Assunta


Mi ez az izgalmas installáció, amely egymaga betölti a milánói Dómmúzeum, az egykori királyi palota egy teljes középkori termét? Talán olyanfajta modern Mária-szobor, amilyet az elmúlt években állítottak a római gettó kapuja mellett, a Sion Rózsája kápolnában, amely előtt a helyi zsidóknak évszázadokon át minden szombaton meg kellett hallgatniuk a domonkosok prédikációját, hogy esélyt kapjanak a megtérésre?


Nem. Sokkal inkább olyan spontán népi konstrukció, amely minden előzetes átfogó terv nélkül, lépésről lépésre alakul ki és terebélyesedik el helybéli iparosok keze nyomán, akiknek a sosem látott léptékű megbízás lehetőséget ad rá, hogy megéljék a bennük rejlő gyermeket. Mint az Ukrajnában látott vasbeton templom posztmodern konstruktivista zsaluzata.


Az ilyen alkalmi konstrukciók törvényszerű sorsa az elmúlás, kivéve ha tartós művek nem látható tartószerkezetének szánták őket. Mint a milánói vas szerkezetet, amely nem kortárs alkotás, mint első pillantásra gondolnánk, hanem kétszázötven éves steampunk. 1770-ben a Nagyboldogasszony-napi körmeneten a mennyekbe fölvett Mária óriási figuráját könnyítette ki és tette hordozhatóbbá. Giuseppe Antignati által faragott feje most is ott látható mellette a kiállításon, csakúgy, mint a kis modell, amely megmutatja, hogyan rendeződtek el a ruha redői a konstrukcióra itt meg ott ügyesen ráhegesztett erővonalak mentén. Amint az ukrajnai zsaluzat esetében is, a másodlagos szerkezet sokkal izgalmasabb a láthatónak szánt végső koncepciónál.


Esteban Salas (Santiago de Cuba, 1725-1803): Assumpta est Maria. Teresa Paz, Ars Longa de la Havane, Maitrise de la Cathédral de Metz

assunta assunta assunta assunta assunta assunta assunta assunta assunta assunta assunta assunta assunta assunta assunta assunta assunta assunta


Nincsenek megjegyzések: