Ferenc József Csernovicban


Augusztus 18. Ferenc József osztrák császár és magyar király születésnapja. A jeruzsálemi osztrák-magyar zarándokház ezen a napon minden évben kifüggeszti homlokzatára azt az 1880 körül készült hatalmas kettős osztrák-magyar zászlót, amelyet a 2014-es bécsi Weltuntergang kiállításon, a Szentföldön harcoló osztrák-magyar tüzéreknek szentelt teremben láthattunk. Mi azonban idén csupán a Prut-parti Jeruzsálemben, Csernovicban tehettük tiszteletünket e jeles napon az ősz uralkodó szobra előtt.


Hogy Ferenc Józsefnek mindmáig szobra áll az egykori Habsburg-mintatartomány, Bukovina fővárosában, már önmagában is szenzáció volna Ukrajnában, ahol ántivilágbeli szobor nemigen élte túl a szovjet rendszert. Különösen nem egy előző impérium uralkodójának szobra, ha még a törökverőként sokkal jobb renoméjú Sobieski János lengyel királyét is Gdańskba száműzték Lembergből népével együtt 1945-ben. Az igazi szenzáció azonban az, hogy a szobrot nem száz éve, hanem csak a minap, 2009-ben állították. Ami jól mutatja, mennyire változnak az idők Csernovicban, s hogy mennyire úrrá lett egész Nyugat-Ukrajnán a nosztalgia a háború előtti Galícia, mint az ország utolsó aranykora iránt.

Vlodko Kostyrko: Arany Galícia, 2009. A 2015-ös bécsi Mythos Galizien kiállításról

A szobor másik különlegessége, hogy nem a város vagy az ukrán állam állíttatta. Nem is valamely egyesület, mint a „Verein zur Verschönerung der Stadt Czernowitz”, amely 1998-ban állította újjá az egyetem mögötti „Habsburghöhén” az 1908-ban, Ferenc József uralkodásának 60. évében emelt emléktáblát. Hanem egy magánember, a saját költségén. Lehet, benne volt az is, hogy ha a szobor politikailag túlságosan nagy botrányt keltene, a város moshassa kezét. De az is benne lehet, hogy ha pedig a merész gesztus sikeresnek bizonyul, az jelentős politikai tőkét hozhat állíttatójának. Az utóbbi történt. A szobrot Arszenyij Jacenyuk, az ukrán parlament nem sokkal korábban lemondott házelnöke emelte saját költségén, felirata szerint „ajándékul a csernoviciaknak”, éppen mielőtt bejelentette volna indulását az ukrán elnökválasztáson, amelyet csak öt év múlva, 2014-ben, a kijevi forradalom után nyer meg. Jacenyuk régi csernovici családból származik, apja dékánhelyettes az eredetileg éppen Ferenc Józsefről elnevezett csernovici egyetemen, ahol ő is tanult, így hát az adományt egy lokálpatrióta gesztusának is lehetett tartani szülővárosa felé. A szobor avatóján, 2009. október 3-án mindazonáltal a helyi és tartományi önkormányzat vezetői, valamint az ukrajnai osztrák nagykövet is részt vett. Jacenyuk pedig azt hangsúlyozta beszédében, hogy a szobor állításában „nem az osztrák-magyar birodalom iránti nosztalgia, hanem a birodalom teljesítményeinek elismerése” vezérelte.

franzjosef franzjosef franzjosef franzjosef franzjosef franzjosef franzjosef franzjosef

Ez a szobor is tekinthető egy korábbi emlékmű helyreállításának. 1918-ig néhány utcával délebbre, az úgynevezett Népligetben állt az a Ferenc József-szobor, amely a 2009-es alkotók, Szergej Ivanov és Volodimir Ciszarik modellje volt. A szobor nem ünnepélyes, reprezentatív pózban, hanem séta közben ábrázolta az uralkodót. Ilyennek látták Csernovic polgárai, amikor a városban tett harmadik és utolsó látogatása alkalmával, 1880 szeptemberében – miután részt vett a nagy zsinagóga Jom Kippur-napi szertartásán – gyalog járta be a Monarchia keleti határán fekvő „Kis Bécs” utcáit, sőt a járókelőkkel is szóba állt, ami nem kis mértékben növelte népszerűségét a város történelmi emlékezetében. A modern emlékmű a talapzatot elhagyva ismét lehetővé teszi, hogy a császár elvegyülhessen a járókelők között.




Az eredeti szobrot a bevonuló román hadsereg pusztította el. A Népligetet aztán beépítették, helyét részben a városi stadion, részben a Guzar utca foglalja el. Ezért választhatták az újabb szobor helyéül az egykori katolikus székesegyház melletti egykori Ferdinánd-parkot.

A helyválasztás telitalálat. Az itt álló egykori Jézus Szíve-templomot a jezsuita rend építtette 1891-1894-ben. A jezsuiták 1885-ben érkeztek az akkor még Németországhoz tartozó Sziléziából, tartományfőnökük, Frank Eberhardt – akiről a hálás város a templom előtti utcát is elnevezte – pedig Berlinből. Ők vállalták fel a város katolikus lakosságának 80%-át kitevő németek lelkigondozását, s ekkor vált a másik katolikus templom, a Fő utcai Szent Kereszt végleg „lengyel templommá”. Amikor aztán a Molotov-Ribbentrop paktum titkos záradéka Észak-Bukovinát a Szovjetuniónak engedte át, s 1940-ben, még mielőtt Sztálin birtokba vette volna jussát, Hitler a bukovinai németséget „repatriálta”, a templom elveszítette híveit, s a szovjet rendszerben levéltárnak használták. Még ma is látszanak a falakba befúrva a polcokat tartó idomacélok csonkjai.






A rendszerváltás után kiürített templomot idén adták vissza a katolikus egyháznak. Én is most láttam először nyitva. Odabent igazi abandoned places hangulat fogad, málló vakolattal, lebontott orgonakarzattal. A levéltári használat azonban megóvta a templomot az igazi veszélytől, a vizesedéstől és gombásodástól. Nem sok hiányzik hozzá, hogy ismét a város katolikus székesegyházává váljon. S ha így lesz, a tér is felértékelődik, és a császár szobra ismét Csernovic egyik központi helyén áll majd.






Hogy a tér már most is fontos szerepet tölt be a város emlékezetében, azt a mellette álló kis „népi emlékmű” is bizonyítja. A friss és művirágokkal és koszorúkkal díszített keresztnek támasztott fatáblák azt adják tudtul: „Itt állt Szent Antal – Isten szavának hirdetője az itáliai Padovából – kápolnája.” A 13. századi portugál ferences Padovai Szent Antal máig rendkívül népszerű a katolikus népi vallásosságban, mint az elveszett dolgok, ügyek és emberek pártfogója, akikből az elmúlt évszázadban bőven volt Csernovicban. Figyelemre méltó ukrán jellegzetesség ez a „helyettesítő emlékmű”, amelyet olyankor állítanak, ha nincs még pénz valódira, de már jelezni akarják a hely szentségét: ahogy Szimferopolban hirdeti tábla, hogy „itt fog újjászületni” az örmény templom, vagy ahogy Zsovkvában, a piactéren egy alig látható kis kő, hogy „itt fog állni Sevcsenko emlékműve”.


Felvonulunk a császár szobra előtt, szelfizkedünk vele, ami száz éve még nem csak techikailag nem lett volna lehetséges Csernovic járókelői számára. Aztán a másik Franz Josef, családneve szerint Haydn által szerzett „Isten, tartsd meg császárunkat” dallal köszöntjük. Csernovic mai járókelői megállnak, jóindulatúan hallgatják köszöntőnket.


F. J. Haydn: Gott erhalte unsern Kaiser


13 megjegyzés:

pera írta...

Nem tudom, készül-e valami F. J. halálának 100. évfordulójára (nov. 21.) nálunk. Tavaly tavasszal Gerő András történész vetette fel, hogy az alkalomból állítsunk emlékművet, de tudomásom szerint visszhangtalan maradt a javaslat. (Talán mert az ő ötlete volt...)

pera írta...

Érdekes a szpil'nümü zuszílijami kifejezés. az első a szlovákban is meglévő spolu-val azonos, de még talán az orosz polk, opolcsenyije-hez is köze lehet?

