János-pohár

Hans Memling: Evangélista Szt. János a Jelenések könyvét írja Patmosz szigetén, 1479 k. A bruges-i Szent János oltárkép részlete

Június 24-én, Szent Iván, azaz Keresztelő Szent János napján láttuk már a szent néhány kevéssé ismert ábrázolását: a kétfejű Jánost és az angyalszárnyú Jánost, utóbbit olykor kehellyel, amelyben a gyermek Jézus lebeg. Ma, Evangélista Szent János ünnepén e másik János egy hasonló ábrázolását szeretnénk bemutatni, amelyen megáldja a kezében tartott kelyhet, s abból kígyó vagy sárkány formájában távozik a neki szánt méreg.

El Greco: Evangélista Szt. János, 1595-1604

Evangélista Szent Jánost inkább néhány másik ábrázolási típusáról ismerjük, amelyek jóval elterjedtebbek, mert mind az újszövetségi könyveken alapulnak: amikor az utolsó vacsorán Krisztus keblére hajtja fejét, amikor a kereszt alatt állnak kétfelől Szűz Máriával, és Krisztus rábízza anyját, vagy amikor Patmosz szigetén a Jelenések könyvét, illetve evangéliumát írja. A „kelyhes Jánosnak” azonban nincs bibliai forrása. Ez az ikonográfiai típus egy 2. századi apokrif műből, a János cselekedeteiből ered, amelyben az efezusi Artemisz-templom főpapja, Arisztodemosz kényszeríti az apostolt, hogy mérget igyon. A történetet a szentek legendáinak legelterjedtebb középkori gyűjteményéből, a 13. századi Legenda Aureából idézzük, az 1524-27 közötti Érdy-kódex magyarításában, Bálint Sándor Ünnepi kalendáriumának Szent János-napjáról. (Az eredeti apokrifot, ahol részletesebben is szó esik a kígyókról és más hüllőkről, az angol változatban idézzük.)

„Annak utána, mikoron meg es Ázsiában prédikállana, az bálványisten papi fejedelmi azt megbosszúlván, megfogák Szent Jánost, és kezdék vinni Diana istenasszonynak templomához, hogy áldoznék az bálványnak. Kiknek mondá Szent János: ha az ti istenteknek nevével Krisztusnak egyházát eltörhetitek, hát kész vagyok áldozni. Avagy ha Krisztusnak nevében az templomot eltörhetem, hát higyjetek az Krisztusban. Mikoron az köznép neki engedett vóna, Szent János imádságot tévén ottan az egész templom fondamentomából elesék. Azt látván Aristodemos nevű papi fejedelem, nagy háborúságot indojta az nép között. És látván azt Szent János, mondá: óh Aristodemos, mit akarsz, hogy tegyek. Ottan felele: ha azt akarod, hogy higyjek az Jézusban, ime mérget adok innod… Ha semmi veszedelmet nem szenvedendesz, ottan tudom, hogy bizony Isten az te istened. Mondá Szent János: tedd meg. Mondá őneki: egyebeknek adom először, kik mikoron el nem szenvedhetendik, te es inkább megrettenj tőle. Kére azért két halálra való embereket az bírótul, és mikoron nekik megadta vóna inniok, ottan meg ketten meghalának. Szent János es kezében véve az pohárt és szent keresztnek jegyét vetvén őreá, ottan megivá, és semmi sérelmet nem szenvede. Ottan azért mindnyájan Úristent kezdék dicsérni. Monda esmég Aristodemus papi fejedelem: méges egy kétség vagyon énbennem. Ha ezeket feltámasztandod, kik az méreg miatt meghalának, hát bizonnyal hiszem. Ottan Szent János adá neki az ő kentesét, mondván: menj el, vesd a megholtakra, mondván: Krisztusnak apostola bocsátott engemet tihozzátok, hogy Úrjézusnak nevében támadjatok fel. És mind azt tette volna, ottan feltámadának…”

Sarumi Mester: Evangélista Szt. János kiissza a mérgezett kelyhet. Salisbury, 1250 k. Lent: Bernardo Martorell ugyanerről, 1430 k.


Ebből a történetből ered Evangélista Szent János magányos ábrázolásainak jellemző típusa, amelyen az álló szent éppen megáldja a kelyhet, s ha olykor nem bújik is elő belőle a kígyó, akkor is tudni lehet, hogy most tűnik el belőle a méreg.

Jan van Eyck: Evangélista Szt. János a genti oltárról, 1430-32 (teljes képhez kattints)

A kehely ugyanakkor János életének egy jóval kínosabb eseményére is utal, amelyre talán még százéves korában, Patmosz szigetén is szégyenkezve gondolt vissza. Arra ugyanis, amikor anyjával és bátyjával, Jakabbal Krisztus elé járultak, és arra kérték, hogy majd jobb- és balfelől ülhessenek trónusa mellett. „Nem tudjátok, mit kértek”, válaszolta Jézus. „Ki tudjátok inni azt a kelyhet, amelyet majd én kiiszom?” „Ki tudjuk”, felelték. „Igen, kelyhemet kiisszátok”, jövendöli meg Jézus. (Mt 20,20-23). Ez a kehely a szenvedések kelyhe, amelyről Jézus az Olajfák hegyén imádkozva kéri, hogy „ha lehet, távozzék el tőle” (Mt 26,39-42), s a János-pohár története arra is utal, hogy valóban, János is kiitta ezt a kelyhet.

Piero di Cosimo: Evangélista Szt. János, 1500-1505 k.

Ez az utalás a vértanúságra és Krisztus kínszenvedésére még inkább megnövelte a kehely jelentőségét. Ezért ábrázolhatták embléma-szerűen, önmagában is, mint Hans Memling híres Szent Veronika-táblaképén (1470-75 k.). A mindössze 30 cm magas táblácska valószínűleg személyes házioltár volt. Előoldalán a nem kézzel készült Krisztus-képet tartó Veronikát, hátoldalán pedig a János-poharat látjuk. Mindkettő elterjedt gonoszűző, bajelhárító ábrázolás volt a középkorban, ezért is kerülhettek két oldalára egy házioltárnak, de azért is, mert a szenvedés kelyhére való utalás révén mindkettő közvetlen kapcsolatban állt Krisztus kínszenvedésével. A táblácska az elmúlt évszázadok során kanyargós utat járt be, egy ideig a magyarországi Rohoncon is őrizték. De éppen az 1500-as évek elején a velencei Bernardo Bembo – a nagy humanista bíboros Pietro Bembo apja – birtokában volt, s talán ekkor és erről másolta Piero di Cosimo a fenti képen a maga kelyhét.


A kehelyre mondott áldás történetéből ered a Szent János áldásának középkori szokása, amikor búcsúzásnál, messzi útra vagy csatába indulás előtt, sőt halálraítéltek kivégzés előtt Szent János nevében megáldott bort ittak. A szokásból liturgikus esemény, templomi borszentelés lett, amelyre a katolikus templomokban mindmáig sor kerül Szent János napján, december 27-én, s ha a borban manapság lévő sokféle méreg ilyenkor is kígyók formájában távozna, az jelentősen gazdagítaná az ország hüllőfaunáját. A szertartást már az 1485/95-ös első nyomtatott esztergomi szertartáskönyv így nevezi: Benedictio vini seu amoris Sancti Ioanni tertio die post Domini nativitatem, „a bor, avagy Szent János szeretetének áldása az Úr születése utáni harmadik napon”. A szertartáskönyv képe ügyesen kombinálja a mérgezett borból kibúvó sárkányokat az Apokalipszis hétfejű sárkányával, amelyet éppen Szent János írt le a Jelenések könyvében, Patmosz szigetén.


Apocalypsis Sancti Iohannis, Németország, 1470 k.

Francia mester: Szent János Patmosz szigetén. A János-evangélium kezdete, 1490-1500. Koninklijke Bibliothek, The Hague

És mindmáig fennmaradt a történetből a Szent János pohara avagy a jánosáldás szokása is, amely a társaság oszlásakor az utolsó közösen kiivott pohár neve: Igyuk meg a János-poharat! Azaz távozzék ebből a pohárból és miközülünk mindenféle méreg. Amit különösen kívánunk mindenkinek a most következő néhány poharazós estére és az egész új évre.

Hans Memling: Evangélista Szt. János, 1479 k. A bruges-i Szent János oltárkép részlete

4 megjegyzés:

László Bálint írta...

Boldog új évet! :)

Studiolum írta...

Köszönöm, és én is azt kívánok minden olvasónknak! (Azért addig még reményeim szerint lesz poszt…)

Tamas DEAK írta...

Úgy legyen. BUÉK !

Petrus Augustinus írta...

Kegyelmekben gazdag boldog új évet kívánok neked Tamás és szeretteidnek, valamint minden wangernek!