Szent Márton-nap


Szent Márton-nap vigiliáján Pannonhalma felé haladva a szőlőskertek meleg színekkel ragyognak fel a lenyugvó nap fényében. A tőkék már kopárak, a levelek vörös szőnyege a földre terült az érkező Márton előtt, akinek újborát ma este, a vesperás után bontják meg az apátságban a neve napjára adott fogadáson.

pannonhalma1 pannonhalma1 pannonhalma1 pannonhalma1 pannonhalma1 pannonhalma1 pannonhalma1 pannonhalma1 pannonhalma1 pannonhalma1 pannonhalma1 pannonhalma1 pannonhalma1 pannonhalma1 pannonhalma1 pannonhalma1 pannonhalma1 pannonhalma1 pannonhalma1 pannonhalma1 pannonhalma1

A mezők fölött avarégetések füstje száll, fanyar illat járja át a levegőt. Az út kis falvakon át vezet, a fogadók mindenütt Márton-napi libapecsenyére invitálnak. A Márton-napi újbor és a liba, a betakarítás utáni hálaadás és az utolsó nagy lakomaalkalom a hamarosan kezdődő adventi böjt előtt: legtöbbünknek ez a középkori eredetű hagyomány jut eszébe Mártonról. No meg a köpeny.


A látogatók szép modern fogadóépületénél öt órakor kezdődik a Szent Márton-lábnyom felavatása. A zarándoklábnyomot ábrázoló bronz dombormű az egész Európát behálózó Via Sancti Martini zarándokútvonal jelképe, amely a Szent Márton-hagyományt őrző, az ő nevét viselő vagy neki templomot szentelő településeket fogja össze. Ebbe kapcsolódott be a pannonhalmi Szent Márton apátság, a szent magyarországi tiszteletének egyik legjelentősebb központja. Az avatást Dejcsics Konrád, a pannonhalmi Szent Márton-év szervezője vezeti be, Várszegi Asztrik pannonhalmi főapát és Orbán Róbert, az útvonal magyarországi tanácsának elnöke mondanak rövid beszédet. Mindketten azt hansúlyozzák, hogy Szent Márton maga is zarándok volt: nemcsak mert élete során a 4. századi Savariától, a mai Szombathelytől Itálián és Germánián át a galliai Tours-ig jutott, hanem mert ottani püspöki munkája, térítő és egyházszervező tevékenysége is egyetlen szüntelen vándorlás, s egyszersmind az Isten felé folytonos zarándokúton lévő ember eszményének megvalósítása volt. Halála után pedig tours-i sírja fölött épült Európa legnagyobb temploma és Róma után második legfontosabb zarándokhelye.

pannonhalma2 pannonhalma2 pannonhalma2 pannonhalma2 pannonhalma2 pannonhalma2 pannonhalma2 pannonhalma2 pannonhalma2 pannonhalma2 pannonhalma2 pannonhalma2 pannonhalma2 pannonhalma2 pannonhalma2 pannonhalma2 pannonhalma2 pannonhalma2 pannonhalma2

Az este vesperással zárul az ezer éves főapátság templomában. A kolostor valamennyi szerzetesének részvételével bemutatott mindennapos liturgia ezen a napon csak a pannonhalmi apátságban ismert, s az itteni kéziratokban már sok száz éve feljegyzett Szent Márton-himnusszal bővül. Az első antifóna közösen énekelt válasza, Ruhátlan voltam és felruháztatok, a köpenyét a koldussal megosztó Mártonra utal, a kiszolgáltatottak védelmezőjére, akinek ezt a vonását különösen hangsúlyozzák Pannonhalmán. A liturgia végén pedig a főapát, mint minden évben ezen az estén, ünnepélyesen elhelyezi az ónix főoltáron Szent Mártonnak, az apátság patrónusának az altemplomban őrzött ereklyéjét.

pannonhalma3 pannonhalma3 pannonhalma3 pannonhalma3 pannonhalma3 pannonhalma3 pannonhalma3 pannonhalma3 pannonhalma3 pannonhalma3 pannonhalma3 pannonhalma3 pannonhalma3 pannonhalma3 pannonhalma3

A másnap 11 órás ünnepi misét Erdő Péter bíboros, Magyarország prímása celebrálja. Mártonról mint a püspökök példájáról beszél, aki hatalmas egyházszervező erőfeszítése mellett származásra, társadalmi helyzetre, sőt vallásra való tekintet nélkül egyaránt készségesen és alázatosan állt rendelkezésére minden rászorulónak. A mise után pedig Magyarország elnöke nyitja meg a Szent Márton születése 1700. évfordulójának szentelt nemzetközi Szent Márton-évet. Beszédében a pannóniai szentnek mint Magyarország pártfogójának jelentőségét hangsúlyozza.

pannonhalma4 pannonhalma4 pannonhalma4 pannonhalma4 pannonhalma4 pannonhalma4

Szent Márton, néphagyományok figurája, zarándok és püspök, az osztozás és a közösség jelképe, országok és fejedelmi alapítású kolostorok patrónusa, aki a maga korában határozottan szembeszállt a fejedelmekkel. Hány arca van ennek az ezerhétszáz éve született szentnek, az első európai személyiségnek, hányféle helyi jelentése, hányféle árnyalata tiszteletének az egykor általa is bejárt Via Sancti Martini mentén és azon túl szerte a kontinensen?

Ennek eredünk most nyomába, a Szent Márton-tisztelet legfontosabb európai központjait végigjárva, az Európa Kiadó által a Szent Márton-évre tervezett Szent Márton nyomában kiadványhoz anyagot gyűjtve, fotózva, interjúzva, könyvtárazva. Ennek az útnak egyes állomásairól tudósítunk a következő hetekben itt a blogon. Tartsanak velünk.


5 megjegyzés:

Gabor írta...

A fotók -- különösen is néhány az első blokkbeliek közül -- irigylésre méltóak.

Studiolum írta...

Gábor, Neked nincs mit irigyelned. Hacsak nem azt, hogy éppen a napnyugta utolsó perceiben érkeztem Pannonhalmára, a hosszú és színes ősznek egy különösen ragyogó napján. Lehet, Márton keze volt a dologban.

Balázs Árpád Rafael írta...

Nagyon is profán írás, amire felhívom a figyelmet, de Márton ünnepe liba-vonatkozásait tárgyalja, így most nagyon is időszerű (volt). Azt nem is kell hangsúlyoznom, hogy a szerző kulináris „készségei” egészen rendkívüliek... http://www.origo.hu/tafelspicc/kozelet/20131030-vancsa-istvan-ludhust-enni.html

Dorka írta...

De gyönyörűséges ez a Pannónia...

Swann írta...

Kedves Tamás, Szvetlana Alekszijevics Elhordott múltjaink c könyvét elolvasván (részemről elragadtatás és elképedés) , szokásos online turném keretében tájékozódtam a szerzőről. Hát, lássatok csodát, az alábbi interjúra bukkantam http://cultura.hu/szub-kultura/probaljuk-tartani-az-iramot/, melyben igen- igen rangos kiadói tervek között találkoztam új könyved várható megjelentetésével. A kiadó nem kisebb orgánum, mint az Európa! Gratulálok.