Főkukac írta...

Észak-Bukovina nem volt benne a Ribbentrop-Molotov paktumban (csak Besszarábia). 1939 szeptembere és 1941 júniusa között a német-szovjet viszony egyáltalán nem volt idilli, folyamatos súrlódások jellemezték mivel Sztálin mindig többet akart egy kicsivel, mint amiben előzőleg a németekkel megegyeztek. Ide tartozott Bukovina is, aminek az annektálásához az ukrán népességre hivatkozva kérte Hitler hozzájárulását a Romániának címzett ultimátum előtt. Hitler ennek nagyon nem örült az ott élő németek miatt, mire Sztálin nagy kegyesen megelégedett a tartomány északi felével (ahogy Molotov fogalmazott: "egyelőre"), kiegészítve a Bukovinán kívüli Herca városával és környékével. Szerintem a németeket is a szovjet hadsereg bevonulása után telepítették ki.

Tamas DEAK írta...

Az okfejtésre jó lenne egy forrás, mert a rendelkezésre álló nyilvános információk szerint is ez így pontatlan, lásd például a két újságlapot ebben a bejegyzésben. Külön ki van emelve Románia fontos földrajzi helyzete, Sztálin tehát várt volna a Bukovinára vonatkozó követeléseivel? A románok már 1939-ben filmeket csinálni a környéken, hogy milyen nagy civilizációs melót hajtottak végre arrafele.
Egyáltalán nem volt idilli a viszony, pont úgy mint később akármelyik szocialista országgal.
Itt van valami német szöveg a volhíniás kitelepítésről.

Főkukac írta...

Az a furcsa hogy Bukovina nem szerepelt eredetileg a szovjet tervekben? Hát a Ribbentrop-Molotov paktum titkos záradékában biztos nem szerepelt. (a wikipédia szócikk is meglepően jól tárgyalja az eseményeket). Nem szerepelt az 1939 szeptember 28-án aláírt német-szovjet határszerződésben sem (amelyről az általad hivatkozott újságcikkek szólnak), amikor a Szovjetúnió a lengyel zsákmány egy részét Litvániára cserélte.

Amit forrásként ajánlani tudok az a "Nazi-Soviet Relations 1939-1941" című könyv amely a vonatkozó diplomáciai iratokat tartalmazza.

A Romániával kapcsolatos események innen kezdődnek (1940 júniusa).

A német válaszban szerepel hogy tudomásul veszik a Besszarábiára vonatkozó igényeket, és az itteni németeket ugyanúgy át akarják majd telepíteni Németországba ahogy a volhíniaiakat. A Bukovinára vonatkozó igény viszont számukra újdonság, osztrák tartomány volt, jelentős német lakossággal.

Dél-Bukovina kérdése még később is előkerült, a második bécsi döntés utáni diplomáciai csörtében amikor a tengelyhatalmak garantálták Románia új határait, illetve novemberben Molotov látogatásakor Berlinben.

Hogy miért hozakodtak elő az oroszok Bukovina kérdésével kvázi az utolsó pillanatban, az ilyen tipikus kremlinológiai kérdés.

Azt azért hozzátenném hogy Románia akkor vált igazán fontossá, amikor Franciaország meglepetésszerű összeomlása keresztülhúzta Sztálin elképzelését arról hogy a nyugati hatalmak majd kivéreztetik egymást, és a román olajmezők birtoklása kulcskérdés lett.

Egy lehetséges verzió hogy már eredetileg is akarták Bukovinát, csak taktikai okokból hagyták ki '39-ben, ahogy Litvániát sem rögtön kérték pedig logikusabb lett volna ez és Lengyelországban az etnikai lengyel-belorusz/ukrán határ.

A másik verzió, amit a Viktor Szuvorov álnéven író Vlagyimir Rezun ír a könyveiben, hogy a Németország elleni háborúra készülve kellett az a Galíciát és Besszarábiát összekötő normál nyomtávú vasútvonal amely épp Bukovinán megy keresztül. Ezt a háborúra készülődést az is valószínűsíti, hogy balti államok megszállása után nem voltak hajlandóak a németeknek átadni azt a litván területsávot ami a határszerződés szerint német terület lett volna és az lett volna a szerepe hogy a Königsberg - Suwalki vonalnak mélységi védelmet biztosítson.

