Graffiti


A Life magazin április 23-án, a háború végének 65. évfordulójára készülve tizenöt képből álló fotósorozatot tett közzé az elfoglalt Berlinről, elsősorban a Hitler-bunkeről. A sorozatról ma a Mandiner is hírt adott. A képeket William Vandivert neves haditudósító – később a Magnum Photos társalapítója – készítette, aki a 30-as évek közepétől dolgozott a magazinnak. Ő volt az egyetlen amerikai fotós, akinek a szovjetek engedélyezték a belépést az akkorra már teljesen kifosztott bunkerbe, ahol éppen szovjet katonai szakértők vizsgálódtak.



Az eredetiből fordított képaláírások több fotóról is hangsúlyozzák, hogy még sosem publikálták őket. Nem néztem utána, de még ha így van is, szinte mind régóta megtalálható a Life nyilvános képarchívumában. Amelyiket első átfutásra megtaláltam, azt be is tettem kattintással nagyítható képnek a mozaik mögé. De persze sok olyan kép is van az archívumban a bunkerről, amely nem került bele a jubileumi válogatásba.






A publikálatlannak mondott fotók között van a sorozat tizenharmadik képe is, amely a romos Reichstag belsejét ábrázolja, sűrűn teleírva a győztesek neveivel. Vandivert ezt a témát akkurátusan körbejárta. A feliratok főleg orosz katonáktól származnak, de az egyetlen, akit Vandivertnek sikerült tetten érnie, éppen angol volt.







Az előző kép részlete

A feliratok ötven éven át érintetlenül megmaradtak a lezárt Reichstagban. Csak a kilencvenes években figyelt fel rájuk a meginduló helyreállítás egyik munkatársa, Karin Felix. Ő készítette el a feliratok első katalógusát, majd megpróbált utánajárni a nevek tulajdonosainak és a feliratok mögött rejlő történeteknek is.

„A nagy Sztálinnak, aki kitűzte a győzelmi zászlót a Reichstagra: HURRÁ! Szaranszk-Berlin, L. T.
Torhovin.” – „Földijeink véréért – nyikopoliakért, moszkvaiakért, orloviakért, kubaniakért,
tamboviakért, orehovo-zujevóiakért – bosszút álltunk.” – „Én
Sztálingrádból jöttem Berlinbe.”

Zsukov marsall mögött a felirat a Reichstag falán: „Мишин, мы из Калуги! – Misin, mi Kalugából vagyunk!” Jobbra Misin rádiós, alatta „a század fia”, az árva gyerekként harcoló Sztaszik.

Az első, akit 2001-ben személyesen is sikerült azonosítani, Borisz Szapunov volt Leningrádból, ma az Ermitázs nyugdíjas főmunkatársa, a történettudományok doktora. 2001-ben Wolfgang Tirse, a Bundestag elnöke  ünnepi okiratban dokumentálta az eseményt a Bundestag archívuma számára.

Szergej Ivanovics Platov tüzér felírja a nevét a Reichstag oszlopára. Anatolij Morozovnak, a Фронтовая иллюстрация (Képek a frontról) tudósítójának felvétele, 1945 május 10, innen

Jegor Uszacsev írja fel a nevét

Ivan Minovics Tryl élő oszlop tetején írja fel a nevét, innen

„Megvédtük Ogyesszát és Leningrádot, eljöttünk Berlinbe”, innen


Alekszandr Alekszandrovics Mironyinko a Reichstag előtt, és aláírása valahol középtájt alul, kissé jobbra. Két blogbejegyzés erről.

Vologya Tarnovszkij, „a század fia” amint felírja nevét a Reichstag oszlopára, illetve bajtársai között. innen


A Szovjetunióban természetesen soha nem ment feledésbe a dicsőség, hogy a már-már vesztes háborút megfordítva eljutottak az ellenséges birodalom szívéig, s az ottani Kreml belsejébe írták fel a nevüket. A háborús memoárok rendre megemlékeztek erről, mint például Ivan Frolovics Klocskov egykori tüzértiszt Мы штурмовали рейхстаг – A Reichstagot ostromoltuk” címmel 1986-ban megjelent visszaemlékezése. Ebben még azt a verset is közli, amelyet a hazaúton írt a század költője, K. N. Andrejev tüzér, s amely a század hivatalos dalává vált:

Бой затихал. Смолкала канонада.
В Тиргартене еще свинец хлестал,
А на стене разбитого рейхстага
Солдат штыком автограф написал.
С годами надпись на стене поблекла,
Оставленная мной в чужом краю.
Но тех солдат, что были вместе в пекле,
Я сердцем чувствую и всюду узнаю.
И как бы ни был путь солдата, труден,
В каком бы ни был дальнем он краю,
На стройке мирных напряженных буден —
Он созидатель. Он всегда в строю!..
A harc elült. Megszűnt az ágyútűz.
A Tiergartenben még korbácsolt az ólom,
de a beomlott Reichstag falára
a katona nevét bajonettel felírta.
Az évek során megfakul a felirat
amelyet az idegen országban hagytam,
de a bajtársakat, akikkel együtt voltunk
a pokolban, szívemben örökké hordozom.
És bármilyen nehéz volt a katona útja,
bármilyen távol volt is hazájától,
az eljövő békés, munkás hétköznapoknak
építője ő. Szolgál örökké!…

A 88-as tüzérhadosztály katonái a Reichstag előtt, innen

Győzelem-napi képeslap, a háttérben „Eljutunk Berlinig” háborús plakáttal, illetve
„Eljöttünk Berlinig” és „Dicsőség a győztes népnek” graffiti-imitációval.





A feliratok azonban a tüzér-költő várakozásával szemben nem fakultak meg. A Reichstag helyreállítása során in situ konzerválták őket.


14 megjegyzés:

ÉvaZsuzsanna írta...

Gyermekkori emlék: Pestszentlőrinc határában lévő Benczúr utcai házukból az ostrom elől menekülve a tulajdonosok vidékre mentek. Az ostrom után visszajőve már a kifosztott házban csak egy szekrényt találtak, annak ajtaján több orosz és német katona nevét felírva, ahogy hol a németek, hol az oroszok vonultak át éppen, és ottlétüket megörökítették, belevésve a szekrényajtóba.

blist írta...

Emlékszem, a Mátyás templom főbejárata mellett még a '80-as években is tisztán látszott az "aknamentesítve" (?) felirat, persze oroszul. Lehet, hogy addig időnként még fel is újították, de a rendszerváltás örömére valaki tisztára sikálta a helyét. Biztos szentségtörőnek találtatott. Nyoma sem maradt. Pedig ugyanúgy a történelmünkhöz tartozott, mint ezek a graffitik a németeknek.

Studiolum írta...

Igen, arra még én is emlékszem. Feltűnően fehérrel volt, és egyszer, a 90-es években fel is újították. Február 21-i volt a dátum rajta, úgy emlékszem.

Én a 80-as évek végétől gyűjtöttem az aknamentesítésről szóló МИН НЕТ feliratokat a városban. Akkor már csak tizenegyet találtam, ami egyértelműen az volt. Ma már ebből is csak kettő létezik.

Studiolum írta...

Araz a bejegyzés angol változatához írott megjegyzésében emlékeztet rá, hogy az 1964-es grúz Отец солдата film egyik kulcsjelenetében (itt van Youtube-on) a Berlinbe bevonuló grúz apa egy ilyen graffitiből tudja meg, hogy a fia is ott van: „Здесь первыми прошли танки старшего лейтенанта Махарашвили. – Maharasvili főhadnagy tankjai jutottak el ide elsőnek.”

Zaicsek Karcsi írta...

nagyon tetszett a poszt. köszönöm

Studiolum írta...

Nagyon köszönöm, hogy megírtad. Hasonlók írására biztat.

Névtelen írta...

Studiolum: hol van az a kettő? nagyon megnézném!!

PZ

Studiolum írta...

Az egyik a VII. ker. Vörösmarty utca legelején, a Csengery utcáról befordulva, a saroktól baloldalt az első vagy második ház falán. A másik a XIII. ker. Victor Hugo utcában, a Lehel tértől a Pannónia utca felé haladva baloldalt, nem sokkal a Pannónia előtt egy fehér ház falán. Mindkettő szemmagasságnál kicsit lejjebb, elég kopott, figyelni kell.

Lehet, a közeljövőben még egyszer végigjárom ezeket is meg a többi egykori helyet is, hátha még valami felfedezhető, és posztban közlöm a fényképüket. Ha bárki más tud még hasonlóról, szóljon.

bobek64 írta...

Fantasztikusak a képek. És hihetetlen, hogy "felújítás" címszóval nem sikálták le az összeset.
Gratulálok a szerzőnek, nagyon tetszett a poszt!

Studiolum írta...

Nagyon köszönöm!

BB írta...

nagyon jól megírt és érdekes téma)))

marceeee írta...

Nagyon jo poszt, nehany igazi fotoszenzacio.
CSak 2 megjegyzes:
- Aprilis vegere nem fosztottak ki a bunkert, meg junius kornyeken is talaltak az ottjaro nyugati katonak szerteszet hevero ertekes dokumentumokat, targyakat. Egyebkent maga Churchill is juniusban latogat a helyszinre es noha elindul a lepcson le a bunkerba, vegul visszafordul feluton. Igazabol meg kb. 1988-ban is, mikor ujra lementek a bunkerba tobb mint 40 ev utan, talalnak targyakat, ekkor a felsobunker meg megkozelitheto. Meg ott voltak a Goebbels-gyerekek vasagyai peldaul.
- A nagy bronz sas jelenleg megtekintheto Moszkvaban az orosz fegyvereserok muzeumaban.

Ja, es az Uj Birodalmi Kancellaria alatti bunkerrendszer egy kis resze, az un. soforbunker, max. par helyseg meg most is megvan, valamennyi targgyal es naci jellegu militarista falfestmenyekkel, lezarva, megkozelithetetlenul.

marceeee írta...

Ja, bocsanat, most vettem eszre, hogy en ertelmeztem felre az aprilist. Amugy is bajosan ramolhattak volna ki aprilis vegere. :)

Marha erdekesek ezek a falfirkak. Masfel eve voltam a Reichstaban, de sajnos nem vettem eszre hogy ilyeneket megoriztek.

pera írta...

A hatalom barlangja, ahol mindenki otthagyhatta a maga tag-jelét. Ez tetszik a legjobban: Мечтали добить зверя в его берлоге, и добили (A saját barlangjában akartuk agyonütni a vadállatot, és megtettük!)

Itt van az a kép, amit tegnap én is kitettem. A fölötte lévő fotón egy még elég jól használható birodalmi sas... :)