Città irreale


irreale1 irreale1 irreale1 irreale1 irreale1 irreale1 irreale1 irreale1 irreale1 irreale1 irreale1 irreale1 irreale1 irreale1 irreale1 irreale1 irreale1 irreale1 irreale1 irreale1 irreale1 irreale1 irreale1 irreale1


„Napnyugtakor minden város csodálatos, de némelyik még csodálatosabb. A domborművek rugalmasabbá válnak, az oszlopok gömbölydedebbé, az oszlopfők göndörebbé, a párkányok határozottabbá, a tornyok komorabbá, a fülkék mélyebbé, a tanítványok redőzöttebbé, az angyalok légiesebbé. Az utcákra lassan rátelepszik a sötétség, de a Fondamenta és ama hatalmas folyékony tükör számára, amelyen motorcsónakok, vaporettók, gondolák, lélekvesztők és uszályok, mint szétszórt öreg cipők szorgosan tapodják a barokk és gótikus homlokzatokat, nem kímélve a te tükörképedet sem, vagy az arra járó felhőét, még nappal van. „Színezd ki”, suttogja a téli fény, ahogy megül a kórház téglafalán, vagy a világűrben tett hosszú út után végre hazaérkezik a San Zaccaria frontonéjének paradicsomába. És az ember érzi, milyen fáradt a fény, ahogy még vagy egy órát ott pihen a Zaccaria márvány héján, miközben a föld lassan a másik arcát fordítja a mennyei világítás felé. A legtisztább téli fény ez. Nem hordoz magában sem meleget, sem energiát, levetkőzte és otthagyta őket valahol a világűrben, vagy a legközelebbi csillagfelhőben. Részecskéinek egyetlen vágya, hogy egy tárgyra találjanak, legyen bár kicsi vagy nagy, s azt láthatóvá tegyék. Privát fény ez, Giorgione vagy Bellini fénye, nem Tiepolóé vagy Tintorettóé. És a város lebeg ebben a fényben, ízlelgeti az érintését, a végtelen simogatását, amelyből érkezett. Hiszen végtére is a tárgy az, ami priváttá teszi a végtelent.”
Joseph Brodsky: Watermark. An essay on Venice, 1992


irreale2 irreale2 irreale2 irreale2 irreale2 irreale2 irreale2 irreale2 irreale2 irreale2 irreale2 irreale2 irreale2 irreale2 irreale2 irreale2 irreale2 irreale2


3 megjegyzés:

Tamas DEAK írta...

Imádom. Benne van az örök szerelmek között.

Balázs Árpád Rafael írta...

Fantasztikus idézet, fantasztikus fotók. Köszönjük.

rb

Bodó Julianna írta...

Lenyűgözőek a fotók. Attól meg külön boldog vagyok, hogy Brodsky idézet kíséri. Néhány éve, velencei utunk során a San Michele-szigeten megkerestük Brodsky sírját. A úton ott volt velem a könyv, néhány fotót (persze, sokkal szerényebb kivitelű képek)én is abból vett idézetekkel együtt osztottam meg (az egyik épp ez volt). Az ilyen egybeesésektől mindig felvillanyozódom: hogy valaki, valahol, egyszer valamit hasonlóképpen észlel, gondol, lát...