Isonzónál a helyzet változatlan

A Cadorna tábornokról szóló iménti poszt után Deák Tamás küldött kommentárként néhány újságkivágást a korabeli magyar sajtóból. A jelentéseket száz évvel ezelőtt, 1915-1916 fordulóján írták az olasz frontról. Szép kerek, sőt vidám történetek az osztrák-magyar katonaság vitézségéről és emberségéről, az olasz hadsereg kudarcairól, de főképp Cadorna tábornok könyörtelenségéről és kozmetikázott hadijenentéseiről. Nemzetkarakterológiai fejtegetések, hogy miért nem jó katona az olasz. Egyszóval mindazok a toposzok, amelyeket úgy a hadvezetés, mint a fronton harcoló fiát-férjét féltő olvasóközönség megkívánt, s amelyeket nyilván az olasz sajtó is hasonlóképpen alkalmazott. Hogy a valóságot mennyire tükrözik, az bonyolultabb elemzést kíván. Tekintsük hát őket a háborúnak, alulról nézve.


Az olasz harcok
Görz elfoglalása óta kárbaveszett az olasz csapatok minden elkeseredett erőfeszítése; a jobbára magyar védősereg vitézségén megtörik minden támadásuk. Pedig már hetek óta egyik támadásról a másikra hajszolják a talján csapatokat és minden erejük latba vetésével igyekeznek előretörni az olasz álmok álma: Trieszt felé. Ebben a véres viaskodásban már nem egy olasz hadosztály semmisült meg, de azért Cadorna gróf az olasz fővezér eszelős konoksággal tart ki a terve mellett, mely eddig annyi balsikert hozott az olasz hadseregnek. Legutóbb a Monte Cimonen érte az olaszokat súlyos csapás. Csapataink aláaknázták ezt a hegyet és a levegőbe röpítették. A bravúros hadművelet fényesen sikerült s az ellenség rendkívül érzékeny veszteséget szenvedett. A Monte Cimonen a felrobbantás után támadt egyik üregben körülbelül száz olasz katona rekedt meg, akik sziklabörtönükből nem voltak képesek kimenekülni, mert az üreget egy hatalmas sziklatömb elzárta. Csapataink parancsnoka emberiességből pár órás fegyverszünetet ajánlott az ellenségnek, hogy az alatt kiszabadíthassák a felrobbantott Monte Cimonen a robbanás vájta üregbe szorult olaszokat. Jellemző tény az olasz hadviselés barbárságára, hogy a felajánlott fegyverszünetet visszautasították, nem törődve azzal, hogy e cselekedetükkel a saját véreiket ítélték halálra. A saját honfitársaiktól nyomorultul halálra szánt olasz katonákat mégis sikerült kimenteni csapatainknak. És ez a nemes cselekedet fegyvereinknek véres diadalokkal egyenrangú dicsősége marad. A legnagyobb pergőtűzben, olasz gránát- és srapneleső közben kúsztak fel a magyar egészségügyi katonák a Monte Cimonera, az olaszok sziklabörtönéhez. Az éhségtől és kimerültségtől félholt olaszokat életük állandó kockáztatása mellett szabadították meg vitézeink a leggyötrelmesebb haláltól. E bravúros hőstettel válaszoltak az olasz vezér gyűlöletből fakadó, szégyenteljes barbárságára.


Az olasz hadfi beszél a „hőstetteiről”.
– Ekkor hirtelen jön egy ellenséges gránát és leszakítja a balkaromat!
– De Giuseppe – vág közbe a társaság egyik tagja – hiszen most is megvan a karod!
– Per Dio! – mondja bosszúsan az olasz Háry. – Ha ilyen kicsinyesek vagyok, mit szóltok még a Cadorna jelentéseihez?


Az olasz háború
Cadorna jelentései a rossz időről

Az olaszok a szerelem hónapját, májust várták be, amikor a régtől óhajtott trientinói szőlőhegyek és gyümölcsöskertek felé küldhettek forró vallomást. A szőlők érni fognak már, amikor az olasz róka már nem is epedve, de vérlepetten és vérben forgó szemekkel még mindig fejjel rohan majd a tiroli és krajnai szikáknak s a tiroli, magyar és osztrák katonák biztosan találó acéljainak. A tiroli szőlőkből az olasz nem fog kóstolni soha. A sziklák, szakadékok mögül ezer és ezer halál vár az olasz seregekre, az utak pedig lépten-nyomon veszedelmesen aláaknázva… Olaszországnak itt legalábbis egymillió seregre volna szüksége éspedig olyan példátlan emberpazarlással, amint az oroszok tették a Kárpátokban. De még így is tökéletesen kételkedhetünk az olasz „eroismo”-ban, hősiességben, mely az olasz történelemben nem jelentkezett soha, még a félig meztelen abesszíniai, vagy a szegény, földhözragadt tripoliszi arab néppel szemben sem.

Cadorna már többször a „cattivo tempo”-t, a rossz időt okolta az olasz közvélemény előtt. Aki az olasz népet ismeri, az némileg érthetőnek is találja ezt a mentegetést. A meleg éghajlat túlérzékennyé teszi az olaszokat minden időváltozás irányában. Dél-Olaszországban néhány hétig tart csupán a tél. Hó pedig legfeljebb egyszer-kétszer esik. A rövid téli időszakot pedig csak reggeltől estig tartó folytonos esőzés jellemzi, ami az egész esztendőben nevető, azúrkék éghez szokott népet valósággal kétségbeesett hangulatba dönti.

