Ezt a videót Araz küldte kommentként a „Papírkatonák” bejegyzés angol változatához. A felvétel 1974-ben készült azon a válogatáson, amelyen Rolan Bykov keresett gyerekszereplőt Автомобиль, скрипка и собака Клякса (Autó, hegedű és Paca kutya) című filmjéhez. Robert Rozsgyesztvenszkij versét (1969) Szasa Csernyavszkij adja elő rajta. Az utána következő képek 1941 és 1944 között készültek Sztálingrádban, Leningrádban és a szovjet nyugati fronton.
На Земле ............безжалостно маленькой жил да был человек маленький. У него была служба маленькая. И маленький очень портфель. Получал он зарплату маленькую… И однажды — прекрасным утром — постучалась к нему в окошко небольшая, казалось, война… Автомат ему выдали маленький. Сапоги ему выдали маленькие. Каску выдали маленькую и маленькую — по размерам — шинель. ........А когда он упал — .....................некрасиво, неправильно, в атакующем крике вывернув рот, то на всей земле ............не хватило мрамора, чтобы вырубить парня в полный рост! | Az irgalmatlanul ............kicsi Földön hol volt hol nem volt egy kicsi ember. Volt neki egy kicsi feladata s egy igen-igen kicsi erszénye amelybe kicsi fizetést kapott… És egyszer – egy szép reggel – kopogtatott a kicsi ablakán egy – úgy tűnt – kicsi háború… Kicsi géppuskát adtak a kezébe. Kicsi csizmát adtak a lábára. Kicsi sisakot adtak rá és egy kicsi – méretre kicsi – köpönyeget. ........S amikor elesett – .....................csúnyán, esetlenül – a roham hurrájába merevült szájjal – az egész világon ............nem volt elég márvány hogy életnagyságban kifaragják. |
6 megjegyzés:
egy fotó
nagyon köszönöm!
Azok a gyerekek,akik túlélték, ma ugyan hogy vélekednek a háborúról, ünneplik-e Sztálint?
Araz az angol változat kommentárjában még két másik szívszorító filmet is linkelt a háborús gyerekekről. Az egyik a Serikli csörek (Közös kenyér) című film a háború alatti Bakuban árván maradt gyerekekről, amely itt megnézhető (sajnos felirat nélkül). (A film forgatókönyvét ugyanaz az Alla Akhundova írta, aki a fent említett Bykov-filmét is.) A másik pedig az utolsó náci filmhíradó 1945 márciusából, amelyen szemlére felsorakozott gyerekkatonák mesélnek a Führernek frontélményeikről (nagyjából 6:20-tól, de érdemes az előtte lévő kockákat is megnézni, ahol a civileket tanítják a páncélököl használatára).
@ ÉvaZsuzsanna: Azt hiszem, sajnos nagy részük igen. Nem is ez az igazi baj, hanem hogy a mai fiatalok egy része is, egyre jobban.
és még meg sem említettük az afrikai gyerekkatonákat...
Megjegyzés küldése