kezdve a Boszniáért folyó küzdelem nem pusztán a török által odahagyott konc fölötti marakodás volt, amelyben, mint azt a következő száz év történelme mutatja, éppen a bosnyákok kívánták a legkevésbé a szerb győzelmet, hanem olyan szükségszerű történelmi aktus, amely elvezet az 1389-ben rossz felé fordult történelem korrekciójához. Ez a nullpont és ez a mítosz néz szembe a mönichkircheni vasúti kocsiban őt szemlélő Führer mítoszával és nullpontjával.

Princip és összeesküvő-társai mint vidovdani hősök. Lent: Az 1939-ben Princip sírja fölött emelt „Vidovdani hősök kápolnája” a szarajevói régi orthodox temetőben


A tábla aztán a berlini Zeughausba került, amely ekkor Arsenal néven katonai múzeum volt. Itt rendeztek nagy kiállítást a jelképes hadizsákmányokból, amelynek középpontjában éppen a Princip-tábla állt. Ide került az 1918-as kapituláció aláírásának francia vasúti kocsija is, tanúskodván Versailles szégyenének eltörléséről. Az épület ma Deutsches Historisches Museum, ahol, immár kiállítási tárgyként, továbbra is felbukkannak hasonló rekvizítumok, például az a nagyon hasonló üzenetű zágrábi bronztábla, amely a magyar címer megtiprásával igyekszik új öntudatot adni a fiatal délszláv államnak.

A Gavrilo Princip-emléktábla a Zeughaus hadizsákmány-kiállításán


Berlin ostroma idején a tábla a német mítosszal együtt megsemmisült. Szarajevóban pedig a jugoszláv partizánok állítottak helyette másikat 1945. május 7-én, egy nappal a német kapituláció előtt, azzal a szöveggel: „Örök hálával Gavrilo Principnek és a német megszállók ellen harcoló elvtársainak.” Egyelőre tehát a szerb mítosz kerekedett felül, új, népi hangszerelésben. 1953-ban, amikor az épületet a merényletet szervező Ifjú Bosznia mozgalom múzeumává alakították, új tábla került a helyére, új felirattal: „1914. június 28-án Gavrilo Princip erről a helyről fejezte ki pisztolylövésével a népi tiltakozást a zsarnokság ellen, és népünk évszázados törekvését a szabadságra.” Ez a tábla akkor tűnt el, amikor 1992 és 1996 között Szarajevó népe is ugyanerről a helyről fejezte ki géppuskalövésekkel tiltakozását és szabadságvágyát a várost négy éven át gyilkos ostromgyűrűbe fogó szerb nacionalizmus zsarnokságával szemben. Ma csupán annyi áll itt bosnyákul és angolul: „Innen követett el merényletet Gavrilo Princip 1914. június 28-án Ferenc Ferdinánd osztrák-magyar trónörökös és hitvese, Sophie ellen.”

2014. június 28-án, amikor ezt a táblát felavatták, egy másik emlékmű avatására is sor került Szarajevóban. A kis tér Szarajevó város legnyugatibb végén áll, amelyet mégis Kelet-Szarajevónak neveznek. Ez a városnak az a része, ahová az ostrom alatt a szerbek kiköltöztek, majd a háború után nemzetközi segélyből új lakótelepeket építettek. A város két része között semmilyen fizikai határ nem húzódik, mégsins közöttük gyakorlatilag semmilyen érintkezés, sem tömegközlekedés. Itt állították fel Gavrilo Princip új, heroikus szobrát, s a teret, az újonnan formálódó városnegyed egyik első közterét is Gavrilo Princip Parknak nevezték el. A mítosz tovább él.

Az új Princip-emlékmű a Google Street View-ban, és felavatása a centenáriumon


A merénylet legelső emlékei azonban jóval korábbiak az 1930-as emléktáblánál. A helyi papírboltok már száz éve a katasztrófaturizmus szolgálatába álltak, s azonnal hozzáfogtak olyan képeslapok kiadásához, amelyek a Latin-híd környékét nem pusztán városi látképként, hanem a merénylet helyszíneként ábrázolták, gyakran kis kereszttel is jelölve a pontos helyet.







