Kinek fáj

Szomorú kis hírben számolt be a pár perc Budapest egy száz évet túlélt, téglába karcolt kis graffiti eltüntetéséről.

A huszadik század legelején, még a lóvasutak korában, Adorján György váltóőr karcolgatta vélhetően unalmas munkája közben az egyetem klinkertégla burkolatába, ami épp eszébe jutott. A műgonddal készített naiv munka egészen idén tavaszig őrizte az emlékét.

1901-es és (egérrel) 2012-es állapot

Van, ahol sikerül egyre tudatosabban őrizni a múlt ilyen apró kis jeleit, és ez nem puszta érzelmesség, hanem imázsépítés is. Mert egy város történetét ezek a rejtőzködő kis történetek teszik különösen személyessé, a várost magát pedig vonzóvá és egyedivé, megismerésre csábítóvá. Ahol úgy pusztítjuk el saját értékeinket hogy fel sem ismerjük a pusztítást, ott a szegénykultúra győzött.


Egész oldalas térkép
Milyen egyszerű lett volna meghúzni egy keretet az érdekes terület köré, és akár csak néhány téglányit kihagyni a csiszolásból. Várostörténész vagy műemlékes nem tud minden felújítás minden részlete mellett őrködni, az épület portása ha ismeri is a helyet, nem érintett annyira, hogy beleszóljon más munkájába, ez az egyébként minimális figyelem, gondosság, önállóság vagy kezdeményezőkészség pedig ma nem várható el úgy tűnik nem csak a munkásoktól, de a munkát közvetlenül irányítóktól sem. Ezért csak utólag kapkodjuk a fejünket, hogy ismét legyalultak egy darabkát a saját közös emlékezetünkből.

Azt hiszem ez ugyanaz a probléma, amivel mi is gyakran találkozunk a közterületeken tett kertfejlesztési erőfeszítéseink során. Mint a közmunkás, aki harmadszor is ledarálja a frissen ültetett bokrokat, nem fog kerülni, mert neki aztán igazán mindegy, egyébként is mikor máskor játsszon egy elektromos fűnyíróval. Mennyivel gazdagabbak lehetnénk, ha akár csak a békénhagyásig el tudnánk jutni.

8 megjegyzés:

Klein Kinga írta...

Kösz, hogy szóltatok, ha arra járok megnézem - ha még látszik. Szeretem a város apró részleteit.

bitxəšï írta...

Nagyon sajnálom.. :( Ez az Elte egyik épületének falán volt, hazafelé néha megálltam megnézni a "graffitiket". Amikor legutóbb Magyarországon jártam,jó volt újra látni http://twitpic.com/4mex0s/full

marguerite írta...

rémlik, mintha egy időben került volna valamilyen védőplexi a karcolatok fölé, és ez külön szomorú, mert azt jelzi, megvolt a felismerés, hogy megmentésre méltó dologról van, szó, csakhogy elég egy pillanatra félrenézni.

viator írta...

:( Még valamikor az ősz folyamán leszedték az összes téglát, akkor megijedtem, hogy mi lesz a graffitis darabokkal, de szerencsére visszakerültek. Még kicsit meg is nyugodtam, hogy no lám, ezek szerint odafigyelnek rájuk...

GB írta...

A hazai műemlékvédelemről (nyilván tisztelet a kivételnek) sokat elmond, hogy miközben a zsámbéki templom falában a 20. század elejének primitív téglabetoldásai is érinthetetlenek a Velencei Karta (szerintem csak és kizárólag kis hazánkban ilyen szigorú)betartása miatt, a műemlékvédelem emberei homokfúvóval "tisztították" a falakat, a faragványokkal, szobrokkal együtt.

Csaba írta...

Kistarcsán a régi általános iskola falán voltak hasonló karcolatok. (Mára sajnos levert, majd bevakolt "lakópark" lett.)
Anno még megtaláltam apukám karcolatát.

Kálmán Dániel írta...

A Rózsafa/Csángó utcai és Huba utcai graffitikről két nagyon szép bejegyzés (főleg a második): egy és kettő.

Studiolum írta...

tényleg nagyon szépek!