A Łyczakowski temető Lemberg legrégebbi fennmaradt temetője. 1788-ban nyitották, miután II. József bezáratta a városfalakon belüli temetőket, s azóta egyfajta lengyel pantheonnak számít. Itt nyugszik számos lengyel művész, tudós és arisztokrata, és az 1830-31-es és 1863-as felkelés halottai. És a temető délkeleti sarkában, külön parcellában azok a „sasfiókok”, akik az 1918-20-as galíciai ukrán-lengyel polgárháború idején a magára maradt Lwówot védték a független ukrán hadsereggel szemben, míg a lengyel haderő Piłsudski vezetésével Bugyonnij és Sztálin vörös hadseregét verte vissza Varsó alól. Az 1924-ben épített hősi temetőben hosszú sorokban álló fehér kereszteken fiúk és lányok nevei olvashatók, egyik sem volt idősebb húsz évnél. Húsvétkor ide nem jön senki, de a friss virágok és lengyel zászlók gyakori látogatókról tanúskodnak.
A lwówi lengyelek 1945-ös kiűzése után a hősi temető is pusztulásnak indult. Az emlékműveket ledöntötték, a sírok nagy részét tankkal pusztították el. Csupán 2005-ben, miután a lengyelek olyan szilárdan támogatták az ukrán „narancsos forradalmat”, kapott engedélyt Lengyelország a nekropolisz helyreállítására. Közben azonban az ukránok is felállították a maguk hősi temetőjét a lengyel közvetlen szomszédságában. Legmagasabb pontján Szent Mihály arkangyal áll oszlop tetején kivont karddal, s a temetőben egymás mellett sorakoznak az 1918-as független ukrán hadsereg, az 1941-es Galicsina ukrán SS-hadosztály, Bandera nemzeti hadserege és a szovjetek ellen 1955-ig harcoló ukrán partizánok emlékművei és valódi vagy jelképes sírjai. Ezeket egész évben koszorúzzák nemcsak a családtagok, hanem az ukrán hadsereg, cserkészek, és hazafias egyesületek is.
A hősi temetőben tavaly újabb, harmadik parcellát nyitottak, amely ma a Łyczakowski temető leggyorsabban bővülő része. Ide temetik az ország keleti határának védelmében elesett kiskatonákat. A legtöbb síron még frissek a temetői koszorúk. Húsvét vasárnap szinte minden sírnál van látogató, családok, barátok, sokan katonaruhában, többen két-három sírt is végigjárnak. Az első megrendülésen már túl vannak, száraz szemmel, gépiesen végzik a sírlátogatás rítusait. Nem beszélnek, és nem is esznek a magukkal hozott húsvéti kosárból, csak a sírra helyeznek egy-egy kalácsot, félbevágott tojást, bárányt formázó süteményt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése