A győzelem ára. Valerij Faminszkij képei

Sebesült katonák menekítése kutyafogaton. „Zeelov-magaslat”, Németország, 1945. április

Ha második világháborús szovjet fotókról van szó, legtöbbünknek valószínűleg Jevgenyij Halgyej ikonikus képei jutnak eszünkbe, még ha a fotós nevére nem emlékszünk is, hiszen 1948-as félreállításától kezdve képeit név nélkül publikálták újra meg újra. A háború kitörésének bejelentését az utcán hallgató moszkvaiak, a rénszarvas a fölötte elhúzó (odaretusált) bombázókkal, a Reichstagra győzelmi zászlót kitűző katona (karján két órával), a romos útkereszteződésekben cirill útjelző táblák mellett mosolyogva forgalmat irányító orosz katonalányok, a csillagos zsidó házaspár a budapesti utcán, a német trófeák az 1945. júniusi moszkvai felvonuláson.

A háborúban persze igen sok hivatásos vagy amatőr fényképezett a front mindkét oldalán. A képek azonban, miután aktualitásuk megcsappant, többnyire feledésbe merültek. Csak az utóbbi évtizedekben kerülnek elő tömegesen hagyatékokból, és vetnek váratlan új fényt az emlékezetünkben ikonikus fotókba merevült történelemre. Írtunk már ilyen példákról német és magyar fotográfusoktól. Néhány napja pedig az egykori Szovjetunióból került elő hasonló hagyaték, ahonnét, azt hihettük volna, már minden háborús emlék közkinccsé vált.

Várakozás az elsősegély-kocsira. Kelet-Németország, 1945. április

Arthur Bondar ukrán fényképész éveket töltött az ukrán és orosz háborús veterán-generáció dokumentálásával. Ismert minden háborús fotóalbumot és publikációt. Ezért lepődött meg nagyon, amikor idén augusztusban a Facebookon keresztül egy hivatásos háborús fotóriporter hagyatékát kínálták neki eladásra, Valerij Faminszkijét. Bondar sosem hallott még Faminszkijről.

„A negatívokat átnézve rádöbbentem, milyen egyedülálló történelmet tartok a kezemben, amilyet még senki nem látott. A legtöbb közismert háborús szovjet fotó propaganda céljára készült, a Vörös Hadsereg győzelmeinek dicsőítésére, igen gyakran beállítottan. Faminszkij képei a háború áldozatokban mért árát, s az egyszerű emberek életét mutatják a front mindkét oldalán.”

A család magas árat kért a gondosan katalogizált gyűjteményért. Korábban próbálták már eladni közgyűjteményeknek is, de azok csak ingyen tudták volna átvenni: Oroszországban a gyűjteményi gyarapításra már nem jut az állami költségvetésből. Szerencsére Bondarnak éppen volt még pénze a tavaly megjelent, nagy sikerű Тени звезды Полынь (Az Ürömcsillag árnyéka) című Csernobil-fotóalbumából. „Azonnal elkezdtem beszkennelni a negatívokat”, írja tegnapelőtti cikkében, „s minél több képet szkenneltem be, annál többre értékeltem ismeretlen történelmünknek ezt a páratlan tanúját.”

Németország, 1945 április-május

Valerij Faminszkij röviddel halála előtt diktálta le két oldalnyi életrajzát gyermekeinek. 1914-ben született Moszkvában. Mindkét szülője a Vörös Hadseregben harcolt 1918-tól a polgárháború végéig. Ő tizenéves korától fotóstúdióban dolgozott, majd a Vörös Hadsereg moszkvai Katonaorvosi Múzeumának fotósa lett. 1941-ben a belorusz frontra küldték, hogy az ottani sebesült katonák kórházi ellátását dokumentálja. Majd bejárta a Krímet, Lengyel- és Németországot, végül Berlint is. Az Arthur Bondar által idáig beszkennelt és közzétett képeken is elsősorban kórházakat látunk és sebesülteket. De nemcsak azokat. Menekülő német családokat, kimerült hadifoglyokat, elpusztult városokat, a mindennapos túlélésért küzdő civileket. Mérhetetlen szenvedést és szenvedőket mindkét oldalon, minden pátosz és propaganda nélkül.

Berlin külvárosa, 1945. május

Bondar valamelyest tévedett, Faminszkij nem teljesen ismeretlen. Hét képét, úgy tűnik, korábban publikálták már, mert megtalálhatóak a 2. világháború felvételeinek szentelt Военный альбом (Háborús album) szájton, s három azonos a Bondar által már beszkenneltekkel. De csupán az általa idáig közzétett három tucat felvételből látszik, mennyire más képet közvetített a háborúról, a „fiúkról” és az ellenségről, mint amit a kor elvárt, s ez magyarázza, miért nem ismerünk tőle több fotót. Reméljük, hogy Arthur Bondar jóvoltából hamarosan többet is megismerhetünk.