Keenoba/berikaoba Szuram városában, amelyet rendszerint a nagyhét első napján rendeznek. 20. század eleji képeslap Grúziából
A Wang folyó két felfedezőjének autóját februári grúziai körútjuk során különös, színes ruhákat és maszkokat viselő figurák állították meg az úton Kaheti tartományban, az Alazani folyó mentén. Ezek a maskarások a grúz népszokások egyik leghíresebb és legrégibb hagyományát elevenítették fel: a berikaobát (ბერიკაობა).
A név a kartveli ber (ბერ), „gyerek” szóból ered, közvetlenül pedig a grúz színházi maszkot jelentő berika (ბერიკა) kifejezésből, és a hozzá illesztett, cselekvést jelző -oba (ობა) képzőből. Ezt a színházi műfajt a maskarák és az improvizáció határozza meg. Születése a földművesek termékenység- és újjászületés-ünnepeire, s a pogány Kviria és Telef istenek kultuszára nyúlik vissza. A berikaoba jellegzetes témái a kifejezetten erotikustól a politikai szatírán át a társadalmi tiltakozásig terjednek.
Hasonló hagyományt képviselt a keenoba (ყეენობა, a „kán” szóból), a Grúzia külföldi megszállói és az orosz cári bürokrácia elleni szatíra is. Ez a téma különösen nagy népszerűségnek örvendett Tbilisziben az 1800-as évek végén.
Keenoba-ünnepség a tbiliszi Meidanon. A B. Esadze szerkesztette Летопись Грузии (Выпуск 1), 1913 illusztrációja
A berikaobát játszó színészek, akiket berikasnak neveznek, különféle történetstruktúrákra támaszkodnak, amelyek sok generáción át alakultak ki, s amelyekből közel száz írásos formában is ránk maradt. A berikaoba-előadások többnyire antiklerikális jellegűek voltak, és a földesúri hatalom ellen irányultak. A berikaoba jellegzetes maskarái közé tartozik a vőlegény, a menyasszony, a házasságközvetítő, a bíró, az orvos, a pap, a disznó, a kecske, a medve, és hasonlók.
„Az előadás során napvilágra jön, ami normális körülmények között hermetikusan lezárt, a mindennapos megfigyelés és gondolkodás számára hozzáférhetetlen, s a társadalmi és kulturális élet mélyén eltemetve fekszik. Dilthey az Ausdruck, ʻkifejezés’ terminust az ausdrücken, szó szerint ʻkitolni, kinyomni’ igéből eredezteti. […] A megélt tapasztalat önmagában véve is olyan folyamat, amely ʻkitol’, és az őt betetőző ʻkifejezéssé’ válik.” (Turner * 1986:36)
A maskara révén a szereplők az identitás olyan játékába bocsátkoznak bele, amely az álruhán keresztül lehetővé teszi egyszerre többféle identitás viselését.
A berikaobát sok színész adja elő, kizárólag férfiak. Többségük állatbőrből készült maskarát használ, amelyekhez egyéb kiegészítők is járulnak: farok, tollak, szarvak, tökből készült álarc, valamint szalagok és kolompok a jelenet látványosságának növelésére. Az ünnepség a falusiak összejövetelével kezdődik, akik kiválasztják maguk közül a berikaoba szereplőit. A berikasok menete dudaszó (stviri, სტვირი) kíséretében házról házra jár, bort, mézet, lisztet, húst és más javakat kérve a házigazdáktól. A menet legfontosabb szereplői a Kekelának (კეკელა) nevezett „menyasszony”, és a „vőlegény”, aki számos próbálkozás után végre ráveszi Kekelát a házasságra. Az esküvőt egy „tatár” megjelenése szakítja félbe, ami nyilvánvaló utalás a Grúziát az erősebb muzulmán szomszédok részéről sok évszázadon át sújtó inváziókra. A „tatár” megöli a „vőlegényt”, s az egybegyűltek igyekeznek megvigasztalni Kekelát, azt ígérve, hogy sokkal jobb férjet találnak számára. Miközben a berikasok a vőlegényt próbálják feltámasztani csodás vízzel, gyógyfüvekkel, elterjed a híre, hogy Kekelát elrabolták. Ez végre eléri a kívánt hatást, s visszahozza az életbe a vőlegényt, aki a rablók üldözésére indul, s visszaszerzi menyasszonyát. Az előadás hosszan tartó ünnepléssel, a hagyományos suprával ér véget.
Hagyományos keenoba-játékosok. A. Ajvazov fotója, 1890, innen
Az 1894-es keenoba-ünnepségen Ilia Chavchavadze herceg, a modern Grúzia „alapító atyja” is részt vett
A berikaoba részletes leírásait már a 17. századtól megtaláljuk irodalmi művekben. Berikaoba-játékokra elsősorban húsvétkor és más vallási ünnepeken, esküvőkön és hasonló alkalmakkor kerül sor. A játék egyetlen kötelező szabálya, hogy a szerepeket csak férfiak játsszák. A berikaoba-játékot kísérő dalokat és muzsikát berikulinak (ბერიკული) hívják. Ez a hagyomány elevenen fennmaradt egészen a 19. század végéig.
Mindazonáltal, mint felfedezőink is tapasztalhatták, a hagyomány ma is tovább él a nép, elsősorban a fiatalok között, mint a Turner által említett „másik idő” és „új identitás” megélése, vagy egyszerűen csak a szórakozás egy formája.
Középkori berikaoba-jelenet Gremi várában (amelyet mi is felkeresünk majd), egy régi grúz filmből. A berikaoba mai maskaráit lásd ebben a videóban.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése