Szabadságot kívánok

Így kezdődik Ilja Varlamov, a népszerű orosz fotóblogger újévi köszöntője. Persze mindjárt meg is magyarázza, nehogy bárki félreértse:

„Az autó – szabadság. Szabadság nélkül manapság sehova nem megyünk. A jövő évre kívánok mindenkinek jó és kényelmes tömegközlekedést, biztonságos kerékpáros infrastruktúrát, széles, tiszta járdákat, megfelelő zebrákat, és természetesen dugó nélküli utakat, amelyen autóval is gyorsan és kényelmesen végig lehet hajtani. Kívánok mindenkinek szabadságot, kényelmet és biztonságot bármelyik városban. Ez nem fantázia, ez minden bizonnyal így lesz Moszkvában és a többi városban is.”

Az áthallásoktól nem mentes poszt képei egyelőre azt ábrázolják, milyen távol áll a valóság ettől az ideális elképzeléstől. Minket azonban – különösen Borisz Indrikov posztja nyomán, amelyben a bicikli válik a szabadság szimbólumává – az első kép ragad meg, a magányos kerékpár az elhanyagolt, de néptelen úton, a távolba vesző perspektívával, ellentétes irányban az egyfelé araszoló, de inkább csak álló autók tömegével. A metaforához, ha akarjuk, még azt is hozzátehetjük, hogy az adott helyzetben a biciklista fotózza az autósokat és az egész kontextust, és nem fordítva. Ezt a szabadságot kívánom mindenkinek az új évre.