Morvák, akik nemet mondtak Csehszlovákiára

Új társszerzőnk, Szávoszt-Vass Dániel – a legjobb magyar földrajzi blogok közül kettő, a Dunai szigetek és a Pangea szerzője – új sorozatot indít az I. világháború végén elcsatolt német területekről. Ezek az elfelejtett kis régiók a maguk egykor soknemzetiségű lakosságával és a mainstreamtől elkanyargó különös történelmével nagyon is illenek a Wang folyó hasonló történetei közé. A jelen bejegyzés a Pangeán már korábban megjelent írás bővített változata. (Studiolum)

*

Azt minden kisdiák fejből fújja mit vesztett Magyarország a Párizs környéki békében, ez azonban korántsem befolyásolta olyan mértékben és irányban a világtörténelmet, mint a német területveszteségek. Pedig Németország első világháború utáni területi veszteségei korántsem voltak akkorák mint Magyarországé, vagy Törökországé. Gyarmataitól ugyan megfosztották - ez összesen több mint 4 millió négyzetkilométert jelentett - de az anyaország csak 13%-ot vesztett az összes területéből. Ezek a területvesztések azonban kevés kivételtől eltekintve igen megalázó módon zajlottak. Egy családi bélyegalbumban talált német irredenta bélyegsorozat sorra veszi a világháborús veszteségeket: Elzász-Lotharingia, Danzig, Posen, Felső-Szilézia, Dél-Schleswig, Memel-vidék, Eupen-Malmédy és egy apró, ismeretlen föddarab, a Hultschini terület (Hultschiner Ländchen).


Kevésbé ismert, hogy Németország I. világháború utáni megnyirbálásából az újonnan alakult Csehszlovákia is kivette a részét, amelynek már a neve is megtévesztő, hiszen sokkal inkább Csehnémetszlovákmagyarruténiának kellett volna elnevezni az ott lakó népek aránya alapján. Csehszlovákia megalakulásakor ugyanis körülbelül kétszer annyi német élt az országban, mint „államalkotó” szlovák. A Hultschini Terület meglehetősen periférikus elem a különféle forrásokban, többnyire csupán megemlítik a nevét, s képanyag és források nagyon kis számban állnak rendelkezésünkre róla.

Cseh és Morvaország határa szinte megszakítás nélkül a német nyelvterületen belül haladt, csak egyetlen olyan határmenti apró terület volt, mely nem kerülhette el az új állam figyelmét. A Német Birodalomhoz tartozó Felső-Sziléziában, Hultschin/Hlučín városka környékén egy ómorva dialektust némettel keverten beszélő szláv népcsoport élt. A Keleti-Szudéták külső dombvidékén, Ostrava és Opava között elhelyezkedő falusias tájon a legnagyobb település lélekszáma sem érte el az 5000 főt. A Hultschini Terület mint földrajzi név 1918 előtt nem létezett, nem alkotott önálló közigazgatási egységet sem, Felső-Sziléziában Ratibor járás (Kreis) déli részét képezte.

A versailles-i békeszerződés 83. cikkelye szerint a Hultschini Terület bizonytalan kiterjedéssel (az adatok forrástól függően 286~316 négyzetkilométer között mozognak) Csehszlovákiához került. A területet a csehek valószínűleg még akkor kiharcolhatták maguknak, amikor még javában zajlott a háború, ugyanis a Felső-Sziléziában 1920-ban megtartott népszavazás ezt a kicsiny területet már nem érintette. Így hivatalos módon nem dönthettek az itt lakók, hogy Németországhoz vagy (nem elírás) Lengyelországhoz tartozzanak.

Németország területi vesztségei a versailles-i békében (innen)

A felső-sziléziai népszavazás által érintett terület (átszerkesztve, innen)

A hultschiniak/hlučíniak azonban nem nyugodtak bele a nagyhatalmak döntésébe: 1919 novemberében nagyszabású csehellenes tüntetést rendeztek. És ha már népszavazás, a wilsoni elvek alapján ők is megtartották a sajátjukat, melyet a csehek nem ismertek el hivatalosnak és kötelező érvényűnek sem. Ebben a helyi 48.466 főnyi lakosság döntő többsége, 93,7%-a Németország mellett szavazott, annak ellenére, hogy mindössze 15%, azaz 6500 fő (cseh forrásokban 10%, 4500 fő) volt a német anyanyelvű lakosság aránya. A népszavazás ellenére 1920. február 4-én bevonultak a csehek. Bizonyára nagyon meglepődtek, amikor a felszabadítóknak járó virágeső helyett a katonák elé kivonuló tömegek a „Deutschland, Deutschland über alles”-t énekelték.

Cseh katonák Hultschin főterén, 1920. Pavel Strádal családi archívumából, innen

„A hultschini területet ért jogtalanság”. Az első csehszlovák választáson német (fekete) és cseh (fehér) pártokra leadott szavazatok aránya, német iskolák (háromszög), és a választókerületek manipulálása a cseh többség érdekében. „1920. február 4-én népszavazás nélkül és a lakosság tiltakozása ellenére Csehszlovákiához csatolva: 1 város és 37 helység, 50 ezer lakossal, 333 négyzetkilométer termőföld és két szénbánya. A német iskolákat Zauditz és Thröm kivételével mind bezárták. A német oktatás csak 30 magániskolában elérhető. (innen)

A bizonytalan határkijelölés miatt a német-cseh határ pontos megállapítása egészen 1924-ig elhúzódott. A „senki földjére” eső német lakosságú Sandau, Haatsch és Owschütz települések, Rakowiec-telep és Lichtenhof tanya hovatartozásáról a Nagykövetek tanácsa döntött 1923-ban. A csehek számára kedvező jegyzék értelmében Sandau és Haatsch települések Csehszlovákiához kerültek, míg Lichtenhof tanya és Rakowiec-telep visszatért Poroszországhoz. A csehek által megszállt két német faluban a tiltakozó helyiek kitépték a határköveket, lerombolták a határon álló őrbódét. A csehszlovák hadsereg csak később tudta helyreállítani a rendet öt gyalogos, egy tüzér és egy felderítő zászlóalj segítségével.

Hultschin. A Deutsches Ostbund képeslap-sorozata az elszakított területekről

A Hultschini Terület(ecske) betagozódása az új államba egyáltalán nem ment zökkenőmentesen. A cseh hatalom bezáratta a német iskolákat, a tanárokat elbocsátották. Népszámláláskor a hatóságok szerint csak az számított németnek, akinek német neve volt, a többi lakost automatikusan csehnek számolták. Aki ez ellen tiltakozott, mint például Alois Bitta ludgerstali plébános, 2000 korona büntetést kapott. Az iskolabezárások ellen tiltakozó szülők nem engedték el a cseh iskolába gyermekeiket, őket ugyancsak pénzbírságra ítélték. A folyamatos tiltakozások miatt igen gyakoriak voltak a börtönbüntetések, ezért a hlučíni börtönt a helyiek egyszerűen „Német Háznak” hívták. Körülbelül 4-5000 ember menekült át az üldöztetések és a munkanélküliség elől Németországba.

Az első csehszlovák fennhatóság alatt megtartott önkormányzati választáson a német pártok 76,4%-ot szereztek a „nyelvében morva, de gondolkodásában német” * lakosság körében. 1935-ben pedig - amikorra már mindenki azt gondolná, hogy csitultak a kedélyek - a szudétanémet párt, Heinlein vezetésével 65%-ot (más források szerint 73%-ot) kapott. Ennek tükrében könnyen megérthető, miért fogadták 1938-ban a hlučini morvák felszabadítóknak kijáró virágesővel a német katonákat.

Hultschin, a Ring. Ünnepi bélyegzővel: „20 éves szolgaság után a felszabadított Hultschin üdvözli Führerét, 1938. okt. 8.” A képeslap egy héttel később feladva.

Egy nappal korábban a machendorfi/machníni határátkelőnél, a német hadseregre várva.

A német hadsereg bevonulása Aschba (Aš)

A hultschini/hlučíni zsinagóga. Épült 1840-43, lerombolták 1938. november 9-én, a Kristallnacht idején, egy hónappal a német hadsereg bevonulása után.

A Hultschini Terület elcsatolása nem a mérete miatt volt megalázó a Német Birodalom számára, hanem sokkal inkább az elve miatt. Míg Csehszlovákia a népek önrendelkezésére hivatkozva a 40 ezres morva népcsoport számára (akiknek esze ágában sem volt Csehszlovákiához csatlakozni) nagyhatalmi hátszéllel kierőszakolhatta a négyzetcentiméterre kiszámolt pontos etnikai határt, addig a határ túloldalán 3,5 millió német hiába várta ugyanezt a kölcsönösség és önrendelkezés elve alapján.