Tamas DEAK írta...

De én meg pont azt mondom, hogy szerintem nem az utolsó pillanatban hozakodtak elő. 39 késő őszétől a román "média" elkezdi megdolgozni a közvéleményt, hogy ez a terület mennyire sokat köszönhet Romániának (és amúgy igen, Csernovic kifejezetten latinos hangulatú város volt két éve). Erre pedig csak akkor lehet igény, ha megjelenik valamilyen konkrét esemény. A magyar filmhíradó is elkezd Erdéllyel foglalkozni, amikor a románok felmondják az angol szövetséget.
Este remélem épeszű időben érek haza, akkor elolvasom köszönettel a forrásokat és adok még én is

Főkukac írta...

Én elég sokat olvastam a témában (orosz forrásokat viszont nem), úgyhogy tényleg kíváncsi vagyok mi igazolja az előzetes szovjet igényeket Bukovinát illetően. Az 1940 novemberi Hitler-Molotov találkozó jegyzőkönyvében Molotov elismeri hogy Bukovináról nem volt szó a korábbi tárgyalásokon. A román forrásokban, politikusok memoárjaiban sincs ennek nyoma.

Az hogy Románia ilyen és hasonló propagandát gyártott - nem csak erről a területről - azt nem konkrét esemény, hanem az általános nemzetközi helyzet indokolta. Ezek az erőfeszítések már Hitler hatalomra jutása után elkezdődtek, vagyis amikor Németország nyíltan a békeszerződések revíziója mellett foglalt állást. Létrejön az Antirevizionista Liga, antirevizionista naggyűléseket szerveznek szerte az országban, hangsúlyozzák a román egységet stb. 1938 őszétől ez még jobban felpörög amikor az az európai rendszer amelyre az ország biztonságát építették elkezd szép lassan összeomlani, és kiderül hogy a békeszerződések revíziója egy valós lehetőség.

Most hogy egy kicsit jobban utánanéztem, azt is megtaláltam ebben a könyvben hogy a Besszarábiai és Észak-Bukovinai németek hazatelepítésről szóló egyezményt 1940 szeptember 5-én írták alá, tehát jóval az orosz bevonulás után.

Tamas DEAK írta...

Ez izgi, nagyon érdekes. Megpróbálok utánakeresni, hogy csináltak-e hasonló médiapropagandát Erdéllyel, mert ha vannak, ezek a filmfelvételek nagyon érdekesek lehetnek, ha ugyanolyan hangulatúak mint a csernovici mozi.
A besszarábiai németek át- és a pozsonyi zsidók kihozásáról Forgács Péter csinált anno szép dokumentumfilmet, úgyhogy a bukovinai átvisszakitelepítés/ülés a trend része ...

Tamas DEAK írta...

Kotlottam egypár arcanumos Pesti Hírlapot, vannak benne jó dolgok.

Besszarábla és Bukovina németjeit a Német Birodalomban telepítik le
Nagyszeben, jul. 15. A „Siebenbürgisch Deutsches Tageblatt“ részletesen foglalkozik a besszarábiai és bukovinai németség elköltöztetésének kérdésével. Az erdélyi szászok legnagyobb lapja megállapítja, hogy az orosz megszállás következtében egyetlen északbukovinai vagy besszarábiai német sem szenvedett kárt.
A lap a továbbiakban hangoztatja, hogy az északbukovinai és besszarábiai némete- kot a Német Birodalomba költöztetik át. Feltehetjük — Írja a lap —, hogy a volhi- niai németekhez hasonlóan itt is egész falvakat és községeket zárt tömegekben telepitenek át meghatározott területre.
A lap végül felszólítja az oroszok által megszállt területekről elmenekült németeket, hogy térjenek vissza földjeikre.

A besszarábiaí és bukovinai németek áttelepítése a birodalom ba
Moszkva, jul. 23. (Német TI) Moszkvába német bizottság érkezett, hogy moszkvai illetékes körökkel tárgyalásokat folytasson a besszarábiai és az északbukovinai németeknek a Német birodalomba való áttelepítéséről. A küldöttség vezetője Höí- deke főkonzul. Az áttelepítési bizottsággal egyidejűleg Moszkvába érkezett Lorenz íöcsoportvezeto is, aki az első tárgjsaláso- kon, szintén részt gesz.

Genf, aug. L (MTI) A „Neue Zürcher Nachrichten“ cikket közöl budapesti levelezőjének tollából. Szóba sem jöhet — irja — a nagy néptömegek olyan módon való kicserélése, amint ezt Románia egyes barátai a demokrata államokban elképzelik. A Volga mentén, Besszarábiában, Galíciában és Észak-Bukovinában lakó német kisebbségeket vissza lehetett telepíteni a Nagynémet Birodalomba, mert ezek gyarmatosok voltak, idegen testekként élve messzi országokban. Nem lehet azonban egy ország őslakosságát hazájától elszakítani. Erdély délkeleti részén lakó székelyek nem lennének többé székelyek, ha a magyar síkságon kellene élniök. Más a helyzet a románoknál, akik lassanként beszivárogtak Erdélybe. Nem újabb népvándorlást kell tehát rendezni, hanem helyre kell állítani a megzavart jogi állapotot. A lap igy fejezi be cikkét: Salzburg Délke- let-Európának a második fázisát jelenti, de nem a harmadikat és nem is az utolsót A harmadik fázisban Jugoszlávia is

Szeptem ber h avában G alacon át hazatérn ek a besszarábiai n ém et telep esek , szám szerin t kilen cven ezren . Az É szak- B ukovinában élő 120.000 n ém et telep es u gyanakkor tér v issza N ém etországba.
Besszarábiából 90.000, Északbukovinából 130.000 németet telepítenek háza
Bukarest, aug. 28. (Búd. Tud.) Néhány napon belül megindul a Besszarábiából és Észak-Bukovinából visszatelepülő németek első csoportja. A Besszarábiából visz- szatérő németek számát 90.000-re, az Észak-Bukovinából visszatelepülőket 120 -—130.000-re becsülik.
Az első tízezer visszatelepülő rövidesen megérkezik Galacba. A galaci polgári repülőtér közelében rendelkezésre bocsátott nagy kiterjedésű területen barakokat építenek a német bizottság felügyelete alatt és ideiglenesen a visszatelepülök itt fognak lakni.
A visszatelepülök az utat Reniig azon a 800 tehergépkocsin teszik, meg amelyet a német kormány küldött Besszarábiába. Reniből a nemeteket uszály ha jókon szállítják Galacba, onnan pedig dunai uszályhajókon viszik majd őket tovább német

Tamas DEAK írta...



Antonescru rendeletére helyreállították a Galacból Renibe vezető úton a Prut-hidat, amelyet Beszarábia kiürítésekor robbantottak fel. A híd helyreállítása a beszarábiai németek visszatelepítését könnyíti meg. Erről nyilatkozott Hoffmayer, az akció vezetője, aki a volhíniai németek hazatelepítését is vezette. Hoffmayer elmondta, hogy a viszszavándorló beszarábiai németek Reni és Kilia kikötőkben szállnak hajóra, Karinthiában és Stájerországban téli táborokban helyezik el őket és csak tavasszal költöznek át végleges lakóhelyükre. A bukovinai németeket, akiknek száma 30—35.000, lengyel területen át viszik Németországba. Az átköltöztetésre csak az jelentkezhetik, aki német származású, de az ilyen más eredetű házastársát is magával viheti. A visszavándorlók legfeljebb két lovat, két ökröt, egy tehenet, egy sertést, öt juhot vagy baromfit vihetnek magukkal és ezen kívül legfeljebb 2000 len készpénzt. A hátrahagyott vagyont Németország és Szovjet-Oroszország egymás közt számolja el.

Főkukac írta...

A besszarábiai németekkel kapcsolatban találtam ezt a videót

Tamas DEAK írta...

Igen, a Deutsche Wochenschau 534-es száma, a karlendítő szovjet katona külön szép, írtam is róla. Nála csak az írás alá szándékozni kívánt kommentek voltak érdekesebbek.

Tamas DEAK írta...

1849. június.