„Áll a bál”

Nagyon kell az idézőjel a bejegyzés címében, mert noha az itt következőkben többnyire szép és vidám képeket fog látni az olvasó, mégis az emberiség történetének egyik legbrutálisabb, legértelmetlenebb pusztításához, Varsó 1943-44-es lerombolásához köthető történetet mesélünk el a Falanszter blog egy kiváló bejegyzése által inspirálva.

Ha van egy régi barátod, akivel hosszú-hosszú idő (mondjuk közel 157 év) után összetalálkoztok és szomszédok lesztek, az olyan örömet jelent, amely áthatja a hétköznapokat is, mindenki erről gondolkodik, erről beszél. Valószínűleg ez az öröm munkált Békeffy István íróban és Bánky Viktor filmrendezőben, amikor 1939-ben az egyik új Daróczy-Hunnia produkció, Babay József és Barabás Pál írók ötletéből születő, Áll a bál című film meséjébe beleszőttek egy varsói szálat – amely amúgy a történet logikájához egyáltalán nem lett volna szükségszerű. És a film stábja nem sejthette, hogy ebben a habkönnyű kis mozi-álom mesében felvett, összesen kb. 10-12 perces, Varsóban forgatott külső felvételekkel olyasvalamit örökítenek meg, amit a szó szoros értelmében napokon belül visszahozhatatlanul porig rombol a nyugati és a keleti szél – és csak ilyen formában maradhatnak meg egy nemzet kollektív emlékezetében.


Az Áll a bál meséje abba a szisztémába illeszthető, amit a két világháború között egyszerűen csak magyar stílusnak neveztek, és ez stílus ma már elképzelhetetlen sikerek magasságába röpítette a magyar filmgyártást. Ez a mese egy szegény származású diplomata (Pataky Jenő) karjaiba repíti a hercegnőt (Szeleczky Zita) de az öreg herceg (Csortos Gyula) nem nézi jó szemmel ezt a szerelmet, s az ifjú jóképű diplomatát Varsóba, az ifjú szép hercegnőt pedig Svájcba „száműzi”. Ám sok bonyodalom és kaland után végül mindenki hazakerül Budapestre, s addigra az öreg herceg szíve is megenyhül és a fiatalok egymáséi lehetnek – természetesen.

A korabeli forgatási rend szerint, amely mindig a díszletek bonyolultságához igazodott, itt is először a műtermi felvételekkel készültek el, és ezek után kezdték el külső felvételeket. A stáb 1939. augusztus 21-én utazott el Varsóba és 1939. augusztus 26-án érkezett vissza. A Képes Krónika riporterei képekre és sztorikra éhesen figyelték a stábot – mint ahogy az egyszerű kíváncsiskodók százai is.

A stáb indulás előtt 1939. augusztus 21-én. A kép balszélén a főszereplő Pataky Jenő, csípőre tett kézzel Bánky Viktor rendező, mellette jobbra Eiben István operatőr, a kamerától takarva Daróczy József producer

Képes Krónika, 1939. augusztus 27.

Az augusztus végi újságok már közel sem voltak mindig ennyire vidámak…


Lássuk tehát Eiben István csodálatos varsói képeit, lehetőség szerint megnevezve a helyszíneket. Nagy segítségünkre lesz ebben a hasonló témában írt rövidke lengyel blogbejegyzés, ahol sokan felismerik/felismerni vélik a helyszíneket. Természetesen ha hibázik az író, javítson az olvasó – minden korrekciót szívesen fogadunk.

Korabeli lengyel-magyar közös határ: Lawoczne
Simor Erzsi az előtérben.

A lengyel külügyminisztérium, Brühl palota, Pilsudski tér. A háború utolsó pillanataiban rombolták le a palotát…

Utcasarok, vélhetően a külügyminisztériummal szemben, Gonda György a kép előterében. Jobbra a képen valószínűleg Edward Rydz-Śmigŀy…

A külügyminisztérium szomszédsága

A Magyar Királyság varsói nagykövetsége Mokotówska 15.

A követség szomszédsága

Aleje Ujazdowski (?)

Varsói taxi, a követség mellett

Kis üzlet a követség mellett, Gonda György telefonál

Belső felvételek - vélhetően a követségen. Balra Pataky Jenő, jobbra a nagykövet szerepében Földényi László. A varsói nagykövet ekkor dr. Hóry András volt.

Chopin szobra a Łazienki parkban, Wacław Szymanowski alkotása. Elpusztult 1940-ben, újjáépítették 1946-ban.

Ezt a kézzel írt cédulát találták a szobor elpusztításának másnapján a talapzaton: Nie wiem kto mnie zniszczył ale wiem dlaczego. Żebym nie mógł zagrać dla waszego führera marszu żałobnego. „Nem tudom ki pusztított el engem, de tudom, hogy miért. Azért, hogy ne tudjam eljátszani a Führeretek számára a gyászindulót.”

A Belweder palota. Az épületet átépítették a náci megszállás alatt.

A Stary Rynek bejárata. Ez a kép az ellenkező szögből szerepel Michał Waszyński Jego ekscelencja subjekt című 1933-as filmjének főcímében

A Stary Rynek elpusztult a háborúban, de az ötvenes években újjápítették.

A Jego ekscelencja subjekt két főszereplője: a Gulagon elpusztult Eugeniusz Bodo és a varsói csatornákban elpusztult Ina Benita. A film története is hasonló: a bolti eladó szerelmes lesz a gazdag leányba…


Folytassuk újra az Áll a bál képeivel.

A királyi kastély. Elpuszult 1939-ben, újjáépítették.

A kastély bejárata

A Kastély Tér. Ezen a képen nem látszik a Zsigmond-oszlop…

A korabeli varsói (és lengyelországi) utcák elképzelhetetlenek voltak konflis nélkül.

Ulica Ladislawska

Hotel Europejski, bejárat

A Szász Palota, Szász Tér. Lerombolták 1944-ben

Szeleczky Zita és Pataky Jenő. A háttérben varsói utcafelvétel

Grójecka, külváros, Kovács István a sofőr szerepében

Ulica Opaczewska

A bájos varsói villamosok némelyikére másfél-két hónap múlva felkerült egy extra tábla…

Narutowicz tér az Opaczewska utca közelében, balra a Banach bazár.

– Telefon – mondja Gonda György. – Proszę – válaszolja az eladó.

Az autó benzint vesz fel és elhagyja Varsót Okęcie irányában…


Alig 2-3 hét múlva a Varsóból kivezető utak már máshogy néztek ki.

A diplomáciai testületek elhagyják Varsót 1939. szeptember 21-én – német felügyelet mellett.



Az Áll a bál című filmet 1939. szeptember 28-án mutatták be.

Privát kép a Szeleczky-gyűjteményből. Köszönet Kurutz Mártonnak

Új Nemzedék, 1939. szeptember 28.

Új Nemzedék, 1939. szeptember 29.

Ekkorra már a haladó országok együttes erővel legyűrték Lengyelországot…


…és a stáb addigra már Varsót is viszontlátta – filmen. (A színes képek digitális technikával újraszínezett képek.)

A felirat: Słuzew. dw. kol. Grójeckiej

Ez utóbbi képeket Pataky Jenő is felismerte és sírógörcsöt, valamint kisebb idegösszeomlást kapott… A grójeckai képeket láttuk viszont.

A Királyi Kastély pusztulása, előtérben a Zsigmond oszlop. A felvétel vélhetően Varsó 1939. szeptember 4-i bombázásakor készült.

Ekkor már ezrével igyekeztek a lengyel menekültek Magyarország felé venni az irányt, akiket a magyar társadalom egyöntetűen segített. Különös véletlen, hogy a két filmből, amelyben a korabeli magyar társadalom egységét kifejező személy, Horthy Miklós alakja valamilyen formában megjelenik, az egyik épp az Áll a bál.

Jobb oldalon egy ritka Horthy-festmény: civilben… A kép előterében a magyar külügyi államtitkárt alakító Mihályfi Béla, tőle balra Vándory Gusztáv

Pataky Jenő és Szeleczky Zita boldogan táncolt a happy end felé, ők sem tudhatták, hogy Magyarországnak már csak négy és fél év adatik haladékul és a varsói moziképek nálunk is szomorú valósággá válnak…

Hóesés Palmán

A világnak ezen a helyén a havat csupán a közép-európai, az orosz, az északi irodalomban megtapasztalt súlyos jelenlétéből ismerjük. Elevenen emlékszünk néhány véget nem érő hóesésre, amikor a lassan hulló pelyhek mintha a szürke égig emelnék fel a föld színét, de ez a hó Tolsztoj, Csehov és Paszternak műveiben esik; vagy a hóra, amely mindent betakar Selma Lagerlöf telében, amikor Nils Holgersson átrepül Svédország fölött… Temérdek hó van azokban a könyvekben, amelyeket olvastunk, Jack London, Andersen, Maupassant, Kawabata, Danilo Kiš, Bodor Ádám könyveiben… Ezért ha nagy ritkán Palmán is hull a hó, az utcára tódulunk, mind az öt érzékszervünkkel próbáljuk megérteni, felfogni titokzatos formáját, mintha egy másik világ jeladása volna, amelyről tudjuk, hogy mindjárt szem elől veszítjük. Semmit sem tudunk megragadni. Ahogy megérintjük, eltűnik. Volt, nincs. Mint a szivárvány, mint a bolygótűz.

Ilyen is van

ami segít egy kicsit mégis hinni ebben az országban.

István Fónagy Walter KÖZLEMÉNY! KEDVES FACEBOOK KEDVES VÁCI EMBEREK SZERTNÉM KÖZÖLNI HOGY A VÁCI VENDÉGHÁZAM VENDÉG SZOBÁI A NAGY HIDEG MIATT NAGY SZERETETTEL FOGAD INGYEN OLYAN SZEMÉLYEKET AKIK VESZÉLYBEN ÉRZIK ÉLETÜKET *ÉJJELI FAGYOK MIATT* VAGY NAPPAL SZERETNÉNEK KICSIT MELEGEDNI EGY FORRÓ TEA MELETT A FELHIVÁS VISSZAVONÁSIG ÉRVÉNYES TELEFONON TÖRTÉNŐ EGYEZTETÉS ÉS RÁSZORULT VÁCI LAKOS LEGYEN KÖSZÖNÖM! Tel:27/310-682 Mobil: 30/961-5116 Cím: 2600 Vác Budapesti Főút 36. Vendég-és Borház

Az elmúlt jövő

„Hajmáskér 100 év múlva” (a képeslap másik változatán: „1940-ben”). 1900 körüli képeslap. Hajmáskérről, Közép-Európa legnagyobb katonavárosáról lásd a Falanszter részletes írását

„Az aerodromon a tüzértelep fölé érve ismétlé azt az »intést«, amit már az anastaterrel szemben adott a hadviselőknek; detonatorának egy villanyszikráját aláküldé, s az egyenesen beletalált a Rodman-ágyú töltényszekerébe. Az felrobbant. Az aerodromon tovarepült, nehány perc múlva, midőn újra meggyűlt kondenzátorában a villany, megint visszatért, s ezt a műveletet folytatva, félóra alatt valamennyi töltényszekeret mind felrobbantott. A villám jól céloz; a töltényszekér és a bomba vasból vannak, odatalál bizonyosan. Hanem azt már tüzérek és hadvezérek csak messziről nézték. Menekült, és otthagyta lőporos szekereit és ágyúit mindenki.”

Jókai Mór: A jövő század regénye, 1872-74. A történet 2000-ben játszódik.

A fantáziálás a csupán karnyújtásnyira lévő jövő szédítő technikai lehetőségeiről, amely a határtalannak tűnő technológiai fejlődés láttán és Verne Gyula regényeitől ihletve ragadta magával a 19. század végén az európai és amerikai művelt közönséget, többek között a képeslapokban találta meg a maga olcsó és népszerű médiumát.

A várható technikai vívmányok részletes bemutatásának egyik gyakran kihasznált lehetősége volt az olyan képeslap-sorozat, amelynek egyes darabjait valamilyen élelmiszer – kávé, tápszer, cukor stb. – mellé csomagolták, arra buzdítva a vevőt, hogy gyűjtse össze a teljes sorozatot, ilyenformán valóban jövőt teremtve a forgalmazó cég számára. Mint az az 1910-es sorozat, amelyet a francia nemzeti könyvtár szájtja nemrég külön kiállításon mutatott be.


Német nyelvterületen többek között a Hildebrand kakaó- és csokoládégyár mellékelt dobozaihoz ilyen képeslapokat, amelyeket egy gyűjtő tett közzé néhány éve a Paleofuture blogon.


A nagyközönséget izgalomban tartó futurisztikus képeket azonban sikeresen kombinálták a képeslapok legfontosabb önálló műfajával, a városképekkel is, úgyhogy nyaralásról a jó néhány évvel későbbi helyszínről küldhetett képeslapot az ember, amibe talán a postai átfutást is bölcsen belekalkulálták. Az ilyen repülő objektumokkal updatált városképek, úgy tűnik, először Amerikában jelentek meg valamikor az 1900-as évek elején. A Postcard Collector fórumon egy gyűjtő azt írja, hogy az „In The Future” sorozatot főleg new englandi városokban adta ki Frank Swallow, Execter NH és a GMCCO (fekete-fehér), illetve Reichner Bros. és W. B. Hale (színes), s hogy neki több mint 300 különböző városkép van van belőle. Én egyelőre ennek kevesebb mint tizedét tudtam csak összegyűjteni különböző filatéliai szájtokról.


A jövőbeliesített városképek divatja Európára is átterjedt, sőt úgy tűnik, hogy pontosan ugyanazokat a futurisztikus montázselemeket használták hozzájuk. Én eddig csak egy tucatot találtam belőlük különféle filatéliai szájtokon, elsősorban német nyelvterületről, de biztos, hogy több is volt. Német (és svájci) sajátosságnak tűnik, hogy a kirándulásra kedvelt hegyvidékekről is készültek ilyen képeslapok.


Ahol azonban ennek a képeslaptípusnak igazán nagy divatja volt, az meglepő módon Magyarország. Az Eperjesről Budapestre költözött Divald Károly, aki 1896-tól kezdve vált az ország legnagyobb városképeslap-kiadójává, az amerikai sorozattal egy időben, és ugyancsak annak elemeit átvéve készített átfogó sorozatot a magyar városokról. Filatéliai és várostörténeti szájtokról eddig több mint ötvenet sikerült összegyűjtenem közülük, de a közöttük szereplő sok kis település (és a nem szereplő sok nagy) arra utal, hogy még jóval több is lehetett – aki tud még ilyenről, írjon! Néhány helyről kettő is készült, sőt Kőszegről három: ezek közül az egyik a fent említett német „jövőbeli kirándulóhegy” típusát veszi át. Az idáig összegyűjtött városképeket a korabeli Magyarország térképén elhelyezve mutatom be.


A térkép nagy felbontásban is lehozható (7 MB). Tetejére nagy-nagynéném írta be a nevét gyöngybetűkkel iskolakezdéskor, 1917. szeptember 1-én. Nem sokkal azelőtt, hogy ez a jövő végérvényesen múlttá vált volna.

Új-Barcelona a Délvidéken, 1735

„A kormányzó eljött egészen Új-Barcelonáig, amelynek nevét a spanyolok követelték ki maguknak. A régi és elnéptelenedett Becskerek török-szerb neve ugyanis kiejthetetlen volt számukra. Nagy reményekkel vonultak be elveszített uralkodójuk, Károly földjére. De a szerencsétlenek képtelenek voltak megszokni az itteni klímát. A Temesvár felé vezető csatorna mocsaras földeken vezetett át, ezek pangó vize vette körbe a vidéket, s az áradások után visszamaradt halak milliói rothadtak a tűző napon. Pestis itatta át a vidék levegőjét..”

(Adam Müller-Guttenbrunn, Der Grosse Schwabenzug, Leipzig, 1931)

Nagybecskerek, szerbül Bečkerek, németül Großbetschkerek, románul Becicherecul Mare, a jelenlegi Zrenjanin városát már az 1528-as Tabula Hungariae is kiterjedt mocsarak között tüntette fel. A várost 1551-ben foglalták el a törökök, majd 1716-ban került a Habsburgok kezére, akik nagy erőfeszítéssel igyekeztek feljavítani az elsősorban sváb bevándorlókkal újratelepített vidéket. Többé-kevésbé ilyen volt a hely 1735-ben, amikor a spanyolok ide érkeztek, hogy megalapítsák Új-Barcelona városát.

Josephinische Landesaufnahme, 1763-87. Becskerek és környéke, Új-Barcelona alapításának helye. A teljes térképszelvény itt található (35 mb)

Néhány napja írtunk az Angyal Köztársaságának megalapításáról Vilnius mellett, a folyó túloldalán. E másik folyón, a Dunán túli, s a Béga partján fekvő alapítás históriája azonban sokkal kevésbé vidám és megható, és vége sem örömteli. Szereplői olyan spanyolok, elsősorban katalánok voltak, akiknek sorsa két bonyolult történetbe szövődött bele: az egyik a spanyol örökösödési háború vesztes Habsburg-párti híveinek száműzetése, míg a másik a Habsburgok területi politikája a török határvidéken, közelebbről a Bánátban, a töröktől utolsónak, 1716-ban visszafoglalt egykori temesvári vilajetben.

A Bourbon-elnyomás rendkívül kemény volt katalán földön 1714. szeptemberétől kezdve, amikor az új király, V. Fülöp csapatai több mint egy év ostrom után bevették Barcelonát. A Habsburg-párti katalánok menekülése már 1713-ban megkezdődött, noha a Bourbonok elleni gerillaharc még 1718-20 között is hevesen folyt. Lassanként azonban ez az ellenállás is felmorzsolódott, s egyik legkitartóbb vezetője, a fáradhatatlan és pittoreszk Pere Joan Barceló, avagy Carrasquet (itt egy mai rajzon) ugyancsak jelen volt a bánáti Új-Barcelona megalapításánál, hogy végül a Rajna mentén, a brisachi erőd falainál érje a halál 1743-ban.

Néhány fennkölt szellemű száműzött nagy és utópisztikus terveket kovácsolt egy új spanyol város alapításáról távol Spanyolországtól. A Mária Terézia főhercegnő által 1773-ban alapított milánói Brera könyvtár különös kéziratot őriz, amelynek szerzője, Josep Plantí a lángokban álló Trójához hasonlítja Barcelonát, amelyből Aeneas és társai mintájára száműzöttek serege kél útra, hogy új, szebb hazát alapítson VI. Károly Habsburg-császár pártfogása alatt. A mű részletesen leírja eme ideális város eszményét és felépítését, amelyben a spanyolok békében és harmóniában élhetnek magyar földön.

Urbem, quam statuo, vestra est, subducite rebus experti revocatae animos maestumque timorem mittite forsan, et haec meminisse juvabit. Tendimus Ungariam, sedes ubi fata quietas ostendunt, illic fac regna resurgere Ibericae. Durate et vosmet rebus servate secundis. […]

A város, amelyről szólok a tiétek: eredjünk, lássunk munkához nagy tapasztalattal, félelmet félretéve. Emlékezzetek rá: Magyarországra tartunk, ahol a sors nyugodt székhelyet kínál nekünk, ahol újra feltámasztjuk Ibéria királyságát. Tartsatok ki, és álljatok a balsorsban szilárdan.

Josep Plantí: Buzdítás VI. Károly császárhoz, in: Hemistichia ex Virgilio lib. 1 Aeneidos (1725 után)

Nincs rá utalás, hogy a kézirat eljutott volna bármelyik miniszter kezébe. Annyi bizonyos, hogy az idő gyorsan múlt. A spanyol száműzöttek, akik bőkezű fogadtatásban és különféle életjáradékokban részesültek Bécsben és Budán, egyre nagyobb anyagi terhet jelentettek vendéglátóiknak, miközben délkeleten nagy és potenciálisan termékeny földeket foglaltak vissza a töröktől, amelyek új telepesek után kiáltottak. Így tehát a Bánátot jelölték ki számukra lakóhelyül, amely azonban igen kemény vidék volt olyan spanyolok számára, akiknek többsége már nem volt fiatal, s nem szokott hozzá az ott rájuk váró földműves munkához.

Új-Barcelona, korábban és később Nagybecskerek térképe Temesvár mellett, a Bánátban, 1766 (ÖStA/Finanz und Hoffkamerarchiv, Bécs)

Ennek következtében végül is a több mint nyolcszáz spanyol közül, akik három szakaszban érkeztek ide, a leghihetőbb számítások szerint a telep felszámolásakor csupán 347-en tértek vissza Budára és Pestre, ahonnét többen Bécsbe mentek tovább. A pestis és más betegségek voltak a legrosszabb ellenségeik. A délvidéki kaland 1735-től 1738-ig tartott, ekkor hagytak fel véglegesen Új-Barcelona tervével. Mária Terézia nagylelkűen még két évnyi járadék előzetes kifizetését ajánlotta fel mindazok számára, akik vissza kívántak térni Spanyolországba. A negyedik török háború (1737-1739) kitörése után a Bánát ismét hadműveleti területté vált. A történet főszereplőinek kalandos életét nagyrészt homály fedi. Ami idáig napvilágra került róluk, azt Agustí Alcoberro néhány hónapja megjelent kiváló összefoglalása tartalmazza: La «Nova Barcelona» del Danubi (1735-1738). La ciutat dels exiliats de la Guerra de Successió, Barcelona, 2011, de minden bizonnyal számos rájuk vonatkozó dokumentum vár még felfedezésre Bécs és Budapest levéltáraiban.

Annak bizonyítéka, hogy Nagybecskerek mindig kész volt vendégül látni a világ legvalószínűtlenebb helyeiről érkező látogatókat: Buffalo Bill és indiánjai Nagybecskereken, 1906-ban. További képek a város múltjából.