Bicikli a dácsán

Három család a dácsán. Szmolenszki kormányzóság, 1916

A századfordulós biciklimániához.

„Manapság nehéz elképzelni, hogy a 20. század első negyedében a vasútállomástól ötven versztára éltünk, villany és telefon nélkül. Rádió akkor még gondolatban sem létezett, autót arrafelé senki sem látott, s amikor megérkeztek az első biciklisták tőlünk és Jurjevből, a faluban az asszonyok a kerítéshez szorultak és keresztet vetettek, a gyerekek kővel dobálták meg és a kutyák dühödt ugatással üldözték őket, s a faluban a biciklit úgy nevezték: чертов конь, az ördög lova, és чертово колесо, ördögkerék.”

Tatjana Scsepkina-Kupernyik (1874-1952) drámafordító és író: Из воспоминаний (Visszaemlékezéseim), 1959

„Most egészséges, egész nap biciklizik, ami miatt nagyon aggódom, mert mindenki azt mondja, hogy ártalmas. A doktor minden nap kijön, megvizsgálja a papát, de nem talál rajta semmi káros elváltozást.”

Szofja Andrejevna Tolsztaja levele fiához, ifjabb Lev Tolsztojhoz, 1895

„Tolsztoj reggelente írt, majd teniszezett és kerékpározott. Szofja fényképet is készített róla legújabb szórakozása közben. Az egyik kép kettejüket ábrázolja: Szofja nem messze áll, és szeretettel néz férjére. A hatvanhat esztendős Tolsztojnak szenvedélyévé vált az új foglalatosság, s Szofja vásárolt neki egy biciklit, amellyel hosszú utakat tett, a városban és a városon kívül egyaránt.”

Alexandra Popoff: Szofja Tolsztaja élete, 2012 (1896-ról)

Scsepkina-Kupernyik faluja azonban talán kissé megkésett. Hiszen Alekszej Korzuhin Megjött Petruska! című festményén már 1888-ban láthatunk biciklit a dácsán.

És nálunk mikor ért le a bicikli falura? Milyen irodalmi emléke van?