Az idő formái

Az íróasztalon szaporodó könyvek, papírok, tárgyak között különös együttállások alakulnak ki, nem sejtett összhangzatok jönnek létre, emlékek öltenek újra testet. Ma egy szép könyvvel gyarapodtak, Juan Rulfo Oaxacá-jával (Mexikó: rm, 2009). Hatvannégy kép ettől a félénk, láthatatlan és lenyűgöző írótól és fotográfustól, aki, szinte mindig egyéb munkái kapcsán, a mexikói hegyvidék legzordabb tájait járta be Rolleiflexével. A településeken, ahová eljutott, mindenütt különös figyelmet szentelt az épületeknek.


A mai együttállás pedig az, hogy ezeknek a pusztuló templomoknak a látványa a messzi Tierra Calientén, ahol örökké ott bolyong Pedro Páramo és Comala valamennyi lelke, arra indított, hogy előkeressük ezt a másik fotót, amelynek a létezéséről is megfeledkeztünk már.


A képet mi magunk készítettük, és az ott a templom küszöbén Wang Wei. A templom és az egész negyed ekkor már évek óta romokban, elhagyatottan állt. A palmai El Molinar negyedet látják, 1983 nyarán. Az utca másik oldala maga a tenger. Azidőtájt néhány cigány család is megtelepett itt. Ma már minden másképp van. Az alábbi fotók ma délután készültek.

Nem könnyű felismerni a templom maradványait.

A tengert az utca másik oldalán ma sétány választja el a házaktól.

5 megjegyzés:

sat. írta...

Mexikó is szekularizálódik? Vagy üzletiesedésnek, amerikanizálódásnak köll ezt inkább nevezni?
Szép templom volt. Kár, hogy annyi neki.
Érdekes lehet még tán azték, maya vagy tolték /?) kövek közt lakni. Érzi-é valaki? Köszönet. S minden jót!

viator írta...

Furcsa ez, nekem két dolog ugrott be a poszt olvasása közben: az egyik a Pink Floyd Summer '68-a, a másik pedig a Santa Maria sopra Minerva templom Rómában. (Utóbbi minden bizonnyal a hasonló homlokzat miatt. Tudom, nem sok közük van a bejegyzéshez, csak szabad asszociáció.)

Egyébként meghökkentő a kontraszt a két kép között. Vajon az ott lakók tudják, hogy alig több, mint negyedszázada a házuk még templom volt?

Studiolum írta...

Mexikó egyes részei – a nagyvárosok, az északibb vidékek – nagy erővel amerikanizálódnak. Másutt viszont olyan az ország, mint sok ezer éve. Például ezen az oaxacai hegyvidéken is. Akárcsak Argentínában: néhány száz kilométer gyakran ugyanannyi évet jelent visszafelé az időben.

Rulfónak több képe van, ahol valóban a régi indián kövek között vagy mellett laknak a mai utódok. Most csak egy ilyet találtam a neten, de majd szkennelek többet is az Oaxacá-ból, amelyről szeretnék még írni.

Igen, a Summer '68 is jó asszociáció, és a Santa Maria sopra Minerva is, amely ugyanazt a mediterrán gótikus stílust követi, mint ez az egykori kis palmai templom. Azt hiszem, Rómában az az egyetlen gótikus templom.

Az El Molinaro szanálása csupán központi irányítással történt, de az egyes házakat a telkeket megvásárló lakók építették. Ezért azt kell gondoljam, hogy az ott lakók valószínűleg tudják, hogy templom volt a ház, sőt ők maguk építtették úgy a házukat, hogy minél több elemet megtartsanak az egykori homlokzatból.

(A templomot előtte nyilván egyházilag, az erre rendelt rítus szerint „deszakralizálták”, megszüntették szent státuszát. Másként nem is lett volna elképzelhető átépíteni Spanyolországban, különösen az igen hagyománytisztelő és egyházhű, és mindig is erőteljesen jobboldali vezetésű Mallorcán.)

bébé írta...

Minden elismerésem a ház építőié/lakóié! Nálunk egy ilyen lepukkant templomot nagy valószínűséggel eltolnak dózerrel!

Bárcsak ilyen szép kis tengerparti házban lakhatnánk!

(NB: hogy atúróba találsz meg ilyen 25 éves saját készítésű képet :-)

Studiolum írta...

Igen, a veszteségen való bánkódáson túl, ha már így rendelte a városrendezési tanács, tényleg minden elismerés megilleti az építtetőt/építészt. Nálunk már eldózerolnák, tőlünk keletre meg külön tönkretennék, hogy aztán eldózerolhassák, épp erről akarok írni a következő posztban.

A fotó megtalálása pedig nyilván a varázslatos mexikói fotók latin-amerikai mágikus realizmusának hatására megindult gondolatáradásnak köszönhető…