Szentgyörgynapra



Tegnap este Nikortsminda 11. századi királyi kolostorának Szent György-ikonja előtt. A régi grúz hagyománynak megfelelően Szent György nem a sárkányt, hanem Diocletianus császárt győzi le.


აღდგომასა შენსა (Aghgdomasa shensa) A Te feltámadásod. A zarzmai kolostor és énekiskola szerzetesei

Szőlőskertek a nikortsmindai kolostor közelében, a khvanchkarai borvidéken, tegnap délután

11 megjegyzés:

pera írta...

Keresztényi dolog a gonoszt, a sátánit ember alakban megjeleníteni? Nekem furcsa ez a bogár módjára kiszögezett császár :)

Studiolum írta...

Ha a művészettörténészt kérdezed, a gonoszt, a sátánit túlnyomórészt emberi alakban ábrázolják. Talán nem is csak antropomorfizmusból, hanem mert főként ilyen alakban találkozunk vele :)

A császár pedig a főgonosz volt. Nem is csak mert keresztényüldözőként ő végeztette ki Szent Györgyöt, hanem mert a Szent György-ikonok virágzásának korában Bizánc volt a főellenség, aki a kicsi és erősödé Grúzia önállóságára tör.

pera írta...

Igen, de arra gondolok, hogy egy szent számára mégsem kellene annyira egyértelmű és elkerülhetetlen szükségszerűségnek lenni, hogy keresztüldöf egy embert. Persze tudom, itt egy katonaszentről van szó.

Studiolum írta...

Hát igen. Az egyházatyáknak is évszázadokig tartott kidolgozni a „megengedett ölés” és az „igazságos háború” elméleteit…

Tamas DEAK írta...

utóbbi létezik az egyházjogban?

Petrus Augustinus írta...

Hát a CIC-ben nincsen szó róla így, hogy igazságos háború, de a szent háborút és az igazságos háborút a katolikus hagyomány ismeri, utóbbi megalapozását pedig Szt. Ágostonhoz köti, amennyire én tudom.

Tamas DEAK írta...

Erről tudsz többet, merthogy "szent háborúról" csak a Korán félreértelmezhető passzusa miatt keletkezett gyakorlatról tudok a muszlim vallásban, a kereszténységben ez Jézus "Aki fegyverrel ..." mondata fényében igen furcsa lenne, akár kvázidruszádtól is.

Petrus Augustinus írta...

Való igaz, az agresszív, hódító háború kezdeményezését tiltja az Egyház, de az igazságos és szent háború ettől még mindig is jelen volt a hagyományban. A szent háború tulajdonképpen az az igazságos háború, amelyben a hit terjesztése is szerepet játszik. Ilyenek voltak (a vége felé) pl. a keresztes hadjáratok. Az igazságos háború legegyértelműbb esete a honvédő háború (ill. ez kb. csak ez lehet, ugye így kezdődtek a keresztes hadjáratok, reconquista is). Dag Tessore: A háború misztikája az egyik könyv, amit ezzel kapcs. javasolnék.

Petrus Augustinus írta...

http://en.wikipedia.org/wiki/Just_war_theory

Cf. a Szent Ágoston részt.

pera írta...

Petrus nagyjából megírta azt, amit én is gondolok erről. A gyakorlatban minden háború szent ügy. A szovjet nagy honvédő háborút a dalok, versek nem véletlenül nevezik священная война-nak. És viszont: Hitler, Horthy háborúja is keresztes háború, előbbi persze inkább csak szófordulatként állja meg a helyét, hiszen a hitlerizmus kereszténység előtti, barbár ideológia. Wotan-hittel nem lehet keresztes hadjáratot folytatni!

A Szentföld felszabadításáért folytatott küzdelemmel kapcsolatban én szigorúbb vagyok, szerintem ezek a vállalkozások kezdettől fogva a szent háború összes jellegzetességét magukon viselik.

Történeti-hadászati értelemben Clausewitz nem szentségről, honvédelemről és igazságosságról ír, hanem korlátozott célokért folyó háborúról és megsemmisítő jellegűről. Pl. a második v.háború mindkét oldalról megsemmisítő háború, de Magyarország '48-49-ben korlátozott célokért harcol, ti. az áprilisi törvények védelméért, míg Ausztria a megsemmisítés igényével lép fel.


Tamas DEAK írta...

Rendben, nekem több kétségem van itt több mindennel, de most nem offolom szét ezt a témát, inkább utánaolvasok.