Hős macskák



Jaroszlavl címerállata a medve (katt). A város azonban mégis macskáiról híres. Kettőjüknek, a mi Muszkánknak és Léna Jóskájának már itt a blogon is emléket állítottunk, ércnél maradandóbbat. De a jaroszlavli macskáknak ércből is állítottak szobrot, mégpedig éppen tíz éve, 2000. január 25-én.


Az ércmacska Szentpétervár egyik legelőkelőbb helyén trónol, az 1903-ban a Nyevszkij Proszpekten épült, s szinte máig eredeti funkciójában működő szecessziós Elisseeff-áruháznak – az emigrációban élő család a névnek ezt a formáját használja a fonetikus Jeliszejev helyett – a Malaja Szadovaja utca felőli homlokzatán. Ez a kandúr is innen kapta a Jeliszej nevet.


Az Elisseeff-áruház 1904-ben a Nyevszkij felől (az itt nyíló utca a Malaja Szadovaja)

Szemközt, a Malaja Szadovaja másik oldalán, a 3-as számú ház homlokzatán barátnője, Vaszilisza dorombol. Ezt a szobrot néhány hónappal később állították, hogy Jeliszej ne érezze egyedül magát.


A szoborállítás január 25-i dátuma nem véletlen – az ünnepi előkészületek része volt. A város ugyanis január 27-én ünnepelte annak 57. évfordulóját, hogy Leningrád felszabadult a közel 900 napig tartó blokád alól, amelynek során a város hatszázezer lakója pusztult el lövedékektől, betegségektől, és mindenekelőtt az éhségtől.


A tizenkét éves Tánya Szavicseva naplója, amelyben egymás után jegyezte fel családtagjai halálának időpontját 1941. december 28. és 1942. május 30. között.

S mintha az ostrom és az éhínség nem lenne elegendő csapás, a várost a patkányok sokasága árasztotta el, járványt terjesztve, és mindent felfalva, ami az útjukba került. A túlélők visszaemlékezései szerint szervezett csapatokban haladtak, olykor az egész utca feketéllett tőlük. Egyikük így számol be erről a Trud 1997. február 5-i számában:

…тьма крыс длинными шеренгами во главе со своими вожаками двигались по Шлиссельбургскому тракту прямо к мельнице, где мололи муку для всего города. В крыс стреляли, их пытались давить танками, но ничего не получалось: они забирались на танки и благополучно ехали на них дальше. Это был враг организованный, умный и жестокий.

A patkányok hosszú, fekete sorokban vonultak vezéreik mögött végig a Slisszelburgi sugárúton, egyenesen a malom felé, ahol a lisztet őrölték az egész város számára. Lőttek rájuk, tankokkal próbálták eltaposni őket, de semmit sem ért: átmásztak a tankokon, és rendületlenül haladtak tovább. Szervezett, okos és kegyetlen ellenség voltak.

Miután minden emberi kísérlet csődöt mondott, egyetlen remény maradt – a macskák. A városi tanács Jaroszlavlba írt segítségért, ahol köztudomásúlag Oroszország legjobb egerésző macskái élnek. És a segítség nem maradt el. Amikor a Vörös Hadsereg végre áttörte a blokádot, az élelmiszer mellett a legnagyobb ajándék, amelyet magukkal hoztak, négy vagon jaroszlavli macska volt.


A jaroszlavli macskák igen gyorsan rendet vágtak a patkányok között, és nagy mértékben visszaszorították őket. A teljes győzelemhez azonban hozzájárult az az újabb macskaszállítmány is, amely a blokád vége után néhány hónappal érkezett a városba – ezúttal Szibériából.

A Leningrádnak, a „hős városnak” szánt macskákat Jaroszlavlban, majd Szibériában is úgy ajánlották fel, akár a békekölcsönt. Hirdetmények szólították fel a lakosságot a sokat szenvedett város megsegítésére, és az emberek, akik két éve fiaikat íratták be katonának, most sorba álltak, hogy macskáikat adhassák Oroszország anyácskának. Tomszkban az első napon 238 macskát soroztak be hat hónapostól öt éves korig Leningrád megsegítésére. 1943 végén a nyilvántartások szerint csak Omszkból, Tomszkból és Irkutszkból ötezer macska harcolt a leningrádi patkányfronton - teljes sikerrel.

A leningrádiak pedig minden egyes érkező macskát családoknál helyeztek el és örökbe fogadtak. Szentpétervár hatalmas szőrű, zászlós farkú, tigristermetű macskái máig ezeknek a felszabadítóknak a leszármazottai. Nekik állít emléket Jeliszej és Vaszilisza bronzszobra, amelyet Sz. B. Lebegyev történész javaslatára helyeztek el az évfordulóra a Malaja Szadovaja két oldalán.

Jeliszejről azt tartja a pétervári fáma, hogy ha valaki pénzt hajít a talapzatára, annak teljesül egy kívánsága. De ez nem is olyan egyszerű, hiszen Jeliszej a második emelet magasságából fürkészi Pityer forgalmát. Nemrég, talán hogy minden kétséget megelőzzenek, az eredeti fém talapzatot plexire cserélték. Azóta minden pétervári láthatja, célba ért-e a dobása, és jóindulatú pártfogásába vette-e őt a városvédő macska.



15 megjegyzés:

ÉvaZsuzsanna írta...

Hát, ez fantasztikus...

marguerite írta...

Szép macskatörténet!
Mamikon Yengibarian macskaszobrait ismered? én nagyon szeretem őket, mind egyéniségek ;)
http://www.yengibarian.hu/sculptures4.htm

Tánya Szavicseva benne volt az általános iskolai történelemkönyvünkben, eléggé földhözvágott.

marguerite írta...

nálunk az Izabella utcánál van az a kutyaszobor, ami egy konkrét történetre utal vissza, van más állatos emlékjelünk is szerinted?
(ja, a leptinotarsa Héderváron) :D

anna írta...

négy vagon macska. megnéztem volna, ahogy kiszállnak.

Studiolum írta...

Nem, nem ismertem őket. Nagyon köszönöm a linket, rettentő jópofák. De a hal meg a többi figura is.

Az Izabella utcai – egész pontosan a Hutyra Ferenc tér 1-1 számú névtelen téren álló, ezt az abszurditása miatt megjegyeztem, amikor a közelében laktam – kutyaszobor történetét nem ismerem. Elmeséled? Jeles kutyának kell lennie, mert gyerekkorom színhelyén, a Wekerle-telep széli Tartsay utcai iskolának a kertjében áll egy hasonló kutyaszobor, amelyről azt mondták, hogy ugyanerről a kutyáról készült.

Állatos emlékjel (azaz nem pusztán állatszobor) több is rémlik az emlékezetemben, de konkrétan alig egy-kettő jut eszembe. Ott van mindjárt a Kincsem ló szobra a BNV mellett. Miskolcon a Széchényi (így) utcán van szobra Mancs mentőkutyának, ennél valahányszor ott járok, mindig van friss virág. A Kálvin téri aluljáróban a vörösmárvány fali dombormű hasadékában egy fekete macskaszobor: ezt akkoriban készítették, amikor oda jártam gimnáziumba, és a szobrászsegédek azt mesélték, hogy a mester a saját macskájának állított benne emléket. Krasznahorkán, a vár alatti parkban szobra van az Andrássyak tacskójának (német neve van, de már nem emlékszem rá). Párkányban a Mária Valéria-hídfő közelében, az esztergomi Bazilikára néző parkban van egy kakasos dombormű, amely a helység első ismert nevére (Kakath) emlékeztet. Rémlik, hogy a Németvölgyi úti „mackós iskola” kőmackóinak is van valami történetük. De sokkal több is van. Össze kéne szedni őket.

Tánya története, és a naplóbejegyzések (pontosabban ABC-regiszteres könyv megfelelő betűihez tett bejegyzések) egymásutánja nagyon megrendítő. Nemrégen persze felröppent a hír Oroszországban, hogy hamisítvány lenne, de ott most mindenről divat ezt mondani. És még ha az is lenne, a történet akkor is megeshetett ezerszámra a blokád idején.

Studiolum írta...

anna: hiszen itt láthatod fenn a képen! :)

marguerite írta...

névtelen téri kutya: na, nekem azt mesélte az apám, hogy a hős kutya kimentett egy gyereket ez egyik égő házból, ennek emlékére kapta a szobrot. vagy kaptuk mi a szobrot :)
de őszintén, most, hogy leírtam, olyan urban legend hangulata van, erősítsétek, vagy cáfoljátok!
mindenesetre a szobor hátán ültem, és akkor ott teljesen hihetőnek tűnt.

Studiolum írta...

Én is egy életmentős történetet tudtam róla (meg a Tartsay iskolabeli hasonmásáról), sőt azt is mondták, hogy egy doktoré volt a kutya, de semmi egyéb részletet nem ismertem. Ha urban legend is, szépen elterjedt.

SB írta...

Hm, a Kutya-szoborról egymásnak részben ellentmondó információk:

http://www.szellemkep.hu/index.php?page=kiallitasok&essze=66

http://www.budaipolgar.hu/helytortenet/?newswf2_action=print&newswf2_id=10831

http://www.szoborlap.hu/3841_figyelo_kutya_szobor_budapest_maugsch_gyula_1938.html

G.d.Magister írta...

Azért kemyény meccs lehetett a sok(száz?)ezer patkány és a négy vagonnyi (400? 1000?) macska küzdelme. Bár a macskák nyilván igen éhesek voltak, és a patkányok félhettek is tőlük, mint ragadozóktól.

Studiolum írta...

Biztos kemény volt, és a patkányok valószínűleg nem adták olcsón az irhájukat. De ez a szibériai fajta macska, amely Jaroszlavlban is él, és amely félvad körülmények között alakult ki az északi orosz farmokon, tényleg sokkal keményebb kötésű, mint a mieink: lásd Jóska fentebb bekötött történeteit. Muszka többször is kivert kutyákat (egyszer kettőt is) a kertből, és egyszer egy fácánkakast hozott az erdőből, amelyet ő vadászott le, és amely legalább háromszor olyan nagy volt, mint ő.

@ SB: Köszönet az adatokért. Tényleg nem egyszerű eligazodni a sok áthelyezés, kópia és kutyafajta között, hogy mi az igazság a szobor körül.

Én meg fentebb elírtam a szobor helyét: Hutyra Ferenc utca (és nem „tér”) 1-1 számú névtelen tér. Így már van miértje a névtelenségnek.

Steuer írta...

A besorozott macskákról egyből a Svejk idevágó története jutott eszembe, ahol az elszaporodott egerek miatt "császári és királyi katonaraktári macska" beosztással ( K.und k. Militarmagazinkatze) és "macska" rangban alkalmaztak egérirtókat a hadseregben. (Sajnos azonban a raktári hiány ettől sem szűnt meg...)
Más: Ha Krasznahorkáról Rozsnyó felé megyünk, az országút mellett balra áll az Andrássy-mauzóleum. Az épület háta mögött találhatjuk a gróf hű kutyájának szobrát.

Studiolum írta...

No hát ez a különbség a végóráit élő Kukánia meggyőződés nélküli macskái és a Nagy Honvédő Háborúnak a hazai tűzhelyet védő hős patkánypusztítói között!

Igen, az Andrássy-tacskószobrot én is említettem feljebb. Sajnos fotóm nincs róla, de ha legközelebb arra járok, teszek be.

Gergely Kóródy írta...

namost hogyhogy nem ették meg őket, ha éhinség volt?

Studiolum írta...

hát egy, hogy – mint írom – az élelmiszerszállítmánnyal jöttek, tehát pont megszűnt az éhínség; kettő, hogy épp az élelmiszerkészletek megőrzésében segítettek. Ám ha mégis megették, reméljük, legalább ilyen ízletesen készítették el őket.