Újabb arany almák

A Wang folyó hullámai a minap egy apró, gondosan lezárt ládikát vetettek ki a jötunnok földjének partján. Valami jótét óriás arra járt, megtalálta, elolvasta a ládikóra írt címzést, majd a földi halandók postaszolgálatára bízta, hogy továbbítsák a címzettnek, vagyis nekem. Jobb is, hogy nem ő maga hozta el, mert ismét ilyen szívbajt kaptam volna tőle:


És micsoda meglepetést rejtett a ládikó: hat arany almát Wang Wei napsütötte kertjéből!


Addig is, míg azon tűnődtem, milyen elkészítési móddal adhatnám meg nekik a legillőbb tiszteletet, kiraktam őket az ablakba, hadd simogassa őket a kora tavaszi gyér napsütés, addig se gyötörje őket a honvágy.


Azóta már sok víz lefolyt a Wang folyón, és így ma nem kevesebb mint két fejedelmi lakomáról számolhatok be, amelynek fényét ezek a citromok emelték. Először vagy két hete volt látogatóban nálunk pár napra legidősebb fiam brémai barátnője, akinek egyik este itthon frissen készült falafelt szolgáltunk fel. Tettük ezt egyrészt azért, mert Leonie nem igazán lelkesedik a húsokért, másrészt mert hazájában a közel-keleti konyha szinte egyetlen közismert fogása a gyros néven ismert gasztronómiai eltévelyedés, és szerettük volna valami igazán finom közel-keleti fogással megismertetni. S mivel egy igazi falafelszendvicsnek elmaradhatatlan tartozéka a citromos-petrezselymes tahini-szósz, ezt természetesen Wang Wei egyik mallorcai citromjával készítettünk el.



Leonie várakozással teli mosollyal tölti a lafába, a közel-keleti lapos kenyérbe a falafelgolyókat és egyéb hozzávalókat, míg fiamnak a kulináris élvezetek iránti elkötelezettségét pólójának felirata tanúsítja.


Pei Di éles tekintete minden bizonnyal nem fog elsiklani a Patak-féle, könnyfakasztóan és tarkóizzasztóan erős „Medium”, azaz „közepesen erős” Mango Pickle szósz felett, amit vagy egy éve nála is volt szerencsém enni egy fennséges kínai vacsorán. Egy valódi izraeli falafel ugyanis szinte elképzelhetetlen egy pár kanálnyi amba, vagyis erős mangószósz nélkül, amelyet annak idején az iraki zsidó bevándorlók hoztak magukkal új hazájukba. A jötunnok nem nagy kedvelői – sőt megkockáztatnám: nem nagy ismerői – ennek az erős szósznak, ezért ezt itt az ízben hozzá nagyon hasonló Patak-féle mangószósszal szoktam pótolni.

A második lakomára a minap került sor. Wang Wei citromjai várják a megmérettettést a jötunnok egyik fő csemegéjével, a frissen fogott norvég lazaccal.


A pác: mallorcai citrom leve, frissen őrölt borskeverék, Himalája-só. Semmi más.


Nem várt találkozás a szülőföldtől kétezerötszáz kilométerre! Ahogy annak idején kőbányai szomszédunk mondta lánya születésekor: „Mindenre számítottam, csak erre nem.”


A salátában a mallorcai citrom mellett a Heszperidák több szülöttje is erősíti a mediterrán egységet: a koktélparadicsomok Granadából, az uborka a szintén andalúziai El Ejidóból kerültek a jötunnok földjére. Két további díszvendég a szűretlen szűz olívaolaj a Közép-tenger keleti partjairól, Galileából, valamint a zöldhagyma abból az országból, amelynek Mallorca oly sokat köszönhet azért, hogy turistaparadicsommá vált: Németországból.


Három az igazság: a lazacon és a salátán kívül a kapros joghurtszószba is kerül Wang Wei citromjaiból.


Ahogy Wang Wei is mondja: a rusztikus konyha fő erénye a friss helyi alapanyagok egyszerű kombinálása. Egészségünkre!


Egy gramm sem megy kárba. Wang Wei permetezetlen, ökologikus citromjainak héja a mélyhűtőben várja, hogy a karácsonyi bejgli ízét-zamatát megadja.


13 megjegyzés:

. írta...

Az ablakba tett citromok között van egy apró szobrocska. Lehetne arról többet tudni? Esetleg egy közelebbi fotót? (Mert nagyon szépnek tűnik...fejét térdére hajtó angyalnak)

bely írta...

mmmm... ez tiszta kínzás ilyen későn, amikor már a kínai büfé is bezárt!!!

Liang Sheng írta...

π:

Az az angyalka egy melankólikus angyaltriumvirátus egyik tagja. Holnap nappali fénynél lefotózom mindhármat együtt, és küldök a fotókhoz linket. Igazán nem tudok róluk sokat: a feleségem gyűjti az angyalkákat, már ő maga sem emlékszik rá, a számtalan koppenhágai ócskás melyikében akadt rájuk.

Liang Sheng írta...

bely:

Sose bánkódj! Még ha el is csípted volna a kínai büfét zárás előtt, nem hiszem, hogy ott ilyesmiket szolgáltak volna fel. :-)

. írta...

Előre is köszönöm!
(Nekem kb. 70 angyalkám van. És most "jött" az ötlet, hogy lehetne nekik csinálni egy blogot, ahol bemutatkozhatnának...)

bitxəšï írta...

Megkívántam a falafelt! :)
A lafa is saját készítésű?

Studiolum írta...

Ez a tökéletes gourmand! Nemcsak elkészíti, de még úgy meg is írja, hogy itt, ezer kilométerre is érezzük a szánkban az ízét! Egy-egy ilyet kérünk minden vasár- és ünnepnapra, nem sokkal ebéd előtt.

Studiolum írta...

Angyaltriumvirátusról jut eszembe

Liang Sheng írta...

bitxəšï:

Nem, a lafa nem saját készítés. Olyan szerencsés helyen lakom, hogy csak pár perc a sarki arab fűszeresig, akinél mindig van még kemencemeleg lafa.

Liang Sheng írta...

Studiolum:

Köszönöm a dícséretet! Nem fog nektek jót tenni az a sok kulináris poszt, teljesen el fogjátok rontani a virtuális gyomrotokat.

Komolyabbra fordítva a szót, nekem inkább erősségem a konyha örömeinek művelése és élvezete mint az arról való tudósítás. De ha a jövőben ismét adódik hasonló különleges alkalom, mint ez, amikor is Wang Wei saját fáról saját kézzel szakajtott citromokkal tisztelt meg, feltétlenül írásban is meg fogok emlékezni róla.

Liang Sheng írta...

Itt a három link az angyalokhoz:

Gabriel

Rafael

Michael

. írta...

Nagyon szépen köszönöm!

Viszonzásul (és bocsánatkérésként, hogy ilyen extra kéréssel fárasztottam) egy vers:

Károlyi Amy : ANNUNCIÁCIÓ


Ha angyalt látsz vendégül,
jól vigyázz,
hol ült és állt és járkált és beszélt.
A helye megmarad:
Akár kőben
a levél-nyomat.
És minden angyal Gábriel,
egy üzenettel teherbeejt.
Ezentúl kettős gondban élsz,
hogy megszüljed, vagy merre rejtsd.
Ezentúl többé nem vagy egyedül,
és ketten léptek, hogyha lépsz:
a látható és láthatatlan
terhét hordani irdatlan nehéz.
Csak egy a nehezebb,
ha eltűnik.
Csak egy a nehezebb: a könnyűség.

Liang Sheng írta...

Nagyon szép vers, én is nagyon köszönöm!