A Moszkva-Budapest gyorsvonat a lwówi pályaudvar hármas számú vágányára fog beállni, ha majd eljön az ideje. Most azonban szerencsére még egy sokkal vonzóbb járat várakozik ott indulásra, a csernovici vicinális, szépen, régimódian, csipkés függönnyel, csábítóan hívogatva a régi Bukovina fővárosának felfedezésére. Hamarosan élünk is az invitálással. A lengyel tangó egykori fővárosából induló csernovici vonat láttán azonban addig is Pjotr Lescsenkóra gondolunk, az orosz tangó királyára, aki Ogyesszában született, de Csernovicban, majd Bukarestben vált világhírűvé.
A Lescsenko Cabaret, amelyet még Párizsban is „a kelet Maxim’s-jaként” emlegettek, a harmincas évek Bukarestjének egyik legnépszerűbb szórakozóhelye volt. A fővárosi elit és a külföldi arisztokraták mellett törzsközönségéhez tartoztak azok az orosz emigránsok, polgárok, arisztokraták, katonatisztek is, akiknek még a háború vagy a polgárháború alatt sikerült átjutniuk a Romániához csatolt Besszarábiába. Az ő számukra írta a Lescsenko-zenekar vezetője, az izmaili születésű George Ipsilanti azt a Тоска по родине, „Honvágy” című dalt, amely rendszeresen szerepelt Lescsenko repertoárján. Lemezfelvétel azonban csupán az 1940-es években készült róla Ipsilanti feleségével, a kisinyovi Alla Bajanovával. A dal, amelyet a Szovjetunióban betiltottak, a lemez csempészett példányaival terjedt országszerte, s a besszarábiai román énekesek és görög zeneszerző által írott Honvágy egyfajta nem hivatalos orosz himnusszá vált.
George Ipsilanti – Pjotr Lescsenko: Тоска по Родине (Honvágy). Előadja Alla Bajanova. Magyar változatát Rutkai Borival Hazám címmel lásd itt
Я иду не по нашей земле.
Просыпается серое утро. Вспоминаешь ли ты обо мне, Дорогая моя, златокудрая? Предо мною чужие поля. Как у нас в голубом тумане, Серебрятся вдали тополя Этим утром холодным, ранним. ПРИПЕВ: Я тоскую по родине, По родной стороне моей. Я теперь далеко-далеко В незнакомой стране. Я тоскую по русским полям. Мою боль не унять мне без них. И по серым любимым глазам,- Как мне грустно без них... Проезжаю теперь Бухарест. Всюду слышу я речь неродную. И от всех незнакомых мне мест Я по родине больше тоскую. Там идут проливные дожди. Их мелодия с детства знакома. Дорогая, любимая, жди, Не отдай мое счастье другому. | Nem a mi földünkön járok, szürkén virrad rám a reggel. Emlékszel-e még rám drágám, aranyhajúm? Idegen mezők terülnek el előttem mint odahaza kék ködökben, ezüstlik a nyárfa kérge ezen a hideg, kora reggelen. REFRÉN: Hazám után vágyom szülőföldem után itt most, messze-messze, idegen országban az orosz mezők után. Fájdalmam nem enyhül nélkülük s a drága, szürke szemek nélkül milyen szomorú nekem… Bukaresten visz át az utam: mindenütt idegen beszéd s minden ismeretlen helytől csak jobban vágyom hazám után. Ott súlyosan hull az eső, dallama gyerekkoromtól ismerős nekem. Drágám, kedvesem, várj meg: boldogságomat ne add oda másnak! |
A szülőföld azonban hiába várt, az emigránsok nem látták viszont többé. Épp ellenkezőleg, a Szovjetunió vonult be Bukarestbe. Lescsenkót a román titkosrendőrség tartóztatta le, s az aknavásári börtönben halt meg 1954-ben. Bajanovát még a háború alatt börtönözte be a román rendőrség, amiért oroszul énekelt. Szabadulása után hallgatásra ítélték, s csak a 60-as években engedélyezték, hogy a Szovjetunióba távozzon. Ipsilantinak még idejében sikerült Amerikába menekülnie, s Los Angelesben halt meg 1994-ben. Az emigránsoknak a szülőföldben reménykedő nosztalgikus himnuszából pedig a szülőföld valóságát kifejező lágerdal lett Не печалься, любимая, „Ne aggódj, kedvesem” címmel, ahogy azt Dmitrij Asztrakhan Всё будет хорошо, „Minden jó lesz” (1995) című filmjében halljuk.
За вагоном проходит вагон
С мерным стуком по рельсовой стали Спецэтапом идет эшелон Из столицы в таежные дали. Заметает пургой паровоз, В окнах блещет морозная плесень. И порывистый ветер донес Из вагона знакомую песню. ПРИПЕВ: “Не печалься, любимая, За разлуку прости ты меня, Я вернусь раньше времени, жди. Дорогая, прости. Как бы ни был мне приговор строг, Я вернусь на заветный порог И, тоскуя по ласкам твоим, Постучусь под окном.” Двадцать лет трудовых лагерей, И в подарок рабочему классу Там, где были тропинки зверей, Мы проложим таежную трассу. Утопали в снегах трактора, Даже “сталинцу” сил не хватало, И тогда под удар топора Эта песня в тайге прозвучала: “Не печалься, любимая…” | Vagon vagon után halad zakatolva az acél síneken: fogolyszállítmányt visz a szerelvény a fővárosból a távoli tajgába. Hóvihar lepi el a szerelvényt, az ablak körül fagy penésze ragyog, s a dühöngő szél ismerős éneket sodor magával a vagonból: REFRÉN: „Ne aggódj, kedvesem! Bocsás meg nekem az elválásért! Hamarosan visszatérek hozzád esküszöm, drágám, neked! Mindegy, milyen súlyos az ítélet, én visszatérek a kedves küszöbre, és simogatásodra vágyva csöndben kopogok ablakod alatt…” Húsz évnyi munkatábor, s a munkásosztálynak ajándékul ott, ahol vadállatok csapása volt mi törünk utat a tajgában. Belepte a hóvihar a traktort, még a „sztálinicában” sem volt erő, s akkor a fejszecsapások alatt ez a dal hangzott fel a tajgában: „Ne aggódj, kedvesem!…” |
8 megjegyzés:
Lvovi átszállással utaztam Odesszába már vagy 20 éve, még karbovanyecek voltak, de a provodnyik dolcsit is elfogadott!
Ez az Ipszilanti a fejedelmi és szabadságharcos Ipszilanti család tagja?
Az orosz résznél egy apró elütés: po rogyinye.
Köszönöm, javítottam!
Igen, az az Ipszilanti család. A zeneszerző visszaemlékezése szerint szüleik gyerekkoruktól kezdve tanították rá őket, hogy ne felejtsék, kiktől származnak.
Menetrend szerint mennyi út a Lemberg-Czernowitz oda-vissza?
Öt és fél óra. Naponta háromszor indul közvetlen járat: 10:40 16:45 és 23:35 (utóbbin hálókocsi is van).
Akkor ezekszerint ilyen egynapos kirándulásra Czernowitz/Cernauti/Чернивци nem fér bele ..
Hát nem. De nem is egynapos kirándulásra való az a város! Én egyet töltöttem benne, de tényleg többre volna szükség, érdemes volna rászánni legalább kettőt-hármat, különösen most, hogy jó útikönyv is jelent meg róla ukránul.
Az elektricskák ma
Megjegyzés küldése