Az olasz nép zöme télen azért nem dolgozik, mert az esős idő tönkreteszi a kedvét, az év többi szakában pedig mindenkor többre becsüli a semmittevést, mint a túlzott munkát. Az Isonzónál harcoló olasz katonák pl. a vasárnapot és ünnepnapot követelik megtartani, amit semmiféle más nemzet katonáinál nem tapasztalunk.

Az olasz népre tehát némileg hat Cadorna mentegetőzése a rossz időjárással, bármennyire is kacag rajta egész Európa. Ha a tél közbe nem lép, igen valószínű, hogy az olaszok már előbb beleavatkoztak volna az ígért óriási vérdíjért, de ők bevárták a tél elmúlását, mert ismerték a seregük karakterét, mely téli hadjáratra képtelen – a felső-olaszországi sereg egy részének kivételével. Eddig nagyrészt ezeket az alpiniket küldték; de ha ezek megfogyatkoznak, a gleccserek, havasok és alpesi viharok sajátos hazájában az olasz hadsereg minősége még jobban alá fog szállani, mert a középolasz és délolasz nép katonai szívóssága messze elmarad a lombard katonaságától, különösen, amelyikben német vér is csörgedez.

Úgy látszik, a Matin-t nem köti olasz pénz, s azért bátorsága volt megállapítani, hogy az olaszok ott vannak most is, mint egy hónap előtt. (…)


Egy nap Montfalcone mellett

(…) Ebéd közben a tisztek körében gyengéd derű terjed szét. Táviratot hordanak körül, Cadorna legfrissebb „időjárási jelentését”. Nem nagyon ügyesek ezek a kommünikék. Valamit muszáj naponta jelentenie, és minthogy győzelmekről nem nyilatkozhatik, hát az „időről” cseveg. Ez alkalommal például:

– A rossz időjárási viszonyok, amelyek néhány nap óta tartanak, újabb próbák elé állították és állítják ma is csapataink ellentállóképességét, amellyel megingathatatlan szívóssággal győzik le azokat. A harctér területén a köd akadályozza csapataink tevékenységét. Másrészt lehetővé teszi az ellenségnek, hogy erősebb mértékben végezze erősítési munkálatait, amelyeket mi kisebb csapatokkal igyekszünk zavarni.

Minthogy az olasz vezérkari főnök így mégsem fejezheti be jelentését, olyasvalamit tesz, ami elég ravasznak mondható. Ugyanis kitalál két osztrák-magyar támadást az olasz front ellen, és jelenti, hogy „győzelmesen visszavertük” e támadásokat. A valóságban ezek a támadások sohasem történtek meg (…)


Déltiroli front
Hogy állunk? Egy év alatt a „vitéz” olasz hadsereg csak addig tudott „előretörni”, ameddig hadvezetőségünk megengedte. Az egész világ mulatott Cadorna jelentésein, melyek – a várt győzelmek helyett – mindig csak az időjárás viszontagságairól számoltak be. Most már változatosabbak a Cadorna jelentései, mert napról napra újabb visszavonulásokról számolnak be, amelyeket nem az „időjárás” okozott; csak azokról a foglyokról és ágyúkról meg gépfegyverekről hallgat az olasz hadvezetőség, melyeket a mi vitéz katonáink ejtettek. De nekünk az is elég, ha mi tudunk a nagyszerű győzelmekről, melyeknek sorozatán már a lombárd síkság széléig jutottak hős katonáink. Hogy milyen nehézségek árán, mutatja ez a térkép, melynek zordon bércei hadseregünk örök dicsőségét hirdetik.


Az Isonzó-front
Hogy állunk? A kárpáti véres csaták ádáz, elkeseredett szívóssága ismétlődik meg az olasz fronton. Kilenc hónapja törik hadállásainkat az olaszok a Karsztok sziklabércein, s az eredmény az, hogy ma már hátrább állnak, mint ameddig a háború kezdetén eresztettük őket. Szóval „defenzív” hódító hadjáratot folytatnak, és Cadorna már nem az időjárás viszontagságairól számol be.

A Cadorna-jelentések toposzának ellenpárjaként álljon itt végül egy jellegzetes osztrák-magyar Höfer-jelentés. Az erőt és pozitivitást sugárzó jelentés bizalommal és reménnyel tölti el az olvasót. Amelyhez hasonlókat kívánunk mi is olvasóinknak az új évre.


Nagy olasz vereség
A Görz-vidéki harcok, amelyek a legutóbbi napokban mind nagyobb terjedelmet öltöttek, tegnap az olasz 3. hadsereg általános támadása következtében csatává fejlődtek. Az ellenségnek mintegy 4 hadteste hatalmas tüzérségi támogatással előrenyomult a görzi hídfőtől a tengerig terjedő arcvonalunk ellen. Teljesen visszaverettek és borzalmas veszteségeket szenvedtek. Hála kiváló harcedzett csapataink, különösen vitéz gyalogságunk minden dicséreten felül álló magatartásának, minden hadállás változatlan birtokunkban maradt. Szilárdul és híven állnak őrt hőseink a monarkia délnyugati határán, szemben az ellenség túlerejével. Biztos számukra hazájuk minden népének és az északon győzelemről győzelemre haladó seregeinknek hálája.

Az Isonzo középső részén, a Krn területen és a többi arcvonalon tegnap jelentős esemény nem történt.

Höfer, altábornagy
a vezérkar főnökének helyettese