A szuvenír-képeslapokat többnyire a Ferenc Ferdinánd-emlékbélyegekkel látták el, amelyek a hercegi pár mellett az emlékükre tervezett, de soha meg nem valósult szarajevói bazilikát (lásd alább) is ábrázolták

1917-ben pedig, a merényleg harmadik évfordulóján az első tábla is megjelent a helyszínen, kijelölve az összes későbbi emléktábla helyét. Ezt a táblát az osztrák-magyar kormányzat állította Moritz Schiller csemegeboltján, ahonnét kilépve Princip a trónörököst lelőtte. A kizárólag bosnyák nyelvű, kereszttel és császári koronával ellátott tábla így szólt: „Ezen a helyen szenvedett gyilkos kéztől vértanúhalált Ferenc Ferdinánd trónörökös és felesége, Sophie Hohenberg hercegnő.”

A tábla szemből, a rakpart és a Ferenc József utca felől nézve. Legalul a felrakására szolgáló állványzat




Bosznia-Hercegovina kormányzata pedig már 1916-ban pályázatot írt ki a hercegi pár nagyobb szabású vértanú-emlékművére. A pályázatnak magyar nyertese volt, Bory Jenő (1879-1959), a kitűnő szecessziós szobrász és építész, a Magyar Képzőművészeti Egyetem későbbi rektora, akit 1915 januárjában hadmérnökként vezényeltek Szarajevóba. Itt az érseki szeminárium vezetője, Pater Puntigam, a főherceg helyi kultuszának előmozdítója mutatta meg neki a trónörökös véres ingét, s avatta be őt a történetnek abba a koncepciójába, amely az emlékműben testet ölt.

Minthogy a tett helyszínén, a szűk Ferenc József-utcában nem volt hely az emlékmű számára, itt csupán egy 2×1 méteres öntött acél táblát süllyesztettek a kövezetbe azzal a latin nyelvű felirattal: „Hoc loco die 28. Junie 1914. vitam et sanquinem fuderunt pro Deo et patria Franciscus Ferdinandus archidux eiusque uxor ducissa Sophia de Hohenberg.” („E helyen adta életét és vérét Istenért és hazáért Ferenc Ferdinánd királyi herceg és felesége, Hohenberg Zsófia hercegnő.) Valószínűleg ez a süllyesztett tábla adta az ötletet ahhoz az 1953 utáni újabb emlékműhöz, amikor a merénylő, Gavrilo Princip lábnyomait süllyesztették a járda kövezetébe.

A tábláról nem maradt fent olvasható kép, s más-más források más-más szövegváltozatra emlékeznek. Ez itt a megszállt Belgiumban kiadott Belgischer Kurierből, a Deutsche Kurier helyi változatából.

A voltaképpeni emlékmű a rakpart szemközti oldalára, a Latin-hídnak a házzal szemközti hídfőjéhez került. A két oszlop a hercegi pár bronz reliefjét tartotta, alatta Pietà-szoborral és örökmécsessel. A szimmetria kedvéért a másik hídkorlátnál is kialakítottak egy félköríves márvány padot, amelyen ülve el lehetett elmélkedni a történelmi színhelyen.

Az emlékoszlop a relieffel, és különféle gyászoló csoportokkal





Bory Jenő reliefjének modellje. Tolnai Világlapja, 1916. aug. 10.

Az emlékmű-együttes három darabja az avatáskor

Ez még csak a kezdet volt. Pater Puntigam további gyűjtést kezdeményezett, hogy még nagyobb szabású emléket állítsanak a hercegi párnak: egy nagy, neoromán stílusú templomot Ferenc Ferdinánd, és egy ifjúsági otthont Zsófia hercegnő emlékére. Mindkettőt Bory Jenő tervezte. Az első hárommillió koronás alap összegyűlt, s Bory már hozzá is fogott a kivitelezéshez, amikor a Monarchia fegyverszünetre, majd visszavonulásra kényszerült Szarajevóból. A templom sosem valósult meg, de Bory Jenő saját visszaemlékezése szerint ennek ihletésére alkotta meg székesfehérvári otthonát és műtermét, a Bory-várat. A bevonuló szerb csapatok az emléktáblákat és az emlékművet is eltávolították. Csupán az íves pad maradt meg a történet ártatlannak tűnő, de a beavatottak számára sokatmondó rövidítéseként.

A Ferenc Ferdinánd-emléktemplom modellje, és Bory Jenő más szarajevói emlékműveinek tervei. Új Idők, 1916/2, 21-22.

De a történetnek még nincs vége. Kiderült ugyanis, hogy az emlékmű eredeti bronz reliefje mégiscsak túlélte a viharos évszázadot a múzeum pincéjében. 2001-ben pedig a városi tanácsban javasolták, hogy az oszlopok helyreállításával az eredeti helyére állítsák vissza. Egyelőre annyi történt, hogy az emlékmű helyén plexi táblát állítottak fel, rajta az eredeti szobor kicsinyített rajzával és történeti magyarázattal.



Mindez jól illeszkedik az utóbbi évtizedekben körvonalazódó új bosnyák történelemkoncepcióhoz, amelynek három pillére a független középkori bosnyák királyság, a gazdag kultúrájú és toleráns oszmán Szarajevó, és az osztrák-magyar időszak gazdasági és szellemi fellendülése. Az osztrák idők középületeit és vívmányait városszerte hangsúlyozzák. Az egykori Ifjú Bosznia múzeumot mára Bosznia osztrák-magyar aranykorát bemutató múzeummá alakították át. A szarajevói centenáriumi ünnepségen a bécsi filharmonikusok Haydn császárhimnuszát játszották. Az Austria Felix ideje a bosnyák történelem új nullpontjává vált. A merénylet emlékműve újabb mítosz szolgálatába állt.


11 megjegyzés:

Tamas DEAK írta...

Ezen a videón épp az egyik legfontosabb érintett látogat el a helyszínre.
Én úgy emlékszem mintha láttam volna valahol képet a "Hic loco..." tábláról, utánakeresek majd.
A legfontosabb egyébként: észre kell venni, hogy a huszadik század semelyik háborúja sem volt nacionalista, hanem birodalmi.A nemzetek számítottak a legkevesebbet ebben az egészben.

Gabor írta...

A kövezetbe süllyesztett latin nyelvű táblának mi lett a sorsa ?

Studiolum írta...

Nem tudni. Éppúgy eltűnt, mint a fali tábla. Acél lévén nem volt olyan nemes, mint a bronzrelief, művészi értéke semigen volt, nyersanyagként kerülhetett tovább.

Tamas DEAK írta...

Eöttevényi Olivér furcsa Ferenc Ferdinánd életrajzában egész fejezet foglalkozik Princip kultuszával.Ím: (a kötet Jugoszlávia első halála közben íródott)

A sarajevői gyilkosok osztrák börtönök rabkórházaiban
lehelték ki lelküket. Akiknek életét a földi bírák a törvény szava
értelmében megkímélték, mert hiszen még nem voltak húsz esz-
tendősek, amikor a kettős merényletet elkövették, azok néhány
év mulva odakerültek égi bírájuk elé, aki hitünk szerint ítél
elevenek és holtak felett. Amíg az 1914-18-i világháború tartott,
addig a sarajevói drámának ezek a szomorú, utolsó akkordjai
talán még a nyilvánosság elé sem kerültek: elkönyvelték a börtö-
nök anyakönyvében, és a halOttakat elhantolták temetőiükben.
De aztán jött a háború vége, a hatalmas Osztrák-Magyar Mon-
archia összeomlása, az utódállamok keletkezése, s ezekben a faji
öntudat szinte féktelen fellángolása. Ez a mozgalom volt észlel-
hető azokban az esztendőkben mindenütt. A szerb nemzeti ön-
tudat Principben nemzeti hőst látott, aki egy gyűlölt uralom
megszemélyesitőíét taszította le.

Már 1919-ben mozgalom indult meg a szerb körökben, hogy
Principnek szobrot állítsanak, s gyüjteni kezdtek rá. Maid némi-
leg elhallgatOtt a propaganda, hogy néhány esztendő mulva
megint fellángolion. Az emlék felállításának a gondolatát a sara-
jevói Orjnnn nevű egyesület propagálta különösen. Ellene a
belgrádi Politika című napilap 19zs-ben erélyesen tiltakozott,
azonban nem azért, mintha magát az eszmét nagyon is nem helye-
selte volna, hanem mert véleménye szerint Princip az egész szerb
nemzetért cselekedett, tehát emlekművet nem csupán egy egyesü-
letnek, hanem az egész országnak kell felállítania. ,,Hadd álljon
Princip örökre heroikus tettének: színhelyén, szemtől-szembe, azon
a helyen, ahonnan elindította jugoszláv nemzetének feltámadá-
sát" - írta a lap. Emlékszobor ugyan nem lett a mozgalomból,
csak emléktábla, de egyúttal haza is hozták az akkor önállóvá
lett Csehszlovákiában fekvő theresienstadti temetőből Princip
holttestét.
Az emléktábla elhelyezésekor, 1930. február z-án Sarajevó-
ában nagy ünnepséget rendeztek. Fényes gyászistentisztelet előzte
meg, amelyen a boszniai görög keleti metropolita is résztvett.
Az emlékbeszédet mondó Grgic Vasa szónoklata után a fekete
márványtábláról lehullott a lepel s olvashatóvá vált azon a
következő szerb szövegű felírás: ,,Ezen a történelmi nevezetességű
helyen 191'4. Vido'vda'n ünnepén Gavrilo Princip megüzente a
szabadságot." Az emléktábla elhelyezése azonban még nem elégí-
tette ki a szerb önérzetet. 1939 májusában közölték a belgrádi
lapok, köztük az Obzor, hogy a Princip emlékére emelendő ház
alapkőletételét Sarajevóban nagy ünnepélyességgel hajtották
végre. Ez a ház - irták a lapok - hivatva lesz szolgálni azt az
eszmét, melyért az ifjú nemzeti hős életét áldozta fel. Ennek a
háznak építésére 1 millió 300 ezer dinárt irányOZtak elő.
Azt a hidat, amely a merénylet szomszédságában, a Miljacka
E folyócskán vezet keresztül, s melyet az osztrák-magyar közigaz-
g gatás idejében Lateinerbrüc/ee-nek hívtak, Princip-hídnak nevez-
ték el. Nem lephet meg bennünket az sem, hogy a skupstina, a
szerb parlament annak idején ötezer dinárnyi ajándékot szavazott
meg Princip apjának, jovan nevű testvére pedig éveken keresztül
helyet kapott a skupstinában, mint képviselő. A jugoszláv posta
a,_1934-ben, a sarajevói tragédia huszadik évfordulóján, Princip-
femlékbélyegeket bocsátott ki.

Tamas DEAK írta...
Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.
Tamas DEAK írta...


De a merénylet többi tetteséről sem feledkezett meg a szerb
közvélemény. Nemcsak Princip emlékét örökítették meg, hanem
Grabezét is, aki egy Saraj-evo melletti faluban született. Ott emlék-
oszlopot emeltek neki, szintén dicsőítő felirattal. Mindezeken
felül pedig, amikor a theresienstadti temetőből hazaszállították
a gyilkosok holttesteit, nagy ünnepségek között díszes sírhelyek-
ben temették el őket. És amikor 1939 őszén enyhült a magyar-
jugoszláv viszony, sőt mindkét részről elég barátságos nyilatko-
zatok hangzottak el, a Vreme című belgrádi lap hosszabb cikket
írt a saraievói bűnügyi főtárgyalás évfordulója alkalmából és
névszerint felsorolta az akkori vádlottakat. Közöttük volt Cubri-
lovic is és a Vreme újra közölte kivégzése előtt tett nyilatkozatát,
mely szerint ők a nemzeti ügyért halnak meg, ezért emlékezetük
a szerb nemzet körében örökké élni fog. 1940 áprilisában pedig
azt írta a Politika című szerb újság, hogy rövid időn belül Saraje-
vóban nemzeti kultúrházat építenek Princip emlékének, s ki-
emelte, hogy gyorsan és közadakozásból gyűlt össze a szükséges
összeg. A kultúrház - fejezte be cikkét a lap - hivatva lesz azt
az eszmét szolgálni, amelyért az ifjú nemzeti bős feláldozta életét.

Különben érdemes a megemlítésre, hogy a Jugoszlávia meg-
alakulása utáni első esztendőkben ott lent oly erős volt az ultra-
nacionalista propaganda, hogy még a Magyarországtól elszakított
Szabadkán, tehát egy túlnyomórészt magyar lakossággal bíró
nagyvárosban is, 1921-22-ben az Oriana nevű szélsőséges szerb
egyesület ,,Princip" néven lapot adott ki, amely - mint gondol-
ható - a legféktelenebb izgatást fejtette ki Magyarország ellen.
A Narodna Odbrcma sarajevói tagozata ugyancsak Principről
volt elnevezve. A merénylet évfordulóján, amely összeesik a
Vidovdan-ünneppel, úgynevezett Sokol-, vagyis sólyom-ünnepe-
ket is szoktak tartani, amely alkalommal mindig külön bélyege-
ket árusították. Az 1934-ben, Sarajevo huszadik évfordulóján ki-
í bocsátott szerb postabélyegek - melyekről fentebb szóltunk
ilyenek voltak: egy sólyom karmaiban tart egy bombát és hogy
még kevésbbé legyen kétséges a jelkép értelme, Angyclinovic nevű
f miniszter az ünnepen azr mondta, hogy íme, a kis igénytelen szerb
3 sólyom kivájta a hatalmas kétfejű sas szemeit, és halálos csapást
mért rá.
Az emléktábla annak idején még a különben a szerb körök-
kel rokonszenvező külföldi sajtó nem egy orgánumában is Vissza-
tetszést szült. A londoni Times-nak 1930. február 1-i számában
maga Seaton NVatson, akit ugyancsak nem lehet az Osztrák-
Magyar Monarchia iránt érzett nagy barátsággal vádolni, azt
írta, hogy az ilyen eljárás minden rendesen gondolkozó ember
nyílt areulcsapásának tekinthető, ugyanannak a lapnak egy
február 4-i számában pedig egy, a laphoz beküldött levél írója
Princip emlékének ilyetén megörökítését a civilizáció elleni otromba
merényletnek minősítette.
A sors kereke azonban forgandó. A trónörökös gyilkosának
emléktáblája sem maradt örökké azon a sarajevói utcán, ahol a
halálosvégű merénylet lejátszódott. 1941 áprilisában Német-
ország balkáni hadsereg-e fergetegként nyomult előre és úgyszól-
ván néhány nap alatt legyőzte jugoszlávia katonai erejét.
A német katonaság megszállta Sarajevót, s Hitler vezér és
kancellár parancsára eltávolította helyéről a Principet dicsőítő
emléktáblát, melyet Berlinbe vittek és ott a német hadsereg hadi
emlékeit őrző Zezzghczus-ban helyeztek el.
A gyilkosságOt dicsőítő emlékből - múzeumi tárgy lett.
Ez is olyan sorsfordulat, amelyen érdemes elgondolkozni.

Ferkó írta...

Azt gondolná az ember, hogy Gavrilo Principet, ha már egy nagy háborút robbantott ki, minimum kivégezték. Az első megjegyzés részben utal rá, hogy valami korrekt bírósági ítélet miatt, mivel életkora nem érte el a húsz évet, Therezienstadt katonavárosának a börtönébe zárták, és ott halt meg tuberkulózisban 1918. április 28-án.
http://www.zoover.co.uk/czech-republic/usti-nad-labem/terezin-theresienstadt/photos?page=3

Tamas DEAK írta...

Az Osztrák-Magyar Monarchia liberális jogállam volt, a 16-17 éves gyerekek akasztgatása békeidőben később, Rákosi elvtárs idejében jött divatba. Például a 18 éves Sááry Ákost 1950 november 24-én akasztották fel, azzal vádolták, hogy 1948-ban, 16 évesen fel akarta robbantani Rákosi elvtársat a fogaskerekűn. Most dolgozom ezen meg az ehhez hasonló eseteken.

Tamas DEAK írta...

Aztán egy elhaladó helybéli hangja üti meg a fülem: „Ha Gavrilo nem lövi agyon Ferdinándot, mára Szarajevó már ott tartana, mint Bécs.” „Á, el tudod te képzelni Boszniát bécsi gastarbeiterek nélkül?” – Vicceli meg a társa.

Tamas DEAK írta...

Most találtam csak meg újra a Rubicon vonatkozó számát, és jól emlékeztem: a kövezetbe süllyesztett tábla latin szövegű, "Hic loco ..." kezdetű idézet van rajta. Furcsán is hat mellette az apróbetűs felirat: Diósgyőri vasgyár.
A tábla valahol megvan, mert a rubiconos kép láthatóan most készült róla.

Tamas DEAK írta...

Itt még látható a lábnyom és a márvány szöveg.