Tartson velünk a tea és ló útján

A 古茶马道 Gŭchàmădào, „A tea és ló útja” útikönyv első oldala

A tea és ló útja, amelyen a déli Yünnanból ötezer kilométeren át szállították a teát a Himalája lábai alatt fel északra, a tibeti fővárosba, Lhaszába, ahonnét cserébe pompás nomád lovakat hozak le délre, a Tang-császárság, a Nanzhao-királyság és a helyi főurak udvaraiba, csak 1949-ben, a maoista hatalomátvétellel torpant meg egy pillanatra. Napjainkban újra kezdődik, ma még csak ínyencek számára, de egyre nagyobb érdeklődéstől övezve. Az út menti kisvárosok, mintha Csipkerózsika-álmukat aludták volna hetven éven át, ma is éppúgy állnak, mint az utolsó észak felé menetelő teaszállítmány, az utolsó dél felé ügető ménes elhaladása után. Erre az útra hívjuk meg olvasóinkat most novemberben, amikor az időjárás a szubtrópusi Yünnanban a legoptimálisabb, s a legjobban tudjuk bejárni az egykori útvonal történelmi emlékekben leggazdagabb központi részét.


Budapestről több átszállással jó egy napos repülőút után érkezünk meg Daliba, Yünnan második központjába. a kétmilliós bai nép fővárosába (világörökségre jelölve). A gyönyörű hagyományos óváros a Himalája előhegyeivel körülvett Erhai-tó partján fekszik. A vidéken élő ősi bai nép a tea és ló útjának egyik legfontosabb kereskedőnépe volt, úgyhogy a város bejárása után a második napot a tó partján északabbra fekvő Xizhouban, a legépebben megmaradt régi bai kereskedővárosban töltjük (a térképen a „zhen”-végződések fallal körülvett régi városra utalnak). Az egész kínai Selyemút kereskedelme végig a muszlim hui diaszpóra kezében volt, az ő mecsetjeiket és kitűnő kis éttermeiket is felkeressük. Szállásunk Daliban – csak hogy a sokszínűséget fokozzam – a Yahve Hotelben lesz, amely a katolikus szerzetesek által sok száz éve régi kínai stílusban épített, és máig működő katolikus templom kolostora, s amelyet Pekingből érkezett katolikus kínaiak üzemeltetnek.




Daliból a Himalája előhegységein át, lélegzetelállító hegyi utakon keresztül megyünk busszal Nuodengbe, a tea és ló útjának egyik fontos elágazására, még ugyancsak a bai nép határvidékén. A nagy számú ló ellátásához szükséges sót itt, Nuodengben bányászták, amely így egyfajta szabad királyi város volt, hasonlóan az erdélyi Szék sóbánya-városához. A gyönyörű hegyi városkát a Ming-dinasztia az 1400-as években olvasztotta be a birodalomba, s akkor, jelentőségét vesztve, mintegy megállt az időben, változatlanul őrizve egykori gazdagságát, templomait, boltjait, szellős udvaros arisztokrata házait, amelyek egyikében szállunk meg két éjszakára. Innen látogatunk el a környező kis régi kereskedővárosokba, Baofengbe és a lenyűgöző hegyvidékre.



Nuodengből hosszú, tekergős hegyi úton, hágókon át és folyóvölgyek mentén, ezeréves hidak mellett térünk vissza a tea és ló útjának fő vonalára, Shaxiba, a karavánút legépebben megmaradt régi kereskedővárosába (világörökségre jelölve), a yi nemzetiség központjába. Bejárjuk a várost, a régi kereskedőházakat, a középkori kolostort és a Qing-kori színházat, és kirándulunk a közeli hegyekben fekvő 8. századi Shibao-kolostorba, az egykori Nanzhao királyság – az 1300-as évekig Kínával és Tibettel egyenrangú ország, a mai Yünnan történelmi magva – királyi szentélyébe.



Shaxiból a ma már csak félmilliós, de egykor hatalmas naxi nép központjába megyünk át, Lijiangba, „Kína Velencéjébe”, a három fő folyócska és megannyi mellékág által átjárt ezeréves városba (világörökség), utunk történelmi emlékekben leggazdagabb állomására, amely teljesen kétnyelvű: minden felirat kínaiul és a naxi nép saját ezeréves képírásával is szerepel, amelyet 2005-ben ugyancsak világörökségnek nyilvánítottak. Itt egy egész napot töltünk, nem mintha nem tudnánk még többet, de van sok más látnivaló is a környéken, mint a naxi nemzetiségű régi Baisha kereskedőváros, vagy a világ egyik legmélyebb kanyonja, a Tigrisugrás-szoros a Jangce folyó felső folyása mentén (a Három Párhuzamos Folyó világörökség része), ahol egész napos kirándulást teszünk. Nem gyalog, ami csak kipróbált turistáknak való (22 kilométer hosszú, fel 1000, le 800 méteres szinkülönbséggel), hanem busszal, de azért felkapaszkodva a fontos kilátópontokhoz. A szoros utolsó állomásán különösen szép vendégházban alszunk, majd másnap Daliba visszatérve indulunk a reptérre – aki úgy döntött, az haza, aki még egy kicsit kalandozni akar Kínában, az az újabb kaland kiszemelt helyére.



Az útra annyi jelentkező van már, hogy kettőt is szervezünk belőle, mindkettőt kb. 18 fővel. Az első már az előzetes jelentkezőkkel betelt, de visszamondás esetén itt is lehet még hely, a másodikban meg aztán pláne. A Dalitól Daliig számolva tíz plusz két félnapos út időpontja november 4 – 15, majd november 15 – 26, amelyre rájön oda és vissza is egy-egy nap utazás, összesen pontosan két hét. Aki ezután még szeretne magától kalandozni Kínában – ha már egyszer ott van –, annak szívesen adok javaslatokat. A repülőjegy Pestről Daliba a fent említett átszállásokkal sztenderden 670 euro, a részvételi díj 1000 euro, amely magában foglalja a szállásokat reggelivel, a belföldi utazást bérelt busszal vagy terepjáróval (illetve egy-egy helyen tömegközlekedéssel), és a vezetést. A szállást illetően fontos felhívnom rá a figyelmet, hogy mivel ezen a vidéken a turizmus még gyerekcipőben jár, sok faluban én voltam az első külföldi, akivel valaha találkoztak, ezért a komfort sem mindenütt az, amihez Európában hozzászoktunk. Például fürdő és angolvécé már van, de Nuodengben az egész szállodában mondjuk csak három, tizennyolc emberre. Viszont az a szálloda éppen egy tizennegyedik századi főúr háza, máig úgy megőrizve, ahogy volt, tökéletes kényelemmel. Jelentkezési határidő augusztus 25, péntek, a szokásos wang@studiolum.com címen.


Nincsenek megjegyzések: