Taʿârof


A perzsák, mint az imént láttuk, nagylelkűséget és önzetlenséget tanúsítanak az idegen iránt, s ezt töbnyire komolyan is gondolják. Amikor már nem gondolják annyira komolyan, akkor kezdődik a taʿârof, az udvariaskodás ceremóniája, amely éppolyan, mint az iszfaháni Ali Qapu sah-palota üres terrakotta-elemekből épült álboltozata e bejegyzés illusztrációin: ha nem is arra a célra szolgál, amelyre látszólag létrehozták, mégis megszépíti, színessé és gazdaggá teszi a csupasz valóságot.


Taʿârof az, amikor egy idegen a távolsági buszon meghív magához vacsorázni, vagy a taxisofőr azt mondja, hogy ingyen volt a fuvar, pedig egyikük sem gondolja komolyan. Ha a kezdő beleesik a csapdába, és elfogadja a felajánlást, onnantól a történetnek különféle folytatásai lehetnek. Lehet, hogy az illető udvariasan feltálalja a vacsorát, sőt ágyat is kínál, s az ember csak később, tapasztaltabb fejjel jön rá, hogy eredetileg nem így gondolta. De az is lehet, hogy mindjárt figyelmezteti a tévedésre. Amikor először ültem taxiban Teheránban, az úton perzsául csevegtem a sofőrrel, s amikor a végén megkérdeztem, mibe kerül, azt mondta, semmibe. „Micsoda?” kérdeztem döbbenten, mire ő ráeszmélt: hiába tudok perzsául, ha nem ismerem az udvariaskodás szokását, s most villámgyorsan kell lépnie, hogy el ne tűnjek fizetés nélkül. „Ó, csak taʿârofot játszottam”, mondta nevetve.

Ha az ember meg akarja tudni, vajon az adott felajánlás őszinte volt-e vagy csak taʿârof, legjobb elutasítani, ami szintén a taʿârof része. Ha az illető komolyan gondolja, úgyis addig erősködik, míg el nem fogadjuk. Rá is lehet kérdezni, hogy bâ taʿârof yâ bedun-e taʿârof, udvariaskodásból vagy anélkül tette-e az ajánlatot. Az interneten néhány oktatófilmet is találunk a taʿârof lépéseiről, például a Learn Persian with Chai and Conversation sorozatának ezt a darabját, ahol az amerikai fiú a maga kárán tanulja meg, hogyan viselkedjen az ajtóban, az éttermi fizetésnél, és ha vendégségben kínálják.


Gyakran egyértelmű, hogy a felajánlás csupán taʿârof, de a kultúrember ilyenkor is betartja az életet megszépítő udvariassági lépéseket. A leggyakoribb eset, hogy a taxis vagy a boltos elhárítja a fizetést, de az ember nem fogadja el ezt. Ebből az alábbi tipikus párbeszéd kerekedik:

Gheymat-e savâri chand e? mennyi lesz a fuvar?
Ghabele nadâre, semmibe sem kerül
Kheili mamnunam, nagyon köszönöm. (Lélegzetvételnyi szünet után.) Befarmâyid, gheymat-ra beguyid, ugyan már, mondja meg, mibe kerül.
Ghabele nadâre. Dah toman, semmibe sem kerül. Tíz tomán.


Ne csodálkozzunk, ha a végül kibökött összeg magasabb annál, amit vártunk. Ilyenkor a forgatókönyv gyakran átvált egy másik párbeszéd-típusba, az alkudozásba. Én azonban, ha csak nem túlságosan szemtelen az összeg, ebbe már nem bocsátkozom bele: részben időkímélés végett, részben mert még így is nevetségesen olcsó, s nem utolsósorban éppen ama úriemberség megőrzése végett, amely a taʿârof végső célja.


A taʿârof évezredes java és játéka a perzsa kultúrának. Érdekes, hogy legkorábbi lejegyzett példája mégsem ebből a kultúrából származik, hanem a szomszédból, az iránival távoli rokon hettita nép köréből:

• Ábrahám fölkelt, és így szólt a hettitákhoz: „Én csak vendég és jövevény vagyok nálatok. Ezért adjatok nekem egy sírhelyet, hogy házam halottait eltemethessem.”
• A hettiták így válaszoltak Ábrahámnak: „Hallgass ránk, urunk! Te főember vagy közöttünk. Temesd halottaidat legjobb sírhelyeinkre. Senki közülünk nem tagadja meg tőled a sírját, hogy oda temesd halottaidat.”
• Ábrahám erre fölkelt, meghajtotta magát az ország lakói, a hettiták előtt, és így szólt hozzájuk: „Ha beleegyeztek abba, hogy házam halottait eltemethessem, akkor hallgassatok meg: járjatok közbe értem Efronnál, Cochár fiánál, hogy a machpelai barlangot, ami az övé, és birtokának szélén fekszik, engedje át nekem. Adja el nekem jelenlétetekben teljes áron temetőhelynek.”
• Efron éppen a hettiták között ült, és válaszolt Ábrahámnak: „Nem úgy, uram. Hallgass meg engem. A telket neked ajándékozom, s neked adom a barlangot is, amely rajta van. Honfitársaim jelenlétében ajándékozom neked, temesd el halottaidat!”
• Ábrahám meghajtotta magát az ország lakói előtt, és így szólt Efronhoz: „Hallgass meg engem. Én megfizetem neked a telek teljes árát. Fogadd el tőlem, hogy eltemethessem ott halottaimat.”
• Efron ezt válaszolta Ábrahámnak: „Hallgass meg engem, uram. Egy négyszáz ezüstsékel értékű telek, mi az köztem és közted? Temesd el halottaidat!”
• Ábrahám meghallgatta Efront, és Ábrahám lemérte Efronnak, amit az a hettiták jelenlétében megnevezett: négyszáz ezüstsékel, ahogy az a kereskedők körében járja.

(Ter 23,3-16)

A háromezer éves párbeszéd ugyanazokat a lépéseket követi, mint a tegnapelőtti Teheránban. A kánaáni hettiták erősködnek, hogy odaajándékozzák a barlangot, de Ábrahám csak pénzért hajlandó elfogadni. A végén pedig a hettita Efron, úgy tűnik, éppolyan jól jár, mint a teheráni taxis: jó áron eladta nemcsak a barlangot, de még a hozzá csapott telket is, amelyet Ábrahám eredetileg nem is kért.

Hosszú távon azonban Ábrahám járt a legjobban, amiért elfogadta az árukapcsolást, és nem bocsátkozott bele a taʿârof végén nyitva hagyott alkuba. Egyfelől megőrizte úriember imázsát a következő évezredek bibliaolvasói körében. Másfelől pedig így tett szert első törvényes tulajdonára a későbbi Izrael földjén.


6 megjegyzés:

דוד írta...

Milyen jo egybeeses.
Holnaputan szombat reggel olvassak חיי שרה kezdetu hetiszakaszt (szoro elete)
ami pontosan a fenti idezettel kezdodik, amiben Avraham alkudozik a Chevronban
levo kettos barlangra. (Mearat hamachpela).
Ilyenkor nagyon sokan utaznak oda, mert kulonosen erdekes hogy ott legyenek a barlangban
amikor ott ezt a reszt olvassak fel.

Studiolum írta...

Tényleg fantasztikus egybeesés! Nagyon köszönöm!

Az azért a fentiek fényében nagyon fontos distinkció, hogy Ábrahám itt nem „alkudozik”, hanem végigjátszik egy szokásos udvariassági kört, amelyben ő egyfolytában a fizetés mellett tart ki. Amikor pedig az alkudozási kör kezdődhetne, abból elegánsan kilép, lealkudás nélkül fizeti meg a kért árat. Ez is megerősíti jogát a megszerzett földre.

דוד írta...

Simson Rafael Hirsch (XIX.szazad) hosszu, nemet nyelvu kommentarjaban az adott helyen
azt mondja, hogy a vita tkp. akorul forog, hogy Avrohom csak a barlangot akarta megvenni
feleseget eltemetni, de Efron csak a mezovel egyutt hajlando eladni.
Avrohom akarta a barlangot kulonosen, mert a hagyomany szerint az elso emberpar (Odom es
Chave) is oda van eltemetve, erre utal kulonben a varos masik neve is - Kirjat Arba -
a negy parra utal (kb. negyek varosa).

Studiolum írta...

Igen, ezt mondja a modern bibliakutatás is, ahogy én is említem az utolsó előtti bekezdésben: hogy a hettita Efron jól akar járni, és azonnal hozzácsapja a mezőt is a barlanghoz. De vitáról szó sincs: Ábrahám annyira akarta a barlangot, hogy szó nélkül belement az árukapcsolásba, s az ár hallatán – amelyet egyes kutatók a korban magasnak tartanak (az „ahogy az kereskedők körében járja” nem az ár nagyságára, hanem a sékel mértékére vonatkozik) – sem kezd alkudozni, hanem azonnal megfizeti azt. Az első emberpár itteni sírjának hagyománya érdekes: valóban lehetett ilyen hagyomány a korban, vagy ez utólagos? Az első emberpárnak jó pár másik helyen is említik sírját.

דוד írta...

Nem tudom hol van ez megemlitve eloszor.( az elso emberpar temetkezesi helye)
ערובין נ"ג עמוד א
ebben a Gemaraban az oldal felso reszen van ez megemlitve nem sokkal a misna utan.
Tehat mondjuk az otodik szazadban ez mar kozismert volt.
Bizonyara ez is tamaszkodik valamire, dehat azt mar nem tudom.
Meg kellene nezni a Tora Slema-ban talan ott van valami mas is.
Ez most nincs itt de on line is meg lehet talalni.

Tamas DEAK írta...

Az iráni kollega - akit alapvetően keveset látunk, mert éjszakás - meséli, hogy már a taʿârof is fejlődik. Egyrészt még viccesebbre, mert mostanában egyre gyakrabban kiderül a játék után hogy egyik szórakozó félnek sincs egy vasa sem, másrészt technikásabbra, mert az ügyesebb vendégek külön nullafeltöltött bankkártyát tartanak taʿârof játékra.