Iskolakezdés


a grúziai Makarta faluban, amely csupán húsz kilométerre fekszik a Tbiliszitől Vlagyikavkazig vezető grúz hadiúttól, de ezt a húsz kilométert a Gudamakari mély folyóvölgyében több időbe telik megtenni, mint a Tbiliszitől odáig vezető nyolcvanat. A falut, amelyet a legtöbb lakója az utóbbi években elhagyott, ma már csak harmincan lakják, közöttük Bacho Tsiklauri, az általános iskola utolsó tanulója. Két tanárnője, akik ugyancsak ebben az iskolában kezdték pályafutásukat, a grúz- és matematikatanár Lia és az angoltanár Inga már csak őt készíti fel arra, hogy jövőre az innen négy kilométerre fekvő felső tagozatba járjon, s akkor az iskola bezár.

David Mdzinarishvili júniusban készült képeiből néhány már megjelent a neten, de az orosz Lenta ma, az iskolakezdésre tette közzé a teljes sorozatot. A szívszorító történet, a lenyűgöző táj és a lepusztult helyszínek mellett, vagyis hát inkább mindenekelőtt a legszebb rajtuk az eleven és okos kisfiú sok arca, ahogy éppúgy egyedül járja a felnőtté válás nehéz útját, mint innen csupán néhány hegyláncra az a másik, hasonlóan magányos kisfiú Semih Kaplanoğlu Méz (2010) című filmjében. Jó lenne, ha szerencsével járna.


georgianschool georgianschool georgianschool georgianschool georgianschool georgianschool georgianschool georgianschool georgianschool georgianschool georgianschool georgianschool georgianschool georgianschool georgianschool georgianschool georgianschool georgianschool



1 megjegyzés:

Anna írta...

Megmutattam ezt a posztot a már iskolás gyermekeimnek. Jó volt a fotókon keresztül átbeszélni, hogy mekkora lehetőség a tanulás. Rácsodálkoztak a világ egy egészen más oldalára, valahogy szebb megvilágítást kapott így a saját iskolájuk, no meg a mindig gyászos tanévkezdés