Allah legyen irgalmas hozzád, Prokugyin-Gorszkij

Egyes mindent jobban tudó honfitársaink a fenti kívánság – „Allah rəhmət eləsin” – hallatán valószínűleg sietnének rávágni, hogy az illető, nem-muszlim lévén „nem kaphat rəhmət-ot”. Minthogy azonban az azerbajdzsáni kifejezés eredete az arab “رحمة الله عليه”, azaz „Allah legyen irgalmas hozzá” sírfelirat-formula, ezért a kívánság már régesrég eljutott címzettjéhez, a mindent hallóhoz, mindent látóhoz, a mindenek fölött könyörületeshez és irgalmashoz, úgyhogy hiábavaló beszédnek itt helye nincs.

Mirza Jalil ugyancsak azzal kezdi „Qurbanəli bəy” című 1907-es novelláját: „Qoqol, Allah sənə rəhmət eləsin” azaz „Gogol, Allah legyen irgalmas hozzád.” Nyikolaj Vasziljevics Gogol (1809-1852) szatirikus írásai nyilvánvalóan nagy hatással voltak Jalil Mammadguluzade (1869-1932) munkásságára, s hozzájárultak a „Molla Nəsrəddin” irodalmi iskola születéséhez.

Szergej Mihajlovics Prokugyin-Gorszkijt (1863-1944) a színes fotográfia egyik úttörőjeként tartják nyilván. Amiért rəhmət”-ot kívánunk neki, az az, hogy minden bizonnyal ő készítette az első színes fotót Azerbajdzsánról és az azerbajdzsániakról.

Ki volt Prokugyin-Gorszkij?

Érdekesség, hogy a Prokugyin-Gorszkij család Murza Musza (1350-?) tatár nagyhercegtől származik, aki fiaival együtt az Aranyhordától pártolt át a moszkvai nagyfejedelemséghez, felvéve az orthodox kereszténységet és a Pjotr nevet. Családi címerében a félhold és a csillag tehát a tatár gyökerekre utal, míg a folyó hullámai a Neprjadvára, a Don mellékfolyójára, s a részvételre az 1380-as kulikovói csatában. Úgy tartják, hogy ebben a csatában, amely Dmitrij nagyherceg (1350-1389) győzelmével végződött Mamaj kán (1335-1381) serege fölött, Pjotr minden fiát elvesztette. Dmitrij herceg, aki e győzelemről kapta a Donszkoj, azaz Doni melléknevet, a Rurik dinasztiából származó Marija hercegnőt adta Pjotrnak feleségül, s a Gora (oroszul „hegy”) birtokával jutalmazta őt hűségéért. A Gorszkij család tehát Pjotr Gorszkijjal veszi kezdetét. Unokáját, Prokopij Alfjorovicsot (1420-1450) Prokudának (másképpen „prokaznyik”-nak, azaz „pajkosnak”) nevezték, s az ő leszármazottai ilyenformán a Prokugyin-Gorszkij nvet viselték.

Szergej Mihajlovics Prokugyin-Gorszkij rövid életrajzából kitűnik, hogy 1890-ig, 27 éves koráig sokféle tanulmányt folytatott. 1883-86 között az Alexander Lyceumban tanul, 1886-88-ban a szentpétervári egyetem fizika-matematika szakán hallgat természettudományokat, 1888-90-ben a Cári Katonaorvosi Akadéma hallgatója, festészetet tanul a Cári Művészeti Akadémián, magas szinten játszik hegedűn, és egyik helyen sem fejezi be tanulmányait. A szentpétervári egyetemen Dmitrij Mengyelejev (1834-1907), a híres természettudós volt az egyik professzora, s ő keltette fel érdeklődését a kémia és a fotográfia iránt.

A Szkurickhali folyónál. Tanulmány. Orta-Batumi. 1912. Forrás: The Library of Congress.

Prokugyin-Gorszkij az Orosz Cári Műszaki Társaság kémiai, majd később fotográfiai osztályának tagja lett, s 1897-től kezdve rendszeresen tartott előadásokat fotográfiai kísérleteiről. 1901-ben megnyitotta Péterváron „foto-cinkográfiai és fotóműszaki studióját”. 1902-ben Németországban a színes fotográfia legnagyobb kutatói, elsősorban Adolf Miethe (1862-1927) mellett tanult, és szerezte be a korban a legmodernebb korabeli technikai felszerelést. Az első színes fotográfiát már 1861-ben bemutatták. A „színek szétválasztásának” itt alkalmazott elve vörös, zöld és kék szűrővel vett fel képeket, majd ezeket a megfelelő filtereken keresztül egymásra vetítette. A legnagyobb probléma a színeket helyesen közvetítő fotóemulzió kifejlesztése volt, s Prokugyin-Gorszkij kutatásai jelentős lépést tettek ebben az irányban.

Prokugyin-Gorszkij háromszínű vetítője és a vetítés folyamata. Viktor Minacsin ábrája a The World of 1900-1917 In Color kiállításról.

A következő években számos színesfotó-bemutatót szervezett, a birodalom különböző vidékeire utazott felvételeket készíteni, és stúdiójában megindította a színes képeslapok kiadását. Hírnevét még inkább öregbítette, hogy 1908-ban ő készített színes felvételt az orosz irodalom élő klasszikusáról, a nyolcvan éves Lev Tolsztojról (1828-1910). Gyakran hívták meg az orosz elit fogadásaira, hogy bemutassa színes fotóit.


„Kedves Lev Nyikolajevics,
Nemrég alkalmam volt előhívni egy színes fotót, amelyet valaki Önről készített (az illető nevét már elfelejtettem). Az eredmény szörnyű rossz volt, a fotográfus szemmel láthatólag nem állt feladata magaslatán.
A színes fotózás a szakterületem, lehetséges, hogy már találkozott is nevemmel az újságokban. Sok év kutatómunka során mára sikerült kidolgoznom a színhű képi reprodukció kitűnő módszerét. Színesdia-vetítéseim Európa- és Oroszország szerte széles körben ismertek.
Most, hogy a fotográfia készítése módszerem és lemezeim révén egy-három másodpercre rövidült le, tisztelettel kérem engedélyét, hogy meglátogathassam egy vagy két napra (nem feledkezvén meg egészségi állapotáról, sem az időjárásról), hogy több színes fotót készíthessek Önről és hitveséről…
Úgy vélem, hogy ha Önt és környezetét színes fotón örökítem meg, azzal az egész világ számára teszek nagy szolgálatot. Ezek a képek örökké tartanak, soha nem változnak. Egyetlen festett reprodukció sem érhet el ilyen eredményt.

Szergej Mihajlovics Prokugyin-Gorszkij”

„Falusi temető”. Színes képeslap Prokugyin-Gorszkij stúdiójából, postára adva 1907. január 19-én. Forrás: Library of Congress


Az 1909 májusában II. Miklós cár és családja számára rendezett különleges bemutató váratlan lendületet adott kutató- és alkotó munkájának. A színes felvételektől lenyűgözött cár minden szükséges utazási költséget és engedélyt rendelkezésére bocsátott Szergej Mihajlovicsnak, hogy természetes színekkel dokumentálja Oroszország minden érdeklődésre számot tartó helyét. Prokugyin-Gorszkij néhány hét előkészület után már el is indította első expedícióját, s azt tervezte, tíz év alatt tízezer fotót készít birodalom-szerte. Anyagi nehézségek, a világháború és a forradalmak ellenére igen értékes anyagot gyűjtött össze számos kormányzóságban, egyes helyekre, így Turkesztánba vagy a Kaukázusba többször is visszatérve, s a színes film kifejlesztésén is dolgozott. 1917-re, a Romanov-dinasztia bukása, majd a bolsevik forradalom idejére Prokugyin-Gorszkij egyedülálló gyűjteménye több mint 3500 felvételt számlált.

Prokugyin-Gorszkij hajtányon Petrozavodszk mellett, a murmanszki vasútvonalon, 1915. Forrás: Library of Congress

Prokugyin-Gorszkij az első adandó alkalommal emigrált Szovjet-Oroszországból. 1918-ban kiküldetésre ment Norvégiába, és soha nem tért vissza. Később Angliában, majd 1921-től 1944-ben bekövetkezett haláláig Franciaországban élt. Különös módon sikerült engedélyt kapnia rá, hogy gyűjteménye egy részét, 2300 negatívot Franciaországba hozhassa. Több mint 1200 negatív és 1000 színes dia Szovjet-Oroszországban maradt, s ezenkívül körülbelül 400 valaha Franciaországban őrzött negatívot eltűntként tartanak számon. 1948-ban az amerikai Library of Congress megvásárolta Prokugyin-Gorszkij fiaitól a gyűjtemény maradékát. A könyvtárban őrzött gyűjtemény elsősorban 1902 fotó háromszoros negatívjaiból áll, valamint 14 katalógus-albumból, amely a fotók kicsi, fekete-fehér másolatait tartalmazza felirataikkal együtt.

Ezek az értékes fotódokumentumok sok éven át ismeretlenek voltak a nagyközönség számára, mígnem 2000-ben a gyűjteményt digitalizálták, és nyilvánosan elérhetővé tették a Library of Congress weboldalán.

Instagram Azerbaijan, 1912

A Prokugyin-Gorszkij gyűjtemény több tucat felvételt tartalmaz Azerbajdzsánról. A „Views in the Caucasus and Black Sea area” feliratot viselő katalógus-album fekete-fehér „thumbnail”-képeinek felirataiból megtudhatjuk, melyiket mikor készítették és mit ábrázol.

„Views in the Caucasus and Black Sea area” album, 33. oldal. Forrás: The Library of Congress.

A legtöbb felvétel a Mughan-sztyeppén készült 1912-ben, ezek a 44 oldalas album 33-38. oldalán láthatóak. A sorozat a „Река Араксъ у Саатлы. Мугань”, azaz „Az Araz-folyó Saatly mellett, Mughan” képpel kezdődik, s főként gyapotmezőket ábrázol Nyikolajevszk, Grafovka és Petropavlovszk (1931 óta Sabirabad) mellett, ahová a harkovi kormányzóságból telepítettek be ukrán parasztokat. 1899-ben egyébként az azerbajdzsáni sajtó alapítója, a kiváló Hasan Bey Zardabi (1837-1907) már írt ezekről a településekről a „Kaspi” folyóiratban megjelent cikkében.

„Views in the Caucasus and Black Sea area” album, 38. oldal. Forrás: The Library of Congress.

A képek közül csak kevesen látunk embereket. A „Персидские татары. Саатлы. Мугань”, azaz „Perzsa tatárok. Saatly, Mughan” feliratú kép minden bizonnyal az első színes felvétel, amely azerbajdzsániakat ábrázol. Míg legtöbbünk családi albumában csak az 1980-as években jelentek meg az első színes képek, ez a két ember már a század elején színesben fotóztatta magát. Noha nem úgy tűnik, mintha túlzottan lelkesítette volna őket a történelmi pillanat. Valószínűleg soha nem is volt alkalmuk látni a róluk készült színes felvételt. Ha a Library of Congress nem digitalizálta volna és tette volna közzé ezt a páratlan gyűjteményt, nekünk sem lenne.

A „Perzsa tatárok. Saatly, Mughan” kép rekonstruált színes állapota (balra), és három negatívjának digitalizált képe (jobbra, felülről lefelé: a kék, a zöld és a vörös szűrő számára készült felvétel). Forrás: The Library of Congress.

Jómagam 2010-ben láttam először ezt a képet, amikor Amerikában, a könyvtár weboldalán kutattam a Prokugyin-Gorszkij gyűjteményben. A keresés az „Azerbajdzsán” kifejezésre akkor még csak kevés találatot eredményezett. A Library of Congress 2001-ben rendelte meg Walter Frankhauser fotográfustól 122 színes kép rekonstrukcióját a „The Empire That Was Russia” kiállítás számára. A színes képek rekonstrukciója a fennmaradt háromszoros negatívokról 2000-ben szkennelt nagy felbontású digitális fájlok alapján egyáltalán nem volt hétköznapi feladat.

Prokugyin-Gorszkij minden képhez három felvételt készített, más-más színszűrővel. Az egyes felvételek között a negatív és a tárgy is elmozdulhatott. Az üvegegatívok fizikai hibái ugyancsak hozzájárulnak a rekonstrukció nehézségéhez. A Prokugyin-Gorszkijt a folyó partján ábrázoló fenti felvétel ugyancsak Frankhausen rekonstrukciója, aki csupán egyetlen azerbajdzsáni felvételt – a „Mughan. Telepes családja, Grafovka” címűt – rekonstruálta a kiállítás számára.

2004-ben a Library of Congress megbízta Blaise Agüera y Arcas-t az összes színes fotó automatikus helyreállításával és rekonstrukciójával. Blaise, a neves számítógépes grafikus 2013-ban került be a hírekbe azzal, hogy a Microsoftnál eltöltött hét év vezető pozíció után átment a Google-hoz. Beszámolója szerint a fotók rekonstrukciójához kifejlesztett szoftverben a negatívok „pontos összeillesztésén” túl a „görbületi mezők egymáshoz illesztésének” módszerét is alkalmazta, ami az egyes negatívok eltérő részeinek különféle torzítása révén jobb eredményt ad a végső képen.

Meglepő módon a „perzsa tatároknak” a Library of Congress online adatbázisában szereplő rekonstruált képén jól látható szellem-kontúrokat találunk, mert a negatívokat nem pontosan illesztették össze. Különösen nyilvánvaló ez a jobboldali személy arcán. Ugyanakkor, minthogy a felvétel napsütésben készült, az expozíciós idő és ezáltal a három kép közötti eltérés kicsi kellett legyen, s a negatívokon sem látszik semmilyen komolyabb sérülés.

Szokásos lustaságomat feladva megnyitottam a három negatívot a Photoshopban, kivágtam a megfelelő részleteket, s a vörös, zöld és kék szűrővel készült felvételeket új fájllá illesztettem össze. A képeket pusztán le-föl és jobbra-balra mozgatva már kielégítő eredményt értem el, noha az ideális megoldáshoz a negatívokat enyhén el is kellene forgatni egymáshoz képest. Végül a vörös és a zöld csatorna színét kissé sötétebbé tettem. Az eredmény itt látható.

A rekonstruált „Perzsa tatárok”-fotó részlete. Balra a Library of Congress változata, középen az enyém, jobbra a V. Ratnikov által rekonstruált változat.

Később felfedeztem, hogy a Prokugyin-Gorszkij-örökséget kutató számos különféle projekt is rekonstruálta és közzétette a képet. Ezt megelőzően azonban egy apró pontatlanságot kellett helyretennem a Library of Congress katalógusában.

A. Yusubov kutató

A Library of Congress katalógusának címei a katalógus-albumok fekete-fehér thumbnail-képei alatti feliratok alapján készültek. Az albumokat Prokugyin-Gorszkij és segédei minden bizonnyal a felvételek után hosszú idővel állították össze, minthogy a címek olykor nem illenek a képekhez, vagy nyilvánvalóan megtörik az időrendet.

Fekete-fehér fotó hibás felirattal a „Views in the Caucasus and Black Sea area” album 32. oldalán (balra), és a Shirvansah-palota képe a régi tízezer manatos bankjegyen, amely „shirvan” néven volt közismert (jobbra). Forrás: The Library of Congress és BanknoteIndex.com.

Valószínűleg minden azerbajdzsáni tudja, hogy a fenti kép a Shirvanshah-palota mecsetjét ábrázolja, de a kép a katalógus-albumban a tifliszi felvételek között szerepelt, a hibás „Мечеть въ Азiатской части Тифлиса”, azaz „Mecset Tiflisz ázsiai részén” címmel. Az online katalógusban azonban ezt már javították, s jegyzetben hozzáfűzték: „A javított cím forrása Dmitrij Vorona, 2013”.

A felvételnek sajnos nem maradtak fenn színes negatívjai, de bizonyítja, hogy Prokugyin-Gorszkij Bakuban is fényképezett. A kaukázusi albumot átlapozva az online katalógusban a 39. lapon felfedeztem a Filharmónia minden bakui számára jól ismert épületét. Az albumban nem volt mellette saját felirat, hanem az előző kép felirata futott át alája is, s ezért „Vlagyikavkazi mecset” címmel regisztrálták.

A Filharmónia rekonstruált színes képe (balra) és a három negatív digitális fájljai (jobbra). Forrás: The Library of Congress.

2015. március 25-én ezért üzenetet küldtem a könyvtárnak a hibaigazításra szolgáló online formulán keresztül:

A felvételnek ugyan a Prokugyin-Gorszkij-albumban nincs saját képaláírása, de az előző képhez való közelsége miatt helytelenül a vlagyikavkazi mecsettel azonosították.

A kép valójában teljesen más épületet ábrázol egy másik városban, Bakuban. Baku 1918-as légifelvételén a jobb alsó sarokban látszik a Nyilvános Összejövetelek Nyári Központja, amely 1912-ben a gazdag bakui elit klubjaként nyitotta meg kapuját. Építészeti előképe a monte-carlói operaház volt. Ma az azerbajdzsáni állami filharmónia koncerttermeként szolgál, és Muslum Magomayev (1885-1937), a jeles azerbajdzsáni és szovjet zeneszerző és karmester nevét viseli (lásd itt). Itt látható az épület mai állapota.

Egy nappal később e-mailben kaptam választ:

Kedves Araz Yusubov: Nagyon köszönjük a LC-P87-7277 számú Prokugyin-Gorszkij-kép címéhez fűzött megjegyzését. A képnek valóban nincsen felirata a LOT 10336 sz. albumban, s a katalógusbeli címét minden bizonnyal a mecset képéhez való közelsége inspirálta. A mecset nyilvánvalóan nem azonos a LC-P87-7277 számú képen ábrázolt épülettel.

Az LC-P87-7277 számú képen látható épület valóban úgy néz ki, mint a bakui Nyilvános Összejövetelek Nyári Központja a mellékelt légifotón. Javítottam adatbázisunkat, beillesztve az Ön által küldött új információt, amely néhány héten belül nyilvánossá válik online katalógusunkban is.


Nagyon köszönjük, hogy segített helyesbíteni a kép feliratát katalógusunkban.
 

Minden jót,
Arden Alexander
katalógusvezető
Prints and Photographs Division Library of Congress


A felvétel címe a Library of Congress katalógusában most a következő: „A Nyilvános Összejövetelek Nyári Központja, Baku, Azerbajdzsán”. Az apróbetűs jegyzet pedig további adalékot tartalmaz: „A könyvtárosok által adott cím (Forrás: A. Yusubov kutató, 2015)”.

További érdekes linkek

„Цвет нации” („A nemzet színei”) Leonyid Parfjonov 2014-es dokumentumfilmje Prokugyin-Gorszkij születésének 150. évfordulójára (oroszul): https://www.youtube.com/watch?v=Qx0TbbRC5RE

A „The Legacy of S. M. Prokudin-Gorsky” nemzetközi kutatási projekt oldalán a rekonstruált színes fotók számos címét helyesbítették: http://prokudin-gorsky.org/

A rekonstruált színes fotók mint a belorusz orthodox egyház „Az orosz birodalom színes fotókon” projektjének részei: http://veinik.by/

Az Orosz Tudományos Akadémia digitális technológiai laboratóriuma és a „Restavrator-M” központ által helyreállított színes fotók: http://www.prokudin-gorsky.ru/English/

Prokugyin-Gorszkij: Önarckép-tanulmány a kivacsi vízesésnél. Lent: Válogatás a Prokugyin-Gorszkij-gyűjteményből, elsősorban az interneten kevésbé közölt képekből

prokudin prokudin prokudin prokudin prokudin prokudin prokudin prokudin prokudin prokudin prokudin prokudin prokudin prokudin prokudin prokudin prokudin prokudin prokudin prokudin prokudin prokudin prokudin prokudin prokudin prokudin prokudin prokudin prokudin prokudin prokudin prokudin prokudin prokudin prokudin prokudin prokudin prokudin prokudin prokudin prokudin prokudin prokudin prokudin prokudin prokudin

Dagesztán, Arakani falu

1 megjegyzés:

Grimpix írta...

Húúú, ez hatalmas ember volt, miánna ruháztam be pár éve csomó színes szűrőbe, hogy reprodukáljam a prokugyin-hatást digitálisban, csak hát sajnos közben élni is kellett :) Köszi a linkeket is, de az utolsó nálam huncutkodik, így viszont működik: http://www.prokudin-gorsky.ru/English/index.shtml