Ganz Ábrahám a Hindukushnál

Широка страна моя родная, tágas föld Oroszország, jut benne hely minden népnek. Ahogy Araz kiszemezgette a tegnapi posztban az azerbajdzsáni fényképeket Szergej Prokugyin-Gorszkij orosz birodalmi fotóprojektjéből, úgy én is nekiláttam, és legalább két magyar vonatkozású fényképet találtam a Library of Congress által digitalizált 1902 színes felvétel között.

„Hungary” keresésre az adatbázis egyetlen képet ad ki. Eredeti felirata nem maradt fenn, de a könyvtárosok Paul Cooper elektromérnök és Martin Chadzynski katonai külpolitikai szakértő 2001-es javaslata alapján azt a címet adták neki: „Budapesten készült generátorok a jolotani vízierőmű géptermében, a Murghab-folyón (1905 és 1915 között)”


Ez a Library of Congress katalógusában található kép a 2004-es Blaise Agüeras y Arcas-féle automatikus rekonstrukció eredménye. A másik változat a Walter Frankhausen (Walter Studio) féle 2001-es kézi rekonstrukció.


A joloteni Hindukush vízierőmű 1909-ben épült a Murghab folyón, a Kaspi-tengeren túli Területen (Закаспийская область), azaz a mai Türkmenisztán délkeleti részén. III. Sándor cár 1887-ben itt, az ókori Merv város (ma világörökség) közelében vásárolt meg türkmén törzsektől egy hatalmas puszta földterületet, hogy azon megalapítsa a legendásan termékeny mervi oázis modern utódját. A cári birtokon hohol – ukrajnai – telepesek beköltöztetésével hatalmas modern mintagazdaságot, egyfajta korabeli technopolist hozott létre, kiterjedt öntözéssel, virágzó gyapotfeldolgozással és más iparágakkal. Ezek áramellátására szolgált a Hindukush erőmű, amely 1350 kW teljesítményével a cári Oroszország legnagyobb teljesítményű vízierőműve volt. (Összehasonlításként: 1917-ben a több ezernyi orosz vízierőmű összteljesítménye 19 MW volt.)

A Hindukush-vízierőmű 1911. január 24-én feladott képeslapon. A „Turkesztán látképei” sorozatból

Prokugyin-Gorszkij kétszer is járt a vidéken, először 1906-1907-ben, majd 1911-ben. A mervi járásból összesen 68 fényképe maradt ránk, az ókori Merv város romjai és a türkmén pásztorok etnográfiai felvételei mellett elsősorban a gyapotföldek, gyapotfeldolgozó üzemek és a vízierőmű képei. Utóbbiról, amelyet nyilvánvalóan csak 1911-es útján fényképezhetett, a Library of Congress a fentivel együtt hat felvételt őriz. Minthogy az útról készült regisztrációs album nem maradt ránk, a Library of Congress katalógusa a felvételek nagy részének helyét nem közli, ezeket a „The Legacy of Prokudin-Gorsky” nemzetközi projekt azonosította.

prokudin2 prokudin2 prokudin2 prokudin2 prokudin2 prokudin2 prokudin2

Ilyen teljesítményű generátor előállítására a korabeli Magyarországon csak a Ganz Művek volt képes. A céget a svájci Ganz Ábrahám alapította 1845-ben vasöntödének és gépgyárnak, eredeti gyára mindmáig áll Budán, 1964 óta múzeumként látogatható. Utóda, Mechwart András a céget 1869-ben elektromos osztállyal bővítette, s világhírű vállalkozássá és a Monarchia egyik legnagyobb cégcsoportjává tette. A Ganz és Társa Danubius Villamossági Gép- Waggon és Hajógyár Rt. Európa- és Ázsia-szerte szállított gépeket. Öreg hajódaruikkal még magam is találkoztam Odesszában. A háború után a céget államosították, majd 1959-ben Ganz-MÁVAG néven összevonták a szomszédos mozdony- és vagongyárral. Gyerekkoromban ez a városnegyednyi épülettömb Kőbányán önálló város volt a városban, a kerület munkásságának jelentős részét foglalkoztatta. Kórusától és zenekarától korábban idéztük már a Lenin-dalt. Aztán a rendszerváltással a céget eltörölték, és a privatizálás nevében elkótyavetyélték, amiben olasz tolmácsként magam is részt vettem. Az épülettömb azóta Európa legnagyobb kínai piaca, legértékesebb része az a kis kínai kifőzde, amelyet még ennyi év után is Budapest egyik legjobb kínai konyhájának tartok.

A joloteni Hindukush vízierőművet azonban a rendszerváltás sem tudta kikezdeni. Immár több mint száz éve folyamatosan működik az eredeti berendezéssel, amelyről éppen száz évvel Prokugyin-Gorszkij után, 2011-ben timmekun tett fel egy fotósorozatot a yandex.ru-ra. Látszik, hogy a gépteremben semmi sem változott. Ugyanaz a padló csempéje, ugyanaz az ablak osztása, ugyanazok a gépek, ugyanúgy befénylik a padló a fotón. És ugyanaz a réztábla felirata is, mint több mint száz évvel ezelőtt.




Ганцовская электр[отехническая] комп[анія] въ Будапештѣ – Ganz Elektromos Művek, Budapest

A nyugati csúcsberendezések importja egyébként nem volt ritka dolog a cári Oroszországban. Prokugyin-Gorszkij egy másik fényképén a zlatouszti vasmű asztalosműhelyében látunk olyan fűrészgépet, amelyet felirata szerint a berlini Reinickendorfban gyártottak, csak néhány S-Bahn-megállóra onnan, ahol ezt most írom. A reinickendorfi gyár megvan még. Kíváncsi vagyok, vajon a zlatouszti megvan-e, s benne a gép is.



Prokugyin-Gorszkij másik magyar vonatkozású fényképéről majd egy következő bejegyzésben lesz szó.

2 megjegyzés:

Balázs Árpád Rafael írta...

Biztos vagyok benne, hogy Studiolum is írt erről a fantasztikus mesterről - de nem találom... Lehet, hogy csak beszélgettünk róla? Mindenesetre a gugli számos találatot ad ki a feltaláló nevére, az alap talán az index írása, ezt többen is felhasználják, de vannak további érdekes adalékok a továbbiakban. Különlegesen okos fickó lehetett, az biztos! Ez is egy igen jó írás róla!
rb
http://index.hu/kultur/2012/09/15/szines_fotok_az_orosz_birodalom_vegnapjairol/

Studiolum írta...

Nem, nem írtam. Pont azért, mert annak idején hirtelen az össze csatornán egyszerre jelent meg vagy száz képe meg az életrajza, nagyjából ugyanazok, és azt gondoltam, ezt kár még egyszer így megismételni. Ha ennél többet tudok, akkor szívesen, mint ezt a mostanit is, vagy mint ahogy Araz írt tegnap az azerbajdzsáni fotóiról.