Búcsú Kőrösmezőtől


Az elmúlt hónapokban valamiképpen újra meg újra visszatértünk Kőrösmezőre, a Tisza forrása és a Galíciába vezető Tatár-hágó alatt fekvő „német-orosz faluba”. Hol tavaly nyári túráink felfedezéseit osztottuk meg, hol az idegenrendészeti eljárás keretében életüket vesztettekről emlékeztünk meg, hol az egykori utazó, Török Sándor kalauzolásával kapaszkodtunk fel a lengyel határra, majd szálltunk a határállomáson magyar vonatra. Tegnapi bejegyzésünkben pedig a Sztrukovszka-templom dombjáról körültekintve, és egy különös képeslap palackpostáját betűzgetve beleláthattunk a régió hányattatott sorsába. Ezzel egy időre elhagyjuk Kőrösmezőt, legalábbis amíg újra túrát nem vezethetünk ide, a Fekete-Tisza forrásához. A cseh ajedna fotóblog melankolikus képeivel búcsúzunk tőle, amelyek, akárcsak Ivan Olbracht írásai, szépen tanúsítják, milyen szeretettel és nosztalgiával emlékszik egy másik nép is erre a vidékre.


Dunajo, Dunajo, ruszin népdal, felvéve 2010-ben


korosmezo5 korosmezo5 korosmezo5 korosmezo5 korosmezo5 korosmezo5 korosmezo5 korosmezo5 korosmezo5 korosmezo5 korosmezo5 korosmezo5 korosmezo5 korosmezo5 korosmezo5 korosmezo5


korosmezo6 korosmezo6 korosmezo6 korosmezo6 korosmezo6 korosmezo6 korosmezo6 korosmezo6 korosmezo6 korosmezo6 korosmezo6 korosmezo6 korosmezo6 korosmezo6 korosmezo6 korosmezo6 korosmezo6


3 megjegyzés:

Tamas Deak írta...

Minden búcsúzás egy kis halál, szóval ne búcsúzzunk... főleg mert még Török Sándor könyvéből is lenne mit idéznünk :)

Kálmán Dániel írta...

...és egy üdvözlet Kőrösmezőről, Ruszinszkóból, 1939 júliusából (tegnapi találat): elő- és hátlap.

Studiolum írta...

Szép találat, nagy köszönet! Szinte pontosan akkorból való, amikor Török Sándor járta be a vidéket. És a kiadótól, Rosenthal Margittól több más képeslapot is felraktunk már a korábbi kőrösmezei posztokban.