A mimózafa


Nemrég írtam egy emblematikus virágról. Néhány nappal később, még mindig a természet tanításaira fogékony lélekkel, az “El aromo”, “A mimózafa” című dal egy különösen szép változatát hallottam Soledad Villamil színésznő-énekes új albumán. Ez a milonga Atahualpa Yupanqui argentin énekes és Romildo Risso uruguayi költő közös szerzeménye, akárcsak a híres “Los ejes de mi carreta”, “A szekerem tengelye” – lásd alább – amelyek hasonlóságára Tamás érzékeny füle azonnal felfigyelt.


“Soledad Villamil Canta” (Sony Music 2007)

El Aromo
(milonga)
Romildo Risso - Atahualpa Yupanqui.

Hay un aromo nacido
en la grieta de una piedra.
Parece que la rompió
pa’ salir de adentro de ella.

Está en un alto pela’o,
no tiene ni un yuyo cerca,
Viéndolo solo y florido
Tuito el monte lo envidea.

Lo miran a la distancia
árboles y enredaderas,
diciéndose con rencor:
“¡Pa uno solo, cuánta tierra!”

En oro le ofrece al sol
pagar la luz que le presta.
Y como tiene de más,
puña’os por el suelo siembra.

Salud, plata y alegría,
tuito al aromo, la suebra
Asegún ven los demás
dende el lugar que lo observan.

Pero hay que dir y fijarse
como lo estruja la piedra.
Fijarse que es un martirio
la vida que le envidean.

Que en ese rajón, el árbol nació
por su mala estrella.
y en vez de morirse triste
se hace flores de sus penas…

Como no tiene reparo,
todos los vientos le pegan.
Las heladas lo castigan
L’agua pasa y no se queda.

Ansina vive el aromo
sin que ninguno lo sepa.
Con su poquito de orgullo
porque es justo que lo tenga.

Pero con l’alma tan linda
que no le brota una queja.
Que en vez de morirse triste
se hace flores de sus penas.

¡Eso habrían de envidiarle
los otros, si lo supieran!
A mimózafa
(milonga)
Romildo Risso – Atahualpa Yupanqui

Született egy mimózafa
a sziklarepedésben
mintha belülről repesztette
volna meg, hogy a világra jöhessen.

Egy kopár szikla tetején,
egy szál gyom sincs a közelben,
de ő virágzik magányosan,
irigyli is az egész világ.

Messziről figyelik őt
a fák és a szőlőtövek,
haragosan mondogatják:
„mennyi föld, ennek az egynek!”

Aranyát kínálja a napnak
a kapott fényért cserébe
és mert még így is annyi marad
marokszámra teríti be a földet.

Bőségesen van egészsége,
gazdagsága, vidámsága,
legalábbis azok szemében,
akik távolról figyelik.

De menj közelebb és nézd csak,
hogyan szorítja őt a szikla,
és micsoda mártíromság
ez az annyira irigyelt élet.

Rossz csillagzat alatt született
épp ebben a repedésben,
de a szomorú halál helyett
virággá változtatja kínját.

Sehol nincsen menedéke,
ki van téve minden szélnek,
keményen sújtja a fagy
a víz messze elfolyik tőle.

Így él hát a mimóza,
anélkül, hogy bárki tudná,
egy kicsike büszkeséggel,
amennyit igazán megérdemel,

és olyan tiszta lélekkel,
hogy egy szóval sem panaszkodik,
és szomorú halál helyett
virággá változtatja kínját.

Ezt kellene irigyeljék
a többiek, ha tudnák!

Sajnálom, hogy ilyen későn találkoztam ezzel a milongával, akárcsak Yupanqui sok más dalával. De kár panaszkodni: fő, hogy megismertem. Sok kincsre akkor bukkan az ember, amikor igazán meg tudja őket becsülni, és ez a dal egészen biztosan közéjük tartozik.

A büszkén és magányosan álló mimózafa emblematikus képe, amint a sziklarepedésben harcol a maga helyéért, ezt a nemrég Neuquénben látott araucaria-fát juttatta eszembe.


Különösen megérintett a különböző nézőpontok ellentéte, amelyet a dal olyan költőien és pontosan ír le. A többiek irigysége, akik győztesnek és dicsőségesnek látják a mimózafát – ahogy az sokszor történik, amikor kívülről figyeljük mások életét –, és a fa valódi élete, amely örökös küzdelemben telik, hogy a legjobbat hozza ki abból a helyből, ahová a sors vetette őt.

Eszembe jut erről Machado klasszikus ódája is az öreg duerói szilfához, amely mostanra már elválaszthatatlanul összeforrt a katalán Joan Manuel Serrat zenéjével.


Ha már Julia az imént megemlítette a “Los ejes de mi carretá”-t, álljon itt az is. Ez a legkedvesebb dalom Atahualpa Yupanquitól, amióta Wang Weinél sok éve először hallottam. Valahányszor újra meghallgatom, mindig látom az öreg indiánt, aki lassanként mindent elvesztett, ami drága volt számára az életben, és csak egyetlen utolsó társa maradt, a kerék nyikorgása.



Porque no engraso los ejes
me llaman abandonao
por que no engraso los ejes
me llaman abandonao…
Si a mí gusta que suenen
¿Pa’ qué los quiero engrasar?
Si a mí me gusta que suenen
¿Pa’ qué los quiero engrasar?

Es demasiado aburrido
seguir y seguir la huella.
Es demasiado aburrido
seguir y seguir la huella,
demasiado largo el camino
sin nada que me entretenga

No necesito silencio.
Yo no tengo en qué pensar.
No necesito silencio.
Yo no tengo en qué pensar.
Tenía, pero hace tiempo,
ahura ya no pienso mas.
Tenía, pero hace tiempo
ahura ya no pienso mas

Los ejes de mi carreta
nunca los voy a engrasar
Amiért nem kenem a tengelyt
bolondnak mondanak
amiért nem kenem a tengelyt
bolondnak mondanak

de hát ha szeretem, ha szól
minek kéne kenjem
de hát ha szeretem, ha szól
minek kéne kenjem


Túlságosan nyomasztó
csak menni, csak menni az úton
túlságosan nyomasztó
csak menni, csak menni az úton

túlságosan hosszú az út
ha nincs, ami elringasson

Nincs szükségem a csendre
nincs min gondolkodjak
n
incs szükségem a csendre
nincs min gondolkodjak

valamikor volt, de régen
ma már nem gondolkodom
valamikor volt, de régen
ma már nem gondolkodom


és a kocsi tengelyét
soha többé meg nem kenem

Atahualpa Yupanqui, 1908-2008

4 megjegyzés:

blist írta...

Off: Újra kellett telepítenem a Windows-t, így a Firefox-ot is, azóta nem bírom meghallgatni az itteni zenéket. Mit hagyhattam ki?

Studiolum írta...

Az Adobe Flash Playert: http://www.adobe.com/products/flashplayer/ (vigyázz, hangos!). Sok egyébhez is kell majd, úgyhogy előbb-utóbb úgyis telepíteni kellene.

blist írta...

Telepítve volt, az animációk működtek is, csak hangot nem tudtam kicsalogatni belőle. Frissítés után az is jön. Köszönöm.

Névtelen írta...

A mimózafa a tudós életére emlékeztet engem. Mindenki irigyli, de kevesen vállalnák a lemondást, naponta erőn felüli küzdelmet, kétségeket, anyagi bizonytalanságot